Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-09-26

— Tudja-e, hogy ekkor enyémet azzal talált biztatni: hátha vádam a sors ellen igazságtalan. - A grófnő nem felelt; elpirult arccal lesütötte szemeit. — Ez idő óta folytonosan az a gyászszal köritett nyájas, elpirult arc lebegett szemeim elölt. Bocsásson meg grófnő, ha szavaim túlmerészek ; mentsen fel a bűnösség alól az, hogy szivem mélyjéböí fakadnak azok. Egy reményt gyújtott fel keblemben,—oh teleljen, hogy várhatom— e annak teljesülését. A grófnő szemet könybe borultak, de nem felelt. — Az égre kérem, bisztosit e arról engem kegyed, hogy igazságtalan volna sors elleni kiíakadásom ? Hévvel ragadta meg a nőnek kis fehér kezét. — Bisztositom — hangzott halk, remegő hangon az üdvötadó felelet. Endre átkarolta a grófnő derekát, ki elérzékenyülten borult kebelére, s midőn az első csók érinté ajkait, hirtelen kibontakozott az őt Ölelő karok közöl, és sietve távozott a kert csavargós utain. A király dobogó szívvel és mintegy áhítattal nézett utána; mintha az valamely földöntúli tünemény lett volna, ki elhagyta hónát, hogy neki néhány boldog pilanatot szerezzen. Ekkor megzördültek az ut melletti bokor galyai és a lombok közül egy férfiú lépett elő. — Jó reggelt, uram király : — hangzott kemény hangon üdvözlete. Endre meg volt lépetve, de csakhamar öszeszedte magát, s nyájasan íogadá el az üdvözletet. — Valóban udvariatlanság, sőt kíméletlenség tőlem fenséged időtöltését zavarnom ; de nyerjek ez egyszer bocsánatot, mert a mit mondani akarok, nagyon fontos és halasztást nem tür. De el feledtem magamat bemutatni. En Moroszini gróf vagyok, — a grófnőnek testvére, kivel fenséged ép az imént beszélgetett. Endre érdeklődő és nyájasabb arccal fordult a gróf felé. — Örülök az uj ismeretségnek. Kivan valamit tőlem gróf ur? — Csak kérem, hogy hagasson meg fenséged — Beszéljen, — szavait érdekkel hallgatom. — Mindenek előtt meg kell vallanom, hogy nem, mint barátja jöttem fenségednek udvarába. Én Róbert Károlyt inkább szerettem volna látni a magyar királyi trónon, s csak körültekinteni jöttem, ha vájjon oly szilárd alapon áll— e az utolsó Árpád hatalma, hogy azt megdönteni nem lehet? Nem szép szerep, de én magamra vállaltam ezt; sokszor nern vagyunk felettébb válogatósak az eszközökben, ha azok célunkhoz közelebb jutni segítenek. Es örömemre azt a felfedezést tettem, hogy Magyarország ügyei nem áh lanak a legjobb renden, hogy mindenfelé zavar van, s a király hatalmát megdönteni nem lehetetlen. Ép távozni akartam éz Örvendetes jelentésemmel, midőn egy eset jött közbe. Nővéremet szintén magammal hoztam, inert hiszen ö az elhunyt királynénak benső barátnője volt, s azon hitet támasztva, hogy én csak* kísérője vágyok útjában, micíön a barátnői kegyelet adóját rója le. minden gy'ánus'itást elkerülhettem. Es inégis ez -döntötte meg • teljesen munkálkodásom sikerét. Pár nap óta vettem észre, hogy nővérem -folytonosan Ikedvétlen, sőt szomorú, anélkül, hogy okát ^tudirattam volna. Sok gondolkodás és megfigyelés után reá jöttem a dolog nyitjára, — megtudtam, hogy ö szeret tégedet, uram király. Hallottam ellöbbeni beszélgetésteket, s az előttem eddig is kétségtelen dolog világosan bebizonyult. És most már mit tegyek? 'Nővéremet mindenek felett szeretem ; boldogságáért éltemet áldoznám fel. Ha megdöntjük a mostani királyságot dőlnöd kell neked is ; ha pedig te nem lész többé, szétdúlva lesz nővérem életének nyugalma. Lemondtam tehát arról, hogy ellened bár mit is tegyek ezután. De uram király, a forrón szerető testvér mondja ezt nekedj, ha csupán bűnös szeszély játékává teszed nővérem tiszta szent érzelmeit, gondoskodjál róla, hogy én eltétessem láb alol, mert a testvéri szeretet boszut fog állani a szent érzelemnek ilyetén kigunyolásáért ? — Ha képes volnék meg csalni egy tisztánérzö gyanútlan szivet, nem volnék többé az életre érdemes, és teljes joggal márthatnád torodét kebelembe. De isten ugy légyen istenem, a mint nővéred iránt tiszta szerelmet érzek, és épen ugy. vagy még jobban mint te, szivemen hordozom boldogságát. — Elhiszem, uram király, mégis ne feledd szavaimat. Még egyet. Vigyázz életedre, mert orgyilkosok környeznek. Etelédet ne érintsd előbb, mig szakácsoddal meg nem ízlelteted. Össze van esküdve ellened a világ. Te sok embernek célját teszed elérhetlenné, s azért mindenfelé gyűlölnek ; de eszélylyel mindig kikerülheted tőreiket. Most isten veled 1 (Folytatjuk). Két nap Komáromban. A dunántúli helv. hitv. egyházkerületnek superintendenst beigtató ünnepelve volt f. hó lí) és 20-án. A derült ég is elsiínitá homlokáról felhő redőit, mosolygó kékjéből, tüzes napszemével, örömmel tekinte le a kíváncsi és zsibongó cmbertöinegre. Délután , egy óra után kevéssel, érkeztünk meg a gyó'rszönyi vonalon, és a már élénken hullámzó tömegben vegyültünk el. Két óra felé prüszkölve tört elé a pályaudvarba a fehérvár-szőnyi vonalon az ércszöruyeteg, és a maga után vont kocsik egyikéből kiszállt várt, kedves vendégünk Főtisztelendő Pap Gábor úr, a már fölesküdött dunántúli h. h. superintendeiKs. Üdvözöltetvén a tatai helv. hitv. egyházmegye részéről nt. László József úr által, mire élénken tolmácsolván lelke érzelmeit a találkozás és fogadtatás feletti örömében: hömpölygött kifelé a pályaudvarból az egész sokaság, hogy a kirendelt számos fogatok átszállítsák a jött vendégeket a városba. Mintegy 50 kocsi fogta fel utasainkat, és vivé át a zászlók és fenyőgalyakkal díszített hidakon a ref. egyház iskolaépületéhöz. Fényes és számos bandérium vette körül az ünnepelt kocsiját. A hidak meggörnyedtek a teher alatt, aszóké Duna.is megállt bámulni e ritka jelenetet. A merre a menet húzódott, a Dunaparton, a halász,— rác — piac. és a szombati utcákon, lengő nemzetizászlók sokasága integetett felé szíves fogadtatást, —. a földszin szabad tere a házak mellett és az épületek ablakai telve kíváncsi s mosolygó arcokkal. Az iskola épületében történt a tisztelgő küldöttségek bemutatása és fogadtatása. Nt. Vály Lajos egy kcr. aljegyző, üd-