Pápai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1921.

1921-02-27 / 9. szám

2. PAPAI KÖZLÖNY 1921 február 27. A magyar plasztikai művészet ihlet­tel vegye majd kezébe a vésőt, a des­criptio pedig ékes tollát és ez utóbbi idegen nyelveken is Írva, hirdesse az előbbivel együtt az emlékművön. Igazunkat, szenvedéseinket, lovagias­ságunkat, emberséges érzületünket, hő­siességünket, kegyeletünket, honszerete­tünket és ama törhetetlen hitünket, hogy: feltámadunk! Báró Hazai Samu ny. á. vezérezredes. KARCOLAT a múlt hétről. Pangás az egész vonalon ! Eltekintve a böjttől, mely amúgy is nem igen hangulatkeltő jelenségeket és eseményeket juttat a krónika részére, a jelenlegi esetben a szokottnál is ked­vezőtlenebb hangulatot kell konstatálnom. Kong minden az ürességtől úgy közügyi, mint tár­sadalmi téren. Uton-utfélen csak panaszkodnak az emberek a lét és nemlét kérdéséről és ez a hangulat teszi unalmassá a helyzetet. Azaz pardon, egy tekintetben mégis van, ami érdeklődést kelt ebben a letbargikus álla­potban. Mindenki a politikával van elfoglalva. Vendéglőkben, kávéházakban és mindenütt, ahol néhány ember összeverődik, mindenütt a politikai helyzetet gyúrják, kritizálják. Elég ko­moly téma, de őszintén mondva nem oly téma, mely a heti krónika keretébe beilleszthető volna. Csúnya mesterség ez a politizálás és ami a fő, rendesen becsapódik vele az ember. A legérdekesebb a dologban az, hogy mostanában mindenki politizál és ugyancsak mindenki leszögezi a saját politikai véleményét és ha figyelemmel kisérjük a politizáló feleket és ellenfeleket, arra a meggyőződésre kell jut­nunk, hogy egyik sem ért hozzá. Ez a kijelen­tés nem akar sértő lenni, mert hát tagadhatat­lan tény az, hogy a politika furcsa mesterség és görbe utakon jár. Már régen megállapított tény az, hogy a politika ravaszkodással jár és akiben nincs egy kis rókaság, az ne avatkozzék a politikába, mert rendesen becsapódik. Ezt a leszögezett tényt vallom én is, azért nem is politizálok. Nem az én mesterségem és ennek tudandó is be, hogy a mostani helyze­tet pangásnak tartom a heti krónika részére. Ez a mostani politikai áramlat úgyis csak át­meneti dolog és ha véget ér, akkor újra az én mesterségem részére is fog akadni elegendő téma, aminthogy akadt is mindig, ha a rendes kerékvágásban haladunk, ami remélhetőleg nem sokára be is fog következni. Szóval, minden időszaknak meg van a darabja. Jelenleg a politika vezet és mint divat­cikk, mindenki foglalkozni akar vele. Nem sokáig tart — kiböjtölhetjük ebben az amúgy is unalmas böjtben. Nemsokára megjönnek a szinészek és akkor divatba jön a mi évadunk. Mi, bohémok, nem politizálunk, mi a legrosz­szabb esetben csak kritizálunk vagy referálunk és ebben is csak a jóindulat vezérel bennünket. Ne vegyék tehát rossz néven tőlem mind­azok, kik hiányosnak fogják találni a heti kró­nikát, de amit már jó eleve jeleztem, én mint heti krónikás utálom a politikát és inkább vádoljanak meg azért, hogy a heti krónikát azzal az unalmas jelszóval vezetem be, hogy: — Pangás az egész vonalon! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a közügyek terén holtpontra jutott. Az hirlik, hogy Pápa városa a közkórház kérdését eledázási záradékkal látta el. Az hirlik, hogy Pápa városa teherautóval több hátrányt, mint előnyt biztosított magának. Az hirlik, hogy a polgármester a köz­élelmezési ügyek elintézésében jelesen érett. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány előzé­keny és kedves modora közszájon forog. Az hirlik, hogy a rendőrök minden irány­ben jól be vannak állítva. Az hirlik, hogy a viílamostelepről kedve­zőbb világítási hirek keringenek. Az hirlik, hogy a városi mozi ellen merény­letet akarnak elkövetni. Az hirlik, hogy Bodonyi színigazgató a vigalmi adó ellen bánatot jelentett be. ' Az hírlik, hogy Pápán a társadalmi élet erjedésben van. Az hirlik, hogy Pápán a dohány és szivar kiosztásnál sok bibi van. Az hirlik, hogy Pápán egy házasságot nem tudnak bekvártélyozni. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal házas­pár kölcsönösen undort jelentett be egymásnak. Az hirlik, hogy Pápán egy menyasszony kisétáltatta a vőlegényét. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember ötödik keréknek van egy családnál beállítva. Az hirlik, hogy Pápán egy névnapot ki­magyaráztak. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzónak bánatos színezete van. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember egy megszokott családnál „kiküldetésben* részesült. Az hirlik, hogy Pápán egy eljegyzés korpa­hiány miatt el lett halasztva. Az hirlik, hogy Pápán a lórumot karabun­kóval is játszák. Az hirlik, hogy a darutollas legények a téli ábrándokban csalódtak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a tavaszi szinidényre már tippelnek. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a fitymakurával újra kísérleteznek. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság egy kiváló tagja szinte zenész lett. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban a tavaszi állóharcokat „már" meg­kezdték. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy fiatalember bánatában ,plem-plem* lett. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője minden nap délben ébredő. HIREK. „Csonka Magyarország — nem ország, Égési Magyarország — mennyország,* Gróf LUBIÉNSKI JÁNOS. A világháború legendás hirü, hős magyar katonája, gróf Lubienski János altábornagy, e hó 18-án Sopronban 58 éves korában elhunyt. Ideiglenesen ott temették el. A lengyel szárma­zású tábornok a világháború kitörésekor ezre­desi rangban a pápai 7. honvéd huszárezred parancsnoka volt, s mint ilyen vonult a harc­térre az oroszok ellen. Rettenhetetlen hős, orosziánbátorságu katona volt. Mint 1848-49­ben honfitársa, a kis Bem tábornok, lángoló lelkesedéssel szolgálta ő is ügyünket, t több fényes diadal fűződik nevéhez a harctéren, ahol csakhamar vezérőrnaggyá léptették elő. Tisztjei, huszárai bálványozták parancsnokukat, mert a vitézségben, a katonai kötelességek teljesítésé­ben nemcsak tündöklő példaképen előttük járt, de melegen együttérző bajtárs, jóságos feljebb­való is volt. A háború elején ezredével orosz fogságba jutott, de rendkívül leleményes módon sok kaland után onnan hamarosan megszökött s rövid idő múlva ismét ott harcolt az oroszok ellen. De hiába volt a magyar katonák vitéz­sége, kiütötték a kezünkből a fegyvert. Elvesz­tettük a háborút. A hős tábornok hazajött Pápára, s csendes visizavonultságban szemlélte a történteket, a rajtunk keresztül száguldó vé­szes forradalmakat. Majd nyugalomba vonult s a Move helyi főosztályának elnöki tisztében fejtett ki buzgó munkásságot. Nem sokkal ez­előtt altábornaggyá léptették elő. Váratlan ha­lálát városunk egész társadalma mély megille­tődéssel és igaz részvéttel fogadta, mert a pol­gársággal is mindenkor a legszívélyesebb vi­szonyt tartotta fenn. A magyarság önzetlen jó­barátját vesztette e! benne. Áldás emlékére! Gyászbaborult családja a következő gyász­jelentést adta ki haláláról: „Gróf Lubno-Lubienski Jánosné szül. báró Bourguignon Hermine mély fájdalommal jelenti maga, gyermekei, menye, unokái, sógornője, valamint az összes rokonság nevében, hogy forrón szeretett férje, illetve atyjuk, apósa, nagy­atyjuk, testvére, sógora, rokonuk Nagyméltóságú gróf Lubno-Lubienski János úr cs. kir. kamarás, ny. altábornagy a hadiékítményes lü. oszt. Lipót-rend lovagja, a hadiékítményes II. oszt. vaskorona-rend, a hadiékítményes III. 9szt. érdemkereszt, a II. oszt. német vaskereszt és még más bel- és külföldi érdemrendek tulajdo­nosa hosszas szenvedés után február 18-án esti 10 órakor 58 éves korában az Úrban jobblétre szenderült. A drága halott tetemei ideiglenesen február hőj 20-án délután 2 órakor a soproni Szent Mihfly temetőben helyeztettek pihenőre. A szentmise-áldozat a megboldogult lelki üdvé­, ért Pápán, február 26-án délelőtt 9 órakor fog bemutattatni az Úrnak a plébánia templomban. Pápa, 1921. évi február hó 22-én. Béke hamvaira! Gróf Lubno-Lubienski Szaniszló, gróf Lubno­Lubienski János, gróf Lubno-Lubienski Con­{ stanzia — gyermekei. Gróf Lubno-Lubienski Szaniszlóné szül. Androwska Zlata — menye. Stan Josefine szül. Lubno-Lubienski grófnő Posen — nővére. Dr. Chlapowski Ferenc Posen — sógora. Gróf Lubno-Lubienski Boris, gróf Lubno-Lubienski Vlasda — unokái." — A Luther-Szövetség Pápán. A pá­pai evangélikusok a Luther-Szövetség érdeké­ben fényesen sikerült estélyt rendeztek e hó 20-án a gyülekezet tanácstermében, mit ez al­kalomra zsúfolásig megtöltött a hivek serege., Az ünnepélyt Nagy Pál karnagy dirigálása mel­lett a férfi-énekkar vezette be összhangzatos énekével, majd Mesterházy László lelkész mondott bensőséges imát. Veress László ref. theológus Végvárinak „Eredj, ha tudsz" cimü irredenta költeményét szavalta hatalmas erővel, forró hazafias érzéssel. Moiser Anna tanítónő­jelölt Engelbrecht Lola harmóniumkisérete mel­lett két egyházi éneket énekélt kellemes szoprán­ján. Ezek után Takács Elek esperes, a Dunán­túli Luther-Szövetség buzgó alelnöke tartotta meg propaganda-beszédét. Nagyszabású beszédét irredenta-keretbe állította be. Soha nem nyu­godhatunk bele abba — úgymond —, hogy a szerves egészet képező magyarhoni egyetemes evangélikus egyházat szétdarabolják, hittestvé­reinket tőlünk elszakítsák, százados múltra visszatekintő theol. akadémiáink megszűnjenek. A nemzeti újjáéledés Dunántúlról indult ki, itt bontotta ki lobogóját a Nemzeti Hadsereg, itt bont zászlót a Luther-Szövetség is, hogy egy­ségbe tömörítse az evangélikusokat, hogy a gyülekezeti élet intenzivebbé tételével, a protes­táns öntudat felébresztésével megvíhatatlan falat állítson a hitetlenség, a tagadás, a rombolás

Next

/
Thumbnails
Contents