Pápai Lapok. 1. évfolyam, 1874

1874-05-10

hóra szándékolt áttétele ellen nincs-e kifogásuk? Az áthelyezés ellen észrevétel nem tétetik. Jelentetett miszerint az ez évi sorozás alkalmával Pápa városára esett 27 újonc és 24 póttartalékos. Azonban az újonc jutalék a (> önkéntessel, a póttartalék pedig a 6 utóállitás' utján sorozott egyénnel kevesbedvén, állítandó volt 21 újonc, és J8 póttartalékos. Ebből njonc jutalék egészen, a póttartaléké pedig 4 egyén hiányával került ki. Lampért Lajos aljegyző bővebben indokolja a járástól elkülönített sorozásnak elönvös voltát, mivel ez által sorozás alá sokkal kevesebb városi egyén esik, habár a városi pénztárra több költség hárul is. Ennek ellenében Tímár Elek képviselő indítványozd, hogy a külön sorozás megszüntetése iránta törvényhatóságnál lépések tetessenek ; azonban ezen önálló indítvány tárgyalása a tanácskozási szabályokhoz képest napi rendre tűzetni határoztatott. A jegyzőkönyv hitelesítő bizottságba Tarcy Dezső, Rózsa István, Bermüller József. Dr. Lövy László és Horváth Lajos képviselők választattak. li. «=?. Népnevelési viszonyainkról. ,,Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs."— mondja egy írónk ; és ezen igazságot még sehol és soha nem cáfolta meg a történet. Nemzetekre alkalmazva, az erkölcs fogalma alatt • összpontosulva értjük: a fogékonyságot mindenjó iránt, a jellemet s a kitartást a haladás terén, lázéval, egy népben az erkölcsiség hü mértéke az önérzet, melyet a tetterő, a jövő biztosításáért kifejtett lankadatlan munkásság szül; mely nem süllyed gyávaságból nyomorult eszközzé, nem szorult a tehetlenség által kikoldult alamizsnára, mert érzi, hogy öncél, s mert boldogul a becsületnek útján. A mennyiben meg van ezen önérzet egy nemzet életében, azon mértékben nyugszik önállása, boldogulása szilárd alapon. A társadalom minden rétegeiben s tagjaiban meg kell lenni az előbbre törekvés nemes ösztönének. Ezen elöretörekvés, egyesítve az erőket a munka terén, biztosít nagy eredményt, teremti meg azt a közszellemet, mely kellőkép méltányolja a kor követelményeit, azonosítja az egyén érdekét a közügygyel; az áldozatban kimeríthetlen s ez által méltóvá tesz a jólét s függetlenségre. Befo.o-ia továbbá ismerni mindenki, hogy a népben ezen erkölcsi önérzetet, ezen munkás közszellemet csak nevelés által lehet életre kelteni; s épen azért mindazoknak, kik hazájukat szeretik —feladatuk egyesült erővel oda hatni, hogy a nevelés ügye, -R- mintegy a fáradalom után nemes gyümölcsőt igérö mező — határozott erélylyel vétessék müvelés alá. Mint állanak e tekintetben jelenleg a viszo nyok nálunk ? Az országgyűlés megtette ez érdemben a magáét a közoktatási törvény hozatala által. Mely magán viseli ugyan a kezdet nehézségét, a felekezeti viszonyokból önként következő hiányokat; mindamellett rendszeresen életbeléptetve, tagadhatlanul mégis áldásthozó volna népünk jövőjére. Mit használ azonban a törvényhozó testület jó intentiója, ha a társadalom osztályaiban kellő viszhangra nem talál. Á törvény csak úgy vezet célhoz, ha a nép érzületében az intelligentia erélves közreműködésében ina'atlan pártolásra számíthat. Több évek multak el már a törvény szentesítése óta, s igen sok helyen — több tekintetben csak írott malaszt ma is, valósulására egy kedvezőbb kort várva. A tanfelügyelőknek állása, a törvény hiányos intézkedése, de legfökép a felekezeti viszonyok, s a szokatlanság által nagyon meg van nehezítve. Hivatalos buzgalmuk mindenütt indokolatlan féltékenységbe ütközik. Ha erélyes fellépéssel valamit lendítni akarnak, ellehetnek készülve, hogy a bizalom helyett gyanúsítás, vagy a legjobb esetben hideg indolentia fogadja őket. Ha a törvény rendeleteire utalnak, a lelketlenség ezer mentséget talál, s a vétkes mulasztást teljesen igazolhatónak hiszi a szegénység hangos emlegetésével. Természetes, hogy ily körülmények közt a tanfelügyelők is vesztik a reményt működésük sikerében, s ezzel egyszersmind a lelkesedést is hivataluk iránt. — Molnár Aladár helyesen jegyzi meg, hogy a jelen viszonyok mellett a külföld legjelesebb szakférlia, egy Dinternem vállalkoznék nálunk semmi kincsért tanfelügyelői szerepre. A tanfelügyelői hivatal igen korlátolt hatáskörével kapcsolatban, a nevelés első alapja, a rendes iskoláztatás, nem tud megszilárdulni. A nyolchavi tanidény csak ritkán van a községekben megtartva. A november végéig nagy nehezen begyülöngött növendékek, márciusban már ismét kezdenek búcsúzni az iskola küszöbétől, s aztán háromnegyed éven át teljesen magukra ljagyatva a parlagi élet idyllei közt, a szivnemesitö tanulmányok helyett a káromkodás s trágárságból vesznek épületes leckéket. Ápril hó vége, csak itt-ott találja együtt a múzsák táborát. Az ismétlő iskola, hetenkénti öt órával csak jámbor óhajtás, melynek kivitele törést szenved a nép hideg közönyén. Gymnastika, fa-iskola iránt nem akar ébredezni a méltó érdekeltség. Iskolai, községi könyvtárak — a tovább mivelödés e fontos tényezői — a legtöbb helyen még névről is alig ismeretesek. A nép ed2*