Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-09-19

ségekkel, és mit egyéni szemlélők, ha már szociális alanyokról van szó, inkább a demagóg törekvések, a feltűnőbb munkás mozgalmak felé irányul figyelmünk, mint azon változásokra, melyek közvetlen közeliinkben, lassan észrevétlenül, egy hoszú és zajtalan fejlődési processusban mennek végbe. És mégis az inditó ok ittis-ottis ugyanaz, még pedig szigorú, következetes, és korszerű. Valóban nehéz volnna azt megállapítani, hogy az oly rideg munka és töke, dolgozó és birtokló osztályok között mióta léptek oly érdekfeszítően előtérbe? Másnap mák is egy hosszú, és helylyel-közzel elég siralmastörténet áll mögöttünk, és az általuk fejlesztett nemzetgazdasági irodalmon kívül, épen az ellentétek előtérbe állítása és okszerű megvilágítása által oda hatottak közre, nogy végre valahára helyes fogalmakat alkothatunk magunknak, az „emberi munka" oly fontos és annyira félreismert alanyairól. Meggyőződtünk, hogy a tökepénzes gazdagodása, saját munkájának produktiv értékét leszámítva, egészen munkásainak rovására történik, még pedig az aránytalanságnál fogva, mely munkájuk időtartam szerinti eredménye, díjazása között áll fenn. Az igaz, hogy ennek tudata nem új, nem is oly meglepő, hisz John Bellers már IGOü-ban monda: ,,A szegények munkájából támadnak a gazdagok arany bányái de arra, hogy általánossá váljék, és hogy himezetlen igényektől követtessék, szükséges volt a tömeg bizonyos invektiv érettsége, — továbbá némi pollitikai függetlenség, és minőt például az emberi és polgári jogok kihirdetése, a verBaiilesi nemzetgyűlés által 1789-ben eredményező, szükséges volt a korszerű lüktetés, és tán egy Proudhon őszintesége, ki a hozá intézett kérdésre: ,,Q,u'est ce-qu'e la proprieté?" egyszerűen azt feleié: „La proprieté cest le vol.'< A mit Lassále a lehető legkíméletlenebb módon úgy fordítá, át: „Das heutige Eigenthum ist fremdthum. Szembe alítva, a tökét, mint szerintem induktiv, vagyis olyan alanyt, mely bizonyos progressiv megújulás következtében szaporodik, a munkával, vagyis a deduktiv alanynyal, melyhez folyton uj erők hozzájárulása szükséges, hogy nyeremény leszármaztatható legyen. Szembeállítva tehát e két ellentétet, melyek járulása szükséges, hogy nyeremény leszármasztatható legyen. Szembeállítva tehát e két ellentétet, melyeknek egyike határozott túlsúlyt mutat: önként már az igazságosság szempontjából is azon óhaj nyilatkozik, hogy az ellentétek másikának kezére szolgáltassanak az eszközök a különbözet kiegyenlítésére, és mindkettő képesítessék azon solidáris harmóniában öszeforrhatní, melylyel a kor jellege, és az általuk képviselt érdekek, a társadalomra ép úgy, mintáz egyéniségre vonatkozólag egész határozotsággal megkívánnak. Ámde ez eszközök legfőbbje, a „természetszerű munbér" értékének meghatározása, fölötte nehezen érhető el. Tétettek is erre nézve számos kísérletek, melyek közül a legsikerültebbet csak azért fogom vázolni, mert kénytelen leszek a dolgozat folyamában reá reflektálni."— Ez Thünen világhírű képlete, ki a „természetszerű munkabér" az élet fentartás a, és a munkaeredmény = p, közötti számtani középben keresi; szerinte a : V^ap =± \/"ap : p-hez. Az eredmény tehát V"ap vagyis a számtani közép volna az élet fen197 { \ tartásához szükséges eszközök értéke, és a munka realizál- I ható értéke között. I Eltekintve attól hogy az = a-nak megfelelő számtani I mennyiségnek, vagyis a létléntartáshoz szükséges eszközök I értékének meghatározása, már magában véve is nehéz, ál- | talánosságban pedig épen lehetetlen, meg kell még gondol- | nunk, hogy = p vagyis a munkaprodnktum értéke, csak töke és munka összműködésének eredménye. ; A conelúsió, mely elméletileg még megálhatna valahogy, a gyakorlatban egy merően tárgyiatlan minimumra olvad le, és a dolgok lény oldalán majdnem mitsem változtat. Mert hisz a töke üzletelve nem lehet más, mint az, hogy hogy az valamely vállalatba fektetve, a birtokló és üzérkedő, a töke által értéki

leg- emelt képességeinek és fáradozásainak megfelelő, tehát nagyobb hasznot hajtson, mintha pusztán kamatozás végett oly válalatnak adatott volna át, melyben tökepénzes subjektiv előnyei számításba sem jöhetnek. Hogy a birtokló a töke által relative emelt s fentebb emlitetett, értékileg fokozódott munkaképessége alatt nem más mint „értéktöbblet" az alárendelt munkások „tízetettlen munkaideje" szóval a „Capitalprofit" értetendő, (inként kiviláglik; és a szives olvasó arról is könnyen meg fog győződhetni, hogy ez nton haladva, mindvégig ugyanazon elméleti igazságokba, és ugyanazon gyakorlati lehetetlenségekbe ütközendünk. igazolás. Tekintetes szerkesztő úr! A. pápai lapok legutóbbi [számában megütközéssel olvastam azon személyemet illető közleményt , — melyben az mondatik, mikép én a városi képviselő testület ülésében lett ezen kifejezésért; ni ég ilye n k i s k o r u képviselő testületet nem láttam! jegyzőkönyvileg megrovaltam. — Megütközésem annál nagyobb, mert a helyi hirek rovatában is felhozatván ez ügy, illető közlő jónak látta a. megrovást e szavakkal; .,és méltán" még inkább illustrálui. Nehogy a T. olvasó közönség félrevezetessék, szükségesnek látom kijelenteni; mikép én igenis mondtam azt—elinenésközben — hogy ha a bizottmány ily határozatokat hoz, kiskorúságát mutatja." — Kz nézetein volt akkor, nézetem most is. — Mert, nem mutat-e kiskorúságra, ha egy testület,— mely egy évvel elébb maga, kéri fel a törvényhatóságot, hogy a huslimitatiót szüntesse meg; most 15 szóval 14 ellen az ellenkezőt hozza határozatba. — mely továbbá nem tudja, vagy tudni nem akarja, hogy az 1872-diki iparlörvény husliinilatiórúl mit sem szóll; s a 34. §. szerint a hus és kenyér árusoktól csak azt követelheti az iparhatóság, hogy árszabályt függeszenek ki. És ha én — ki szerencsés vagyok a képviselő testület tagja lehetni,—az ily compromittáló határozatok hozatalától azt már a szavazás előtt érvekkel óvni igyekeztem; — megérdemlem-e egyrészről a megrovást, más részről ennek helyeslő közzétételét a korszerű haladást homlokára tűzött azon lapban, mely maga is többször kárhoztatólag nyilatkozott a képviselő testület ily nemű eljárása felett? Pápán sept. 16. 1844. Hrader Sámuel. Brader Sámuel úr fölebbi sorait, melyekkel a szept. 5-i gyűlésben nyilvánított hevességét igazolni, és az ennek folytán kelt jegyzőkönyvi és hírlapi megrovást roszalni és kifogásolni akarja: íme közöltük, hogy egyéni óhajának elc21* " |