Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-09-06

tégedet arra, hogy kérésünket visszautasítsad. Te is magyar vagy, eredőéin is őseidnek vére pezseg: nem lehet tehát szülőföldedet, hazádat nem szeretned. Ha. pedig hazádnak nernhozpd meg azon áldozatot, hogy a kormányzást, elfogadod, mi leend ennek következménye ? Az őseire büszke nemzet idegeneknek szolgájává alacsonyuk Mert tudd meg, hogy a pápa sajátjának tekinti Magyarországot, s.önkényüleg akarja nyakunkra tolni Martéit Károlyt; — a német császár szintén, csak hűbéri tartománynak tartja hazánkat, mint amelybe uralkodót szabad tetszése szerint állíthat. Mi harcolni fogunk teljes erőnkből e gyalázatosság ellen. A korona idegen kézre nem szállhat. De ha saját nemzetünkből választunk is uralkodót, nem lehet az más, mint te uram. Ellenkezőleg a haza villongásnak és pártoskodásnak leend színterc; a polgárok közötti viszálykodás pedig a hazának lételét ássa alá. Kérünk tehát, foglald el őseidnek megürcsült királyi székét.; a hazának java kívánja ezt tőled. Endre megdöbbenve tekintett a beszélőre; azután gondolkodva lassú léptekkel ment végig a szobán s visszatérve hevesen ragadá meg a követek kezét. — Tudassátok hazávnhVival — monda szenvedélyesen — hogy a koronához jogot formálok. Rövid időn közöttük leendek, hogy a trónt elfoglaljam. Tudassátok velük, hogy minden erőmmel a hazának jólétén munkálkodom, s csakis ugy leendek boldog, ha őket boldognak találhatom. (Folytatjuk). Fővárosi levél. ív. Fővárosi tárcát írjak önöknek — az ágyból. — Mindenesetre furcsa feladat, — hanem megemlékezve azon hűségi és engedelmességi fogadásról, melyet szerkesztőnknek tettünk ..szárazon és vizén," — ráadom fejemet, annál is inkább, mert bár szárazon mégis vizén vagyok, s igy kétszercsen köt az engedelmességi fogadás. Megfogadtam neki. hogy ,. fővárosi leveleket" firkálok, s most megtartom azt. Xem irok önöknek napi újdonságokat — hisz óságok lennének azok úgy is akkora, mire kegyetek szemei elé kerülnek, de felmentenek ettől a napi lapok hírrovatai is. De meg-fájdalom —, ágyból és távolból hallgatóm az e hóra esett két nemzeti ünnep zaját is,— az ágyúk és egyéb fegyverek dörgését. Xem nyújtom önöknek karomat sétára, — különösen is hűs, — sőt mondhatnám hideggé-lőn 15 nap óta az idő; maradjunk a szobában, tán fogom önöket azokért valamivel kárpótolni. Apropós, — itt van két echt pesti (ürténeíke, tehát teljes joggal foglal helyt egy fővárosi lárcalevélben. Egy vasárnapi nap alkonyán. — mint rendesen. — zsúfolásig tömve valának a városligetből jövő társaskocsik. — Egyszer még két egyén lép be,--egyike ezeknek, pap valamelyik dunántúli egyházmegyéből —ma már kanonok. Humoráról, tudományáról egyíránt ismeretes, predikátuma .,tudós/' — Belépvén, látja a. két ujjon jölt, hogy egyiküknek valószínűleg állnia kell, — midőn heuréka! a. tudós pap egy szerelmes párt — minden valószínűséggel egy a zöldben kellemesen eltöltött délután után hazafelétartó iparost kedvesével, valami szobacziczussal— pillant meg.— Ránéz komolyan s parancsolólag kinyújtva .kezét igy szóllítja meg a férliút: — Vegye ölébe. Az kissé meglepetve e szokatlan, de valószínűleg az ő óhajtásától nem kereken idegen expediens által, pár percig- szemtanácskozást Játszik folytatni szivének Donna Paula, di Füdibiájával (mint Don Gunárosz mondaná') midőn az öreg az isméiéit, komoly „Vegye ölébe" — kapacitálására a pirulni akaró hölgyet, csakugyan ölébe emelé — s a hely megürült. Igen elfogadható mód ez a kevés hely barátságos felosztására, — s nem ártana, ha a közúti vaspálya igazgatóság hirdetményben figyelmeztetné a t. e. uraságukat, „hogy szíveskedjenek— (már t. i. kinek van) szivük bálványát ölben tartani."— Hisz e teher ugy is oly könyü, — és ez iga oly édes. Lassankint vége lesz a nyári saisonnak. Legalább ha igy megy, nem igen lesz senkinek sem kedve a zöldben lakni. Oly fogas már némelykor a verőfény, kivált reggelenként, hogy minden távolabb van tőlünk, mint az árnyékot keresni. Az a kis: história, a melyet takarok beszélni, még a zöldnek fénykorából származik. Történt a „zöldbeír

1 és elég „zöldiül. Malijuk tehát, a. hogy a lővárosi hír nyelve pletykázta. Egy igen jó szivü urnák volt egy detto igen jó szivü aszszonykája. — A jószivü „weibi" a zöldben a ,,mandi" a városban lakott, s hivatala levén, többnyire estefelé szokta imádott, asszonykáját meglátogatni, — és vasámaponkint. A .,\veibi"nak rémítő sok ideje volt, — a melyben nem tudta mit csináljon. Végre magától-e, vagy valamely idősb, tapasztaltabb „weibi" tanácsára, azon gondolatra jött, hogy az időt — a mi, mint mindenki tudja, pénz, — ugy értékesítheti legjobban, ha egy házibarátot szerez. Ilyen „házibará("iiak való emberek a zöldben nagy számmal, szoktak lézengeni; holmi éhenkórász poéta s több e féle species.—(Jíogy a házaspár melyik fajához tartozott a madárvilágnak, mégeddig nem sikerült kitudnunk, — de hogy a házibarát peehvogef volt — az az alábbiakból mindjárt kitűnik. Egyszer ebédulán jutott eszébe [a mi giinplinknek tisztelkedni a kis szalmaözvegynél, - valószínűleg ama dietélikai elvből indulva ki, hogy kellemes nyugodt csevegés közt az emésztése Processus gyorsabb. Bátran az ajtónak ront. megkopogtatja azt — és óh egek! a kopogtatásra egy félreismerhetlenül gyanús orr, és egy még félreismerhetlencbb bajusz tűnik elő.az ajtónyitáson.— Persze, hogy a „mamii" volt — ki is csak azért nem kapott abbeli kérdésére ..hogy kit tetszik keresni? választ a látogatótól, •— mert ez, hónalja alá szedve lábait, másodperceukint 15 lábnyi sietséggel rohant tova a kalittól. Elfeledve ugyanis a szerencsétlen, hogy vasárnap volt. - Tanulság „Xyárou ne csak ..köpenyedet" de k a I e n d á r i u m o d a ( se hagyd el." .»» ... : A nemz. szinház ismét megiiyillott. A kinek van bátorságú* keresztül hatolni ama épületaii}agrakáson, mely a színházat körülveszi, az meghallhatja Murska k. at. a „Troubadour"baiE „Lueiá"ban s több ilyen ékes ..verklitápláló" özönvizeiéül operában, s elgoiidolkodhatik azon, hogy vájjon azért vau-e a nemz. színháznak annyi busásan fizetett primadonnája - Benzája stb. hogy drága pénzéit, idegen művésznőket szerezzen, s hallgasson, azoktól nem mostanij, kedvelt, repertoir-darabokat, hanem százszor megunt olasz operákat, — mert persze a művésznőnek ez a. repertoiija, — s a nemz. színháznak, ha éneket akar hallani, a. szomszédból kell kölcsön kérni énekesnőt. — ..Auch eine schöne liegend" mondanák rá Bécsben. A viszontlátásra szives olvasó! .</• *-