Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-09-26

melyet mindennap, és mindenütt hallunk, hogy e város a hasznos és szép és jó elérésére alakított minden egyletét elbukni e,ngedi, mert nincs keblében kitartás, nincs elég ér­telme és szive? Igaz az, hogy itt minden nemes vállalat a szalmatüz, bíbor lángjával születik és a hideg közönyösség rongyában nyomorultul vész e] ? En bátran és lelkesülten utasítom vissza e vádat; mert joggal hivatkozhatom Pápa város polgárainak becsület és Ifötelességérzetére. Erős meggyőződésem, hogy önök pol­gártársaim, c vádat megszégyenítik s tettel fogják bebizo­nyítani, hogy Pápa a haladó és. értelmes városok sorában méltó helyet foglal el. Fel tehát polgártársak ! sorakozzunk városunk önkén­tes tüzoltóegyletének zászlaja alá, ama nagy cél elérésére, melyet az emberszeretet, községi és honpolgári kötelmeink érzete a szerencsétlenség megakadályozásában kitűzött. So­rakozzunk eine nagy jelszó alatt „egy mindnyájáért, mind­nyája egyért !•' Önöktől függ, polgártársak, hogy a tüzoltóegylet nagy és virágzó legyen. Saját érdekük parancsolja, hogy ez egy­let, tetemes belépésük által, szép de nehéz feladatának meg­feleljen ! Fel. polgártársak ! A férfi erö és szerető sziv magasz­tosabb térre nem léphet, mint a tűzoltó egylet működési terpre ! r Éljen a haza! Legyen nagy és virágzó Pápa város ön­kéntes tűzoltó egylete!!! Pápán J874. szeptember 23-dikán a tüzoltóegylet megbízásából Dishay Kálmán tiizolLó. Cselédeink, (Socialis tanulmány). II. Némiképen nevetségesnek, sőt boszantóan unalmasnak is látszik, hogy mindezeket vonatkozással a nöcselédek ál­lapotára felemlítem ; mert hisz urnö és cseléd viszonya, már a helyzet körülményeinél fogva is sokkal bensőbb, sem hogy oly nemű ellentétekben kiszögellhetne, minők a töke és munka szembeállításánál eredményeztetnek. Es mégis egyet­len elfogulatlan pillantás a coulissák mögé, az őszinte igye­kezet a hosszú idő tartamokon át fejlődő változásokat álta­lános socialis elveinkhez viszonyítani, és legott megfogunk győződhetni, hogy a lármás, eruptiókra mindig kész Croix­Krusse-ban, ép ugyanazon elméleti elemekből áll a helyzet határozott felszíne, mint a háziasszony du mediocre házá­ban ; itt is, ott is a rnunkatöblet royására történik a gazda­godás és űzetik a kényelem. Az urnö túlsúlya nöcselédje fölött háromféle okban gyökerezhet. Vagy a töke, vagy az értelem, vagy pedig az egyéniség tulajdonainak előjogában. Ha a tőke előjogában gyökerez, a „fizetetlen munkatöbblet" a töke szaporodását, tehát gazdagodást idéz elő, ha az egyéniség tulajdonaiban, a „munkatöbblet" a kényelem rovására meg, és csak az ér­telem előjoga igényelhetne jogosan fizetetlen munkatöbble­tet, de azt is — szeretnék jól megértetni — csak úgy, ha 20;Z * * az urnö, értelme előjogával a társadalomnak annyi hasznot hajtani képes, hogy az reproduetiójában a dolgozó egyéni­ségre eléggé előnyös, és öt munkatöbbletéért kárpótolni ké­pes. Ez utóbbi eset pedig csak képzelhető, de voltaképen nem áll be soha, és igy nem szenvedhet kétséget, hogy az úrnőnek az eredmény értékének megfelelően meg nem fi­zetett munkát, cselédjétől kivánni, elméletileg nincs joga. Azon kérdésre már most, mily viszonyban áll az élet­fentartás eszközeinek értéke, a nőcseléd munknproduktumá­hoz, melynek általános értéke, mint tudjuk, csak nehezen megállapítható, — fölötte nehéz a kielégítő felelet. Az értékek meghatározása itt fölötte meg van nehezítve a sajátságos viszonyok által, melyek a nöcselédek létfentar­tásában előtérbe lépnek. Képzeljünk A alatt egy oly tá gy pl. eledel értékét, mely mindennap, — B alatt olyant, mely csak minden héten, - 0 alatt, mely csak minden hónapban egyszer, bizonyos mennyiségben, illetőleg értékbon megújí­tandó, és ekkor a képlet 56." A •+ ; > 2 1) •+- 12 () s tb. 5155 Ha már most ezen mennyiségek értékét csak hozzá­vetőleg is kisértjük meghatározni, igen könnyen megfo­gunk győződni, hogy a létfentartás ezen eszközcinek meg­szerzése, rövidebb ni u n ka i d ö á Ital is eszközölhető, különösen most, midőn a napszám oly drága, és emberi munka állag oly keresett, és igy világos, hogy a munkában tényleges hosszabb alkalmazás nincsen megfizetve és igy jogtalanul történik. .De kisértsük meg a delikát állitást máskép is bebizo­nyítani. ^/X^-^^N Bri.r Jani. A rabsegélyzóegylet érdekében három közlemény. III. A társadalom céljai az emberek egyénisége és szemé­lyiségének teljes kifejtésében és érvényre emelésében, kész­akaratosan vagy öntudatlanul, szabadakaratukkal visszaélt egyének által megakadályoztatván, előáll a bűn, mely szük­ségkép maga után vonja a büntetést, hogy az egyén, sza­bad akarata illő korlátai közé szoritassék, — és hogy a szel­lemi és erkölcsi képzés, majd a munkában gyakorlás által az egyén a bűn hálózatából teljesen kiszabadítassék, az er­kölcs és jog utjára vezéreltessék, az ésszerű polgári köte­lességekről meggyözettessék és igy gyökeresen megjavítva azután a társadalomnak hasznos tagjává tétessék. Büntetés alatt a fegyenc előbb vezeklő, majd enge­delmes tanuló. S mert sok esetben nem saját felfordult, szi­laj szenvedélyei ragadták a törvénysértésre, hanem félreér­tés, előítéletből eredt botlás, vagy épen rendezetlen társa­dalmi visznypk : a börtönt bűnbánó lélekkel, a társadalmi jo­gok és köteleségekrŐl megtisztult nézetekkel, munkakedvelö erős kézzel hagyja el. Hanem egészen magára van hagyatva teljesen idegen világba lép, hol öt felkaroló barátok, inga­tag lépésein gyámolító kezek ritkán fogadják. Itt a társada­lomnak kell a megtérő s javuló fegyencek felé közeledni ; 22*

Next

/
Thumbnails
Contents