Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-08-30

A tér a futók s üldözőik közt egyre rövidült, most a másik csapat is gyorsabban nyomul előre, — talán hogy az üldözöttek menekvését a lehetőségig fedezze, vagy hogy vég esetben az elfogottakat a durva bántalmazástól megójja. Az üldözés tovább folyik. Pulcheria kimerült, holt halvány. Fejéről a föveg régleesett, kibomlott fürtéi ziláltan repkednek a szélben, s hosszú sötét ruhája el-elfedi félig a rohanó paripát. A hü szolga kétségbeesve riasztja még egyszer sebesebb haladásra a lovakat. Azonban a tatár lovasok féltve a jutalmat a másik versenyzi") esnpattól, végeröfeszítéssel hajtanak, hogy neki elébe vágjanak, s mikor az eredmény így is kétes, előrántják iveiket, és a másik pillanatban ott repkednek a nyílvesszők Pulcheria lengő fürtéi körül. Még pár percig tart a kincs verseny. — Pulcheriának lova oldalban találva meghorkan s hánykolódva ágaskodik, s a mint a hölgy visszahanyatlik, egy éles nyil melyen ütődik szivébe. Mire az üldözök oda értek Pulcheria ott feküdt a földön, zárt szemekkel, dobogni megszűnt kebellel. Halvány arcai a kiengesztelödés, béke s üdv viszfényét mutaták az ajkain ott maradt mosolyban: mintha a halál révén, kedvesei fogadták volna . . . szülői, jegyese s az a szerető testvér . . . A dacolni kész tatárokhoz békítve szólt a turkman csapatvezér: — A jutalmat ti rryertétek meg; tanúitok leszünk a chán előtt, — most csak segítni fogunk, hogy a halott tisztelettel szállítassék a táborba vissza, mint ezt a hatalmas chán megvárja. Timur chán sokáig elmerengett a szép halott felett, ki élve nem akarta megosztani vele dicsőségét. Bizonynyal még nagyobb, szebb lehetett az a világ, melyet egy más szerencsésebb igért neki .... Őszinte bánat, részvét ébredt fel szivében, s hogy egy rosz órája határzatát jóvátehesse. . . eltemettette Pulcheriát oda Abdul mellé, a ki ugy szerette. Az életben elszakította, a halálban egyesíti őket. . . . Levél Mer anbot, aug. 19. Kedves barátom ! Egy pár fényképet vettem a Passer-parü könyvkereskedésben, s mivel a könyvkereskedőnek nem volt apró pénze, hogy visszaadhatott volna két krajcárt, hogy ne csalódjam, egy levélpapírt kértem tőle; a mi alkalmat nyújt nekem arra, miszerint tegnap viselt dolgaimat veled közöljem. Azt azonban tudod, hogy az utazás olyan, mint a haszontalan beszéd, se eleje, se vége; igy az én tegnapi utazásomat is legalább tegnapelőttről kell kezdenem. Augusztus 17-én délután indultam el Ragatzrúi, a híres fürdőhelyről, (melynek Tamina. gyógyforrása mellett azon nevezetessége is van, hogy Scheinng ott piheni örök álmát"), hogy a vasutat elhagyva, a touristák gyalogutján kövessem az alpeseken keresztül, nem ugyan gyalog, hanem öt lovas posta kocsin. Landf(uartnál hagytam el a vasutvonalat s a Landquart folyó mellett nagyon lassan emelkedtünk a szűk völgyben, szemlélve az elszórva, fekvő alpesi fa falvakat, hol alattunk, hol felettünk. Hat órai hajtás után értünk Ivtostershez, 4000 lábnyi magasságra. Itt azonban gyors emelkedés következett; mert más fél óráig előre alig haladtunk valamit, hanem johra. száz ölet, balra száz ölet haladva emelkedtünk fölfelé s eljutottunk 5000 láb magasságra Davós-Dörflihöz. Itt töltöttem az éjet, mondhatom teljes kényelemben. Davos-Dörfli és Platz mellbetegeknek nagyon ajánlott gyógyhely, látogatóinak száma sokkal meghaladja Gleichenbcvgét. Azonkívül az átutazók száma is tetemes, ugy hogy csak ez egy postával is 16-an jöttünk. A Fremdenblatt 8 lapja, melynek egy példányát emlékül megtartottam, teljesen megtelik minden héten kétszer a. Miss, Monsieur és Signor nevekkel, kik felső, alsó Engadin, Davos, Terasp léggyógyhelyeket lakják. Xekem igen jól esett a fenyőillat, mely szobámat betolté, levén annak minden bútora, még gyertya tartója, is, minden festéket nélkülöző fenyőből. 19-én reggel indultunk felfelé, hogy a Flüela szoroson keresztül a Landquart (llajua mellékfolyója") völgyéből, az Inn völgyébe menjünk át. Az időjárás a Schvveiziak szerencséjére, ugy hozta magával, hogy a hegyek GOOO lábon túl két hét, óta. tele vannak hóval. Ezért mondom, hogy a Schvveiziak szerencséjére, mivel csak ez ment meg sok vidéket a pusztító vízártól; mivel a, leverődés az alpokban két hét óta oly nagy, hogy a hadeni tó felszíne egy egész lábat emelkedett. Három óra hosszat mentünk, számtalanszor ide-oda kanyarogva, mig eljutottunk 7200 láb magasra, a, szoroshoz. A vidék folytonosan változott növényzetében és culturájában. Davoson felül egy darabig pászlortanyák között vezetett az út, a a tehenek, kecskék virágos pázsiton legelésztek egész a hó határáig. A táj elragadó voltának és a hűvös lég hatásának köszönhetem csak, hogy rosz füvész- létemre is néhány virágot felismertem az ut mellett, elterülő Flórából, u. i. a hólyagos kukubát, a kecskediszt, jegy murokfajt, mindenek felett azonban a sisakvirágot (jiconituni), melynek gyönyörű sötét ibolyaszín virága 4—5-láb magasan emelkedett ki az ujon esett hóból, egészen elfelejtetve a szemlélővel, mily mérget tartalmaz magában. Lassanként eltűnt az egész növényzet;, felváltva, azt avs egész láthatáron elterülő gránit darabok sokasága, melyen azíut. keresztül vezet. így értünk a tetőre, hol egy kis tó partján most hóval körülvéve, áll a szorosban a postaház. Mig a posta, lovat váltott, betértem én is ide, aunyivalinkább, .mivel a postás távírász és vendéglős is. Szinte jólesett a fűlött szoba s az egypár pohár schweizi viz, mivel a postásáé asszonyság megkínált, elpanaszkodva az időjárás felett, mely augustus hóban már hóval vette őket körű!. A mily lassú volt a 1'öljövcícl, ép oly gyorsan haladtunk a. szorosból lefelé. A hólé, mely először csak alig szöremkedett a hó alatt, egy negyed óra járásnyira már hatalmasan zuhogott, le ; a sziklákon. A kilátás mind a völgyre, mind a magasabb havasokra meglepő \ olt, s még hozzájárult azon kényelem, hogy nem is kellett jobbra balra tekingetni; meit az nt minden 5 percben visszafordult azon irányba, ahmtet jöttünk, csakhogy egypár száz lábbal mélyebben haladva a hegy oldalában. Egy óra múlva már az Inn partján voltunk » hogy annak partját követve haladjunk Süsztői Xaudersig s ott kissé ismét felemelkedve az Etsch partján . mely már az Adriára lejt Meránig, hol most épen idény-szünet van, miután a Saison September 1-töl június i-sőig fart. Azonban e szünet alatt is megfoi*) Mint nálunk is. Szerk.