Pápai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1921.

1921-03-06 / 10. szám

értesítésére 20 napon belül nem kap olyan választ, amely az állam elővételi jogát megállapítaná. A telekkönyvi hatóságtól kapott ezeket az értesítéseket a községi elöljáróság közhírré teszi, a községi képviselőtestület legközelebbi ülésén bejelenti és a szomszédos községek elöljáróságával is közli. A városokban ezeket az értesítéseket a hirdető táblán is legalább 15 napon át ki kell függeszteni. Ez a rendelkezés akadályozza meg a földdel való üzérkedést! A mezőgazdasági ingatlanokra az állam akkor sem gyakorolhatja az elővételi jogot, ha az adásvételt a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága tudomásul veszi. Az ingatlanelidegenítésnek ez a bejelentése történhetik kérvénynyel, vagy anélkül is. Ha irásba van már foglalva az elidegenítési szerződés, akkor ezt az okiraíofa községi elöljáróságnál vagy a telekkönyvi hatóságnál is be lehet nyújtani a gazdasági albizottsághoz való juttatás végett. A községi elöljáróság, illetve a telekkönyvi hatóság közli a gazdasági albizottsággal azokat a körülményeket, amelyek az ingatlanelidegenítésnél irányadók lehetnek. Az adásvételi jogügyletek tudomásul vételét a gazdasági albizottság csak akkor tagadhatja meg, ha meggyőződése szerint a szóbanforgó elidegenítés közérdeket sértene. Ilyen közérdekbe ütköző esetek különösen a következők: ha az adásvétel ingatlanoknak egy kézben való halmozására vezetne és a földbirtok helyesebb megoszlását nem mozdítaná elő; ha a mívelhető ingatlan a földmívesnek vagy gazdálkodónak kezéből olyannak kezébe jutna, akinek a földmivelés vagy gazdálkodás nem a főfoglalkozása; ha a mívelhető ingatlan oly kézbe kerülne, amelytől az okszerű mívelést és a termelést fokozását nem lehet várni s ezáltal a közellátás károsodást szenvedne; Végül, ha arra lehetne következtetni, hogy az ingatlant csak azért kívánja megszerezni a vevő, hogy azt árfelhajtással tovább adja. A gazdasági albizottságnak határozata ellen az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, addig pedig, amig ez a bíróság működését meg nem kezdi, a földmivelésügyi miniszterhez lehet fellebbezni. Az újabb rend azonban a mezőgazdasági ingatlanoknak nemcsak az eladását korlátozza, hanem arra is figyelemmel van, hogy ilyen ingatlanok még bérletben se kerülhessenek olyanoknak a kezére, akiktől a helyes gazdálkodást és a termelés fokozását nem lehet remélni; azért a bérleti szerződéseket éppen úgy be kell jelenteni és azoknak érvényességéhez éppen olyan módon a hatóság hozzájárulását kell kérni, mint az eladáshoz. Reméljük, hogy a törvény rendelkezéseinek gondos és körültekintő végrehajtása meg fogja valósítani azt a célt, amelyet a törvény maga elé tűzött, hogy tudniillik a mezőgazdasági ingatlanok akár tulajdonban, akár bérletben azoknak kezére kerüljenek, akik legjobban tudnak bánni a főiddel. Ennek nemcsak az egyes polgárok látják majd a hasznát, hanem maga az ország is. Okuljunk I A nagy háború nagy leleplezésekkel szolgált minden téren, föltárta erényeinket, de rámutatott hibáinkra is. A nagy emberi értékek — nemes küzdelem árán bár — akkor kristályosodnak ki a lélekben, ha az erény ellenlábasai nem állanak útjában. A háború azonban még az erkölcs terén is vis-majort alkotott. Egyetlen akarat irányította gondolkozásunkat, míg az fertőzetlen volt: a győzelem. — Amig e téren bizonytalanul éreztük magunkat, még meglevő tartalékainkkal, no meg hatalmas szövetségesünk katonai felsőbbsége iránti bizalommal — melyet a közben elért újabb és újabb sikerek csak élesztettek bennünk — a győzelembe vetett reménységünk is törhetlenné kezdett válni. Mi pedig akkor már nemcsak bíztunk, ha nem el is bizakodtunk. Sokan a háború kihatásait most is egyoldalulag bírálják el. Közvetlenül azon jelenségek szerint, melyeket az előidézett. Ezek nem gondolják azt meg, hogy a legtöbbnél a háború csak ürügyül szolgált jellembeli fogyatékosságaik érvényesülésére. Az egyoldalú bírálók a háborúnak csak a pusztító hatását látják minden téren, főként azonban az erkölcsiek terén. A tisztító folyamat azonban, melyet elképzelni nem tudnak vagy nem akarnak, ily hamar s az eddig követett magatartásunk mellett, nem következhetik be. A háború erkölcsi pu*>zíuásainak közvetlen oka tehát meggyőződésünk szerint az akaratnak, a cselekvésnek az a nagyobb szabadsága volt, melyet szükségesnek tartottunk, mellyel azonban élni nem tudtunk. Ekkor azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a biztos győzelemmel egyidejűleg minden téren járó fellendülés feledtetni fogja szabadosságunk minden bűnét. így hát előlegeztük azt a megbocsátás reményében. A számítás nem vált be. Most itt állunk nemcsak a vesztett háború erkölcsileg és anyagilag nyomasztó súlyát elkeseredetten viselve, hanem megsokasodott bűneink lelkiismeretfurdaló nyomása alatt küzdve a léttel, a múltba való vigasztaló visszaemlékezésekkel. Felemelő Öntudat és a büszke önérzet azonban előre, a jövőbe tekinteni kényszerít. Nemcsak bűneink vannak, de a háborúban új életre kelt erényeink is. Ezeket nem szabad elaltatni, de munkatársunkká kell szegődtetnünk azokat a létükért folyó kíméletlen harcban. Akaraterő, özetlenség,. hazafiasság, összetartás, következetesség, kitartás, erély s ha kell, kíméletlenség az igazság keresésében és a becsületesség érvényre juttatásában : mindmegannyi megbízható erőtényező ama szem elől soha nem tévesztendő célunk elérésében, t. i. ezeréves hazánk visszaállításában. Okuljunk egyszer már a multak tanulságaiból. Ne halmozzuk vétkeinket még jobban. Csökkentsük önzésünket, mely folyton csak az anyagiakat sóvá| rogja. Nyomasztó létünk terhét feledtesse velünk az összesség érdekében tehetségünkhöz képest kifejtett önzetlen munkánk. Ezeréves hazánk visszaszeryéséhez csak a velőkig ható becsületesség, jellemszilárdság és az ezek jegyében működő szilárd akarat és tetterő vezet, * KARCOLAT a múlt hétrői. Ami öt — az öt! Nem akarom a plagízálás vádját magamra vállalni, és már hamarosan bejelentem, hogy ezt a jelszót csak citátumként használom, ezt a jóhangzásu és leszögezett jelszót a mi volt orsz. képviselőnk és jelenleg pénzügyminiszterünk, Hegedűs Lóránt használta fel a nemzetgyüiésen, amidőn emelkedett hangon, kimondott szavainak reridíthetlen helytállásával, tiszteletet parancsoló férfiasságával ezeket mondotta: „Amit már egyszer kijelentettem, az új pénz kicserélésénél öt százalék levonást fogok eszközölni. És ha a magyar pénzügyminiszter azt mondja, hogy öt százalék, akkor bizonyosan annyi s nem négy, se nem hat; ami öt — az öt!" A pénzügyminiszter — hogy úgy mondjam — ezzel a mondásával egy kis mathematikai előadást tartott a nemzetgyűlési képviselőknek. Hegedűs ugyanis csupán azt magyarázta meg a nemzetgyűlésen, hogy ő hü maradt az első elemi osztályban tanult ama mathernatikai tantétel se jobbra se balra nem csavarható igazságához, hogy ami öt — az öt. Mondta pedig talán azoknak a gyengébb emlékező tehetségekkel bíróknak, kik talán már rég elfelejtették azt, amit az eiső elemiben tanultak. Mert hát valljuk be egész jóakarattal és semmiféle háíterü gondolattal, hogy sokan természetesnek találják, hogy az öt lehet sokszor négy is, sőt egy kis jóakarattal és elnézéssel néha még hat is. Amint már többször jeleztem, jó magam nem foglalkozom a politikával, mint hivatásos krónikás pedig egyáltalában nem lehet kenyérkereseti forrásom a politizálás és hogy mégis a politikai porondról citálok egy kijelentést, ezt csak a jó ügy érdekében teszem és örömmel leszögezem — szólnék ritka fehér hollóként eihangzott mathernatikai igazságot. Mert hát fehér holló jelképében jelentkezett a pénzügyminiszter energikus kijelentése. De különben is elfogadható ez a ritka jelenség, hogy én a politikát is belekeverem a heti krónikába. Hiszen mostanában mást sem hallottunk, mint hangos, az ürességet leplező kijelentéseket, ígéreteket, vastapsok után epedő frázisos programrnokat, amelyekből a megvalósulás terített asztalára alig tálaltak föl valamit és az étvágyból már az éhség stádiumába jutott gyomor kielégítetlen maradt. Ebben a nyomasztó és reménytelen hangulatban mindenki örömmel fogadhatja tehát azt a határozott kijelentést, hogy kezd lejárni a sibereskedés és ha a magyar pénzügyminiszter azt mondja, hogy öt, akkor bizonyosan annyi, s nem négy, se nem hat. Örömmel és teljes reménységgel nézhetünk- tehát a közeledő konjunktura elé, mert végre leszögezhetjük azt a tényt, hogy: — Ami öt — az öt. Frici.