Pápai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1921.

1921-01-09 / 2. szám

Közérdekű független Hetilap, b Megjelenik minden vasárnap Előfizetési árak t Egész évre 60 K, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám ára 1*50 korona. LaptuLíjdonos es kiadó: POLIATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfiutca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). Lakásügyi sérelmek. Hat éve már, hogy a háború kezdetekor az akkori kormány egyes kivételes intézkedést — közte a lakásrendeletet is — életbeléptetett. A kivételes intézkedéseket mindig a háborús állapotokkal indokolták, amely indokot, akarva, nem akarva, el kellett fogadnunk, mert hiszen mit is tehettünk volna mást? A háború 1918 októberében végett ért és az elmúlt két év alalt meg is szüntették a legtöbb kivételes intézkedés hatályát. Csak egyét nem — a lakásrendeletét. Sőt ami szigorítás, módosítás, változtatás elképzelhető, ahány miniszter, államtitkár, szakférfiú kezén keresztülment, az mind rajta hagyta a kezenyomát valamilyen — szerencsés vagy szerencsétlen — formában ezen a hosszuéletü, injekciókkal életben tartott nagybetegen, a lakásrendeleten. A lakásrendelet az, amelyet megható egyöntetűséggel — szidnak az érdekeltek. Háztulajdonosok, mivel őket a saját tulajdonukkal való szabad rendelkezés jogától fosztja meg. Lakók, mivel — szerintük — a legtöbb intézkedése a háztulajdonosoknak kedvez. A lakásrendelet az, amely naprólnapra zsúfolttá teszi a járásbíróság folyosóját, halmozza egymásra a becsületsértési, rágalmazási, magánlaksértési, sőt nem egy esetben a testisértési pöröket, amelyeknek a tömegével az itteni birák menekült kartársaikkal együtt sem birnak megbirkózni. A lakásrendelet az, amely elrabolja étvágyunkat, emiatt riadunk föl legjobb álmunkból. Hogy oly nagy mértékben ideges ma mindenki, abban igen nagy része van a lakásrendeletnek. Ez a toldozott foldozott rendelet az oka, hogy ma az emberek kétharmadrésze halálos haragban él egymással. Itt az ideje, hogy végre szembenézzünk ezzel a rémmel, amely már hossza évek óta nyomasztó teherként nehezik reánk. Meg kell egyszer már mondani, hogy az illetékes tényezők által oly sokszor hangoztatott jogrend helyreállítása csak úgy képzelhető el, csak úgy lehet teljes, ha a magántulajdon feletti rendelkezés a házak, lakások körül is ismét a legteljesebben helyreáll íttatik. Mert nem lehet ott magántulajdon, ahol a tisztviselő, az iparos, a takarékos munkás éveken át megtakarított filléreiből, azon filléreinkből, amelyeket családunktól, magunktól, szájunktól vontunk el, hogy fillért fillérhez téve, elérjük végre álmaink netovábbját, a kis házacskát, amelyet magunkénak mondhatunk, akkor abból a kis vagyonkánkból a lakásrendelet mostoha gyermeke, a lakáshivatal rendelkezzék; sokszor, sőt legtöbbször megkérdezésünk nélkül. Nem találjuk éppen a legkellemesebb dolognak, mikor beállít hozzánk egy ismeretlen valaki, akit életünkben soha sem láttunk, nem tudjuk kicsoda és felmutatja a lakáshivatal lakásengedélyét arra a lakrészre, amit álmunkban sem gondoltunk kiadónak, mivel magunknak van reá égető szükségünk, de mivel lakik a házban, vagy a szomszédban egy jóakarónk, aki úgy találja, hogy — ő szerinte — arra nekünk nincs szükségünk és szalad a lakáshivatalba feljelenteni, a lakáshivatal pedig nem kevesebb buzgalommal siet azt kiutalni, anélkül, hogy a tulajdonost megkérdezné. Általános felfogás, hogy az adók nem emelkedtek az utóbbi időben. Pedig ez tévedés, mert bizony jóval többet kellett az idén fizetni, mint ezelőtt 6 évvel, amikorról a jelenleg fizetett lakbérek legnagyobb része datálódik. A jelenlegi lakbér nem elegendő a klozettoknak egy évben kétszeri kitisztítására sem, nemhogy abból még adóra is telnék, illuzórius tételekről, mint pl. a lakbérből való megélhetés, javítás stb. nem is beszélve. A legnagyobb abszurdum azonban az, hogy a tulajdonos a saját tulajdonával nem rendelkezhetik szabadon, hanem csak a lakáshivatal, amely kénye-kedve szerint intézi a lakásügyeket és ez az pont, amely legfájóbb oldalát képezi a háztulajdonosoknak. Ez az a tűrhetetlen állapot, amelyen, jmihamarabb gyökeresen keli segíteni, még pedig olyformán, hogy adják vissza a magántulajdonnal való szabad rendelkezés jogát a háztulajdonosnak. Tudjuk, hogy ez lesz az az ütköző pont, amely a legnagyobb felzudulást fogja kelteni a lakók között, de végtére a rendezett viszonyoknak ezen a téren is helyre kell állaniok, amelynek bekövetkeztét — bátran állítom ezt — a lakók legnagyobb része is óhajtva várja, mert akkor nem lesz sem tulajdonos, sem lakó egymásra erőszakolva, hanem mindegyik szabad akarata szerint vesz fel lakót, vagy keres lakást. Tagadhatatlan, hogy a szabad rendelkezési jog visszaadását sok házigazda felhasználná a lakbérek indokolatlan felemelésére, de ezen is lehetne segíteni nézetem szerint olyképen, hogy egy hatósági egyén elnöklete alatt háztulajdonosokból és bérlőkből álló bizottság állapítson meg egy lakbértáblázatot és hogy ezt kijátszani ne lehessen, a jövő évi házbéradóvallomások ne az eddigi gyakorlat szerint, hanem házrólházra járó hivatalos közegek által helyszínen vétessenek fel, amely felvétel költségei semmi esetre sem lesznek akkorák, mint a jelenlegi lakáshivatal adminisztrációja. A bérlőkben pedig legyen annyi önérzet, hogy ne engedjék magukat befolyásolni semmiféle háziuri irányítástól a tényleges lakbér összegének bevallásánál. Aki pedig túllépi a megállapított lakbéreket, akár bérlő, akár háztulajdonos, büntessék meg a törvény teljes szigorával, mint árdrágítót. A mai tarthatatlan állapot pedig szűnjön meg, de minél előbb! Iparosok a fényűzési adó ellen, Minden nyomorúságunk mellett a fényűzés nemcsak jog, hanem szükséglet. Az bizonyos, hogy luxus nélkül nincs ipari haladás. A luxus is fejlődik, egyik fényűzési szükséglet felváltja a másikat, a tömeges fogyasztás helyet ad a finomult élvezeteknek, a kiváltságosoknak luxusát felváltja a tömegek luxusa. Minden kornak megvan a fényűzése és nem kis mértékben befolyásolja a fényűzés milyenségét a jogbiztonság foka. Ha nem tudja a polgár, hogy mikor mit veszít el, akkor tivornyákra költi feleslegét, nem épít, nem vásárol s úgy a kereskedőre, mint az iparosra káros befolyással van. A fényűzési adó életbeléptetése izgalmat, zavart és napról-napra növekvő elkeseredést okoz az új, zaklató adónem