Pápai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1921.

1921-02-06 / 6. szám

Másik disszonáns esete is volt a közgyűlésnek. A testület egyik régi, érdemes tagja, hivatkozva arra, hogy mostani zseniális pénzügyminiszterünk pápai képviselő korában mennyi jót tett az iparossággal, indítványozta, hogy az ipartestület feliratilag üdvözölje őt magas méltóságában, amelyben bizakodóan tekint reá az ország egész közönsége. Ellenző felszólalásra a pénzügyminiszter üdvözlését elvetette a közgyűlés. Ez a kis bizalmatlanság nem fogja ugyan a miniszter kedvét szegni országmentő munkájában, de a testület csak önmagát tisztelte volna meg, ha az üdvözlésre vonatkozó indítványt egyhangúlag fogadja el. Tudósításunk a közgyűlésről egyébként itt következik: Hajnóczky Béla elnök a gyűlést osztatlan figyelemmel hallgatott, érdekes beszéddel vezette be. Szólott az ipartestület konszolidációjáról, amely immár befejezettnek mondható, noha sok és fáradságos munkával járt, mert a kommunisták a testület irattárát majdnem teljesen megsemmisítették. Bonckés alá vette az előző kormányok ipartőrvénytervezetét, s ezzel szemben leszögezte a kisiparosság kívánalmait, amelyek előtt a kormánynak meg kell hajolnia, ha csak azt nem akarja, hogy az állami életünkben fontos szerepet betöltő kisiparosság el ne pusztuljon. Végül megemlékezett az ország megcsonkíttatásáról, amely az ipart nélkülözhetetlen nyersanyagaitól fosztotta meg. A mult ülés felolvasott jegyzőkönyvét s az 1920. évi ügyforgalomról és tevékenységről előterjesztett jelentést, valamint a zárószámadást 27.579 K 80 f bevétellel, 24.313 K 45 f kiadással és 3266 K 35 f maradvánnyal tudomásul vették. Az eddig simán folyó tanácskozást a költségelőirányzat hozta nagyobb hullámzásba. A költségelőirányzat 16.870 K 35 f bevétellel szemben 39.681 K kiadást tüntet fel, s az így előálló 22.810 K 65 f hiányt az elöljáróság úgy javasolta eliminálni, hogy akik 100 K-nál kevesebb III. o. kereseti adót fizetnek, azok 15 K, a 100-250 K adót fizetők 20 K, a 250—400 K adót fizetők 25 K, a 400—750 K adót fizetők 30 K tagdíjat fizessenek, a fedezetlenül még fentmaradó összeg pedig 4%-os alapon a 750 K-nál nagyobb kereseti adót fizetőkre rovassék ki. Ez ellen a javaslat ellen felszólaltak Csoknyay Károly iparhatósági biztos, dr. Hirsch Vilmos ügyész, Vágó Dezső, Czifra József stb., míg Hajnóczky Béla az eredeti javaslatot védte. Végül elfogadták Czifra Józsefnek azt az indítványát, hogy az ipart, összes tagjai fizessenek 10 K tagdíjat, a fentmaradó összeg pedig a szükséglethez képest megki/ántató percentuális arányban a 200 K-nál nagyobb III. o. kereseti adót fizetőkre rovassék ki. Elhatározták, hogy idén újból rendeznek tanoncmunka-kiáílítást, melynek jutalomdíjaira 1000 koronát szavaztak meg. Bornemissza József megemlékezvén dr. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternek pápai képviselő korában az iparosság "támogatása körül szerzett nagy érdemeiről, indítványozta, hogy őt a közgyűlés feliratilag üdvözölje. Czifra József ellenző felszólalására azonban az indítványt elvetették. Majd a választások következtek. Elnök mandátuma ugyan nem járt le, de a tagdíjak tárgyalásánál történt felszólalások annyira elkedvetlenítették, hogy nagy meglepetésre tisztségéről lemondott, s rögtön el is távozott a gyűlésből. Ennek folytán az elnöklést Csapó Géza vette át, aki egyébként kijelentette, hogy szolidárisnak érzi magát az elnökkel. Megválasztattak közfelkiáltással ügyésszé dr. Hirsch Vilmos, jegyzővé pedig Lachmann Ottó ideigl. jegyző, aki teendőit közmegelégedésre látta el. Egyhangú választás útján előljárósági tagok lettek: Bodai István, Bornemissza József, Biró Károly, Bolla Lajos, Berki Ferenc, Csapó János, Csapó Gyula, Czifra József, Erhardt Dezső, Ferenczy Antal, Horváth József id., Horváth István, Horváth József ifj., Bocsor János, Csősz Nándor, Kocsis Pál, Leinér Ignác, Legény József, Markovics Ferenc, Mészáros Károly, Németh Mihály ifj., Pethő Endre, Paulics József, Pék Jenő, Pápay Imre, Rácz Gyula, Simonics Márton, Szabó István, Szkurszky János, Vágó Dezső. Számvizsgálók a régiek maradtak. A választások eredményének kihirdetése után Csapó Géza alelnök meglehetősen nyomott hangulatban a gyűlést bezárta. A vezér nélkül maradt testület tagjai körében egységesen alakult ki a vélemény, hogy Hajnóczky Bélát az Ipartestület a inai válságos időkben nem nélkülözheti, s őt feltétlenül reá kell birni az elnöki állás megtartására. " i KARCOLAT Ct múlt hétről. Alig virradt, máris alkonyul I Régi farsangi nóta, de teljesen új kiadásban. Régi hagyományos szokás volt, hogy ezzel a nótával búcsúztatták el Karnevál herceget húshagyókedd éjjelén. Ha volt létjogosultsága annak idején ezen nótának, úgy ez alkalommal még inkább leszögezhetőnek és aktuálisnak tarthatjuk, mert hát tényleg oly rövid volt a farsang, hogy „alig volt, már nincsMég jóformán bele sem melegedtünk, már ki kell melegedni belőle. Volt a régi időben is olyan rövid lejáratú uralkodása Karnevál hercegnek, de uralkodásának majdnem minden napja ki lett használva és amit vesztett a réven, megnyerte a vámon, de az idén még azt a rövid időt is nagyrészt parlagon hagytuk heverni. És tényleg ez a közöny uralta is Karnevál herceg jelenlegi uralkodását. Ha visszatekintek az idei farsangi krónikára, meddő szombatot és vasárnapot találok, ami a régi időben ily eset öngyilkossági kísérletnek lett volna a krónikában megörökítve, jelen esetben csak mint felemlítésre méltó tényt konstatálom; mert nem akarom kitenni magamat esetleg egy cenzúrai törlésnek, mert — amint hirlik — a mulatságokra is erős cenzúra vár és hogy addig nem cenzúráztak, azt csakis Karnevál herceg amúgy is rövid és szomorú uralkodására való tekintetből mellőzték. Nég nem zárták le teljesen a farsang mérlegét, amennyiben még egy-két mulatság költségvetése kilátásba van helyezve, de már most is előre jelezhetem, hogy a farsangi konjunktúránk csődöt mondott és Karnevál herceget kénytelenek leszünk utánvét mellett elhamvasztani. Félreértés kikerülése végett kijelentem, hogy ez a csőd nem a mulatságok jövedelmére vonatkozik, mert abban nem volt hiány, sőt busásnak lehet nevezni, hanem értem ezen csőd alatt Karnevál herceg mámoros fényét és kedélyét. Ezt a csődöt nagyban elősegítette a nálunk kivetett horribilis „vigalmi adó", mely nagyban csökkentette „a pezsgős" jókedvet és az ezzel kapcsolatos „fényűzési adó", mely az udvartartás nívóját is nagyban befolyásolta. Még csak néhány nap választ el bennünket a farsang „finita la komedia"-tóI, de mint már jeleztem, ez a hátralévő egy-két mulatság nem igen fogja a farsangi mérleget még csak némileg sem pótolni. Még ez alkalommal nem vehettünk bucsut Karnevál hercegtől, mert ezt a processzust fenntartjuk magunknak az illetékes dátumra, de már ez alkalommaj is Ígéretet teszünk neki, hogy méltóan fogjuk őt elparentálni. A legrosszabb esetben, ha már minden kötelék is fel fogja mondani a szolgálatot, én mint hű krónikása, vele fogok érezni és elhuzatom a régi nótáját, hogy: — Alig virradt, máris alkonyul I Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a mult évről sok bánatot és csalódást helyezett az irattárba. Az hirlik, hogy Pápa városa az egész évre el van látva Ígéretekkel. Az Itirlik, hogy Pápa városa a teherautót, tekintettel arra, hogy fát nem bir vele szállítani, közterhek szállítására fogja felhasználni. Az hirlik, hogy a polgármester a városházánál az összes ügymenetet renoválta. Az hirlik, hogy a rendőrjíapitányt hivatala újbóli elfoglalásakor még a falak is üdvözölték. Az hirlik, hogy a rendőröknek még sok minden meg van igérve. Az hirlik, hogy a detektiv-osztály néhány alkalmazottja titkos házassági ajánlatot kapott. Az hirlik, hogy a felsővárosi olvasókör táncestélyén egy táncosnő beperelte a smutzig udvarlóját. Az hirlik, hogy a tánciskola álarcos estélyén egy álarcos pár kiismerte egymást. Az hirlik, hogy Pápán a trafik-kiosztásnál a kérők el lettek utasítva. Az hirlik, hogy Pápán a vasutasok megkapják „a korpát is". Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember a Kossuth Lajos utcától az állomásig elvesztette az emlőkezőtehetségét. Az hirljk, hogy Pápán egy fiatalember azzal dicsekszik, hogy ott született, ahol a vikszet kitalálták. Az hirlik, hogy Pápán egy vőlegény házassága előtt vazelin-fürdőt vett. Az hirlik, hogy Pápán *egy vőlegénynek még nem hizott meg a házassága. Az hirlik, hogy Pápán egy menyasszony a vőlegényét annak rendje és módja szerint „igazoltatta". Az hirlik, hogy Pápán a Rücskös-bált a Hodoska-vendéglőben fényes siker keretében megtartották. Az hirlik, hogy Pápán egy éjjeli zene „visszafelé" hangzott el. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatalember húshagyókedden adja be a derekát. Az hirlik, hogy Pápán egy eljegyzést a gőzfürdőben tartottak meg. Az hirlik, hogy egy fiatalember a leendő anyósával nyaktörő kísérleteket tesz. Az hirlik, hogy a darutollas legények a farsangi idény alatt csak házitáncot jártak. Az hirlik, hogy a libatollas legények "közül néhányan böjti kötelezettségeket vállaltak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a farsangot kiginyózták. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság néhány tagja már a házasság küszöbét méregeti. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a lehulló levelek a látkört veszélyeztetik. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban fiók esteli korzót rendeztek be. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az „éjjeli kurzust" hűségesen betartja.