Pápai Közlöny – XXXI. évfolyam – 1921.

1921-01-23 / 4. szám

* /Ar A v^ \ HözérdelfU í'ifiT^etlen hetilap, B Megjelenik miiid»tt vrneárnnp. Előfizetési árak : Egész évre 60 K t félévre 30 K, negyedévre Í5 K. Egyes szám ára í'50 korona. LaptuLxjdonos ts kiadó r POLI ATSEK FRIGYES. * T* v. Hirdetések és Nyilt-terek \ f felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfi- ' ""í* utca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). í ~ • „Hiszek egy Istenben, Hiszek egj hazában. Hhzek egy isteai örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámea. é Szenvedések útja. Harangzúgás közt szenteljük fel a hazánktól elrablott országrészek jelképes szobrait. A Szzabadság-téren néz íe ránk talapzatáról Kelet, Nyugat, Észak és Dél, az elszakított magyar országrészek szobra, hogy emlékeztessenek bennünket azokra a szenvedésekre és kötelességekre, ame­lyeket nem felejthetünk el soha egy pilla­natra sem. Összeszorul a torkunk és eláli a szi­vünk dobbanása, ha arra gondolunk, hogy megfosztottak bennünket mindentől, amit ezer esztendő alatt a kezünk munkájával és a természet jóvoltából szereztünk és elszakítják tőlünk testvéreink millióit, akik­kel jóban-rosszban együtt töltöttünk hosszú évszázadokat. Az égre emeljük a tekintetünket és kételkedve kérdezzük: lehetséges-e ez? Lehetséges-e, hogy az emberi gonoszság és kapzsiság, az emberi dölyfösség és gyűlölködés snegsenímisííse azt, amit a természet alkotott? ... A csillagos ég millió ragyogó szemmel tekint le ránk és ezek a némán is beszédes szemek megnyugtatást sugároznak le ránk. Megnyugtatást, bátorítást. Mi nem temetünk most. A négy szob­rot nem sirhalmokra állítjuk. Nem utolsó útjára indul a nemzet, hanem a szenvedések útjára. A Termé­szet, amely az időt méri, belénk oltja azt a megingathatatlanul erős hitet is, hogy a szenvedések útjának végén, ha elkövetkezik az idők teljessége, a fel­támadás nagyszerű öröme vár ránk. Zúgjatok, zúgjatok harangok! Vigyé­tek el hangjaitok szárnyán tőlünk elsza­kított testvéreinknek az elvesztett haza forró szeretetének, hűséges ragaszkodá­sának, örökké tartó szent együttérzésé­sének hirét. Mondjátok el, hogy nincsen olyan pillanata az életünknek, amelyben ne gondolnánk rájuk, hogy nincsen olyan kívánságunk, amely nem az ő' boldog­ságukat kívánja, hogy minden érzésünk az övék és minden dolgunknak egyetlen célja: a nagyszerű, boldog egyesülés minden elvesztett testvérünkkel. Zúgjatok, zúgjatok harangok! vigyé­tek el hangjaitok szárnyán ellenségeink­nek szóló üzenetünket: reszkessenek attól az éjszakától, amely most elkövetkezik, mert nem lesz többé nyugodalmuk, amig vissza nem szereztük tőlük elrablott test­véreinket és kincseinket! Reszkessenek attól a hajnaltól, amelyen ismét felvirrad a magyar nemzetnek, mert nem nyug­szunk addig, amig meg nem fizettünk minden gonoszságukért! Idézünk benneteket: Erdély, Székely­föld, Bánság, Felsőmagyarország, Nyugat­magyarország, Kárpát vidéke és Tenger­mellék; Arad, Kolozsvár, Nagyvárad. Brassó, Pozsony, Kassa, Pécs, Szabadka s ti mind, kiket esztelen és gonosz em­berek elszakítottak tőlünk, akariok-e ide­gen járomban sínylődni? Akartok-e go­nosz mostoháknak megvetett, üldözött, megalázott gyermekei lenni? Tudjuk, hogy nem. És mi, a megcsonkított Ország fiai nem fogunk benneteket cserbenhagyni soha. Most ünnepelünk. Nagy ünnepséget ülünk, mert amikor levesszük a leplet jelképes szobraitokról, hogy mindenek láthassák, akkor nemcsak hitvallást te­szünk Magyarország feltámadásáról, ha­nem egyúttal lekötelezzük magunkat Isten előtt, a világ előtt, ti előttetek és a ma­günk lelkiismerete előtt, hogy az egysé­ges Magyarországért fogunk élni és dol­gozni, tűrni és harcolni. Az ünnepség után következnek a hétköznapok, a kemény munka napjai. Elkövetkeznek a munkábamélyedés néma napjai, amikor nem hallhattok határaink felől ünnepi beszédeket és harangzúgást, de a gondolataink akkor is veletek lesz­nek és akkor is éreznetek kell majd ér­tetek érző szivünk dobbanását. De nemcsak arra való ez az ünnep­ség, az emlékeztető szobrok napja, hogy elszakított testvéreinknek és ellenségeink­nek üzenjünk, hanem arra is, hogy ma­gunkba szálljunk. Ma még nem tudjuk egészen át­érezni és belátni, hogy mit veszítünk el. Még nem tudjuk, mennyit kell szenved­nünk a mi kifosztottságnnkban és testvé­reinknek az idegen járomban. És azt sem tudjuk, meddig fog tartani a közös szenvedés, mikor következik el a meg­váltás ragyogó napja. De ha nem is tud­juk mindezt, el kell készülnünk a leg­keservesebb rabmunkára, szenvedésekre és megaláztatásokra. De azért nem csüg­gedünk. A szomorúság óráiban elzarán­dokolunk a négy szoborhoz, hogy em­lékeztessenek bennünket a mi nagyszerű küldetésünkre, kiszabott kötelességünkre. S ha megszállja lelkünket az a nagy­szerű gondolat, amely Kelet és Nyugat, Észak és Dél elszakított magyar népét, testvéreink millióit áthatja, ha eltölti szi­vünket az az isteni megihletés, hogy hinnünk kell a nagyszerű feltámadásban, akkor türelemmel és kitartással, bizako­dással és büszkén álljuk a harcot min­den szenvedéseivel együtt tovább is . . . ... És egyszer ismét megkondulnak majd a magyar harangok; megkondulnak, hogy hirí vigyenek idegenben szenvedő testvéreinknek a közeli feltámadásról. Ismét megkondulnak a magyar haran­gok és megdördülnek a magyar ágyuk. És fölkerekednek a magyar férfiak, hogy megváltsák a magyar testvéreket, mert szenvedéseikre immár elkövetkezett az idők teljessége. És kivonulnak a magyar seregek a világnak minden tája felé, hogy szabad­ságot vigyenek a magyar testvéreknek. És megharsannak a kürtök, dübörög a föld ... és akkor elnyomott testvéreink milliói ismét boldogan borulnak Nagy­magyarország anyai keblére. Az útlevél elnyerése. A külföldre és a megszállott terüle­tekre szóló utlevélkérelmek elbírálását, útlevelek kiállítását a m. kir. belügy­minisztérium ismét a vármegyék alispán­jaira bizta f. év január hó 1-ével. Hogy sem a hatóságoknak felesleges munkát, sem a kérelmezőknek maguknak sok költséges utánjárást ne kelljen vé­gezniök, a fontosabb tudnivalók a követ­kezők : Csak az kérjen útlevelet, akinek arra igen fontos oka van, s minden joga iga­zolt a kérelemhez. Az alispán a következő államokba ad ki útlevelet: I. az összes megszállott területekre; továbbá II. az összes európai és északamerikai Egyesült Államokba; a többi világrészekbe utazni szándékozók­nál a m. kir. belügyminisztérium fel-

Next

/
Thumbnails
Contents