Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-06-20 / 25. szám

Közérdekű fiigrffetlen hetilap. i=i Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 50 K

f félévre 25 K, negyedévre Í2*50 KL* Egyes szám ára í korona. Laptulajdonos es kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilí-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. > 2í. szám alatt. gabonaellátás szabályozása, A gabonatermés értékesítésére vonatkozólag valamennyi érdekelt tényező között megegyezés jött létre, amely alkalmasnak Ígérkezik arra, hogy úgy a termelők, mint a fogyasztók és az államkincstár érdekeit is kielégítse. A megegyezés irányelvei — a közélel mérési tanács tárgyalásain kifejezésre jutott vélemények alapján — a következőkben foglalhatók össze. Az ellátatlanok részére a gazdáktól az állam 3—3 V2 millió métermázha búzát és rozsot vesz át métermázsánként 5—600 K álban. A három holdnál kevesebb szántóföfddel rendelkező gazdaságok az igénybevétel alól mentesek. A többi gazdaság pedig nagyságához mérten holdankénti progreszsziv mennyiséget bocsát rendelkezésére a közei látásnak. A fen maradó buza- és rozstermés, valamint az árpa, zab és tengeri teljes mennyiségében szabadforgalom tárgya, úgy hogy a termelő tetszése szerint bocsáthatja áruba termését. A kormány által begyűjtendő mennyiség beszerezésénél a régi bizományosok is alkalmaztatni fognak. A szabadforgalomba kerülő termésmennyiségek le-' bonyolításánál pedig a régi magyar gabonakereskedelem ismét szóhoz jut. A kivitel az eredeti tervtől eltérőleg, nem lesz állami monopólium, hanem csakis állami ellenőrzés alá helyeztetik és hasznából az államkincstár előreláthatólag kiviteli illeték szedésével fog részesedni. Ez a megoldás több szempontból igen nagy jelentőségű. Elsősorban meghagyja a termelőnek a maga jogos hasznát és szakít a gazdaközönség előtt joggal oly gyűlöletes rekvirálási rendszerrel, amely főforrása volt a falu és a város között a háború és a forradalmak folyamán kialakult ellentéteknek. A fogyasztók szempontjából a megoldás szerencsés, minthogy a szerényebb sorsú ellátatlanok részére olcsó gabonát biztosít, még pedig elég bőségesen megállapított fejkvóta mennyiségében, akként, hogy a támogatásra leginkább reászoruló közalkalmazottak, fixfizetésíiek és az ipari munkásság oicsó és bőséges kenyérellátása biztosítva "Van. A városi lakpsság tehetősebb része pedig anyagi erejéhez mérten, bár magasabb árban, de mindenesetre kellő mennyiségben lesz képes fedezni kenyérszükségletét. E részben sokat várunk a szabad gabonaforgalom feléledése folytán kialakuló szabad versenytől, amely bizonyára meg fogja akadályozni a lánckereskedelem és csempészés utján előidézett mesterséges árdrágítást. De igen nagy hordereje van a megoldásnak, főleg azzal, hogy ismét jogaiba iktatja az évszázados magyar gabonakereskedelmet; amelynek lebonyolítására kipróbált régi cégek állanak rendelkezésünkre, akik a gazdaközönséggel való egykori üzleti összeköttetéseiket most újból felvehetik és a gabona összegyűjtése és forgalombahozatala körül újból megkezdhetik tevékenységüket. Az ország kereskedelmének ez a legfontosabb szakmája bizonyára legelőnyösebben fogja újbóí felvenni a megszakadt külföldi üzleti érintkezések fonalát is és államfinanciáínk érdekében előnyösen fogja lebonyolítani a belső fogyasztáson túl fennmaradó gabonafelesleg kivitelét. A gabonaellátásnak ezzel a szabályozásával nagy lépéssel jutunk előbbre a normális közgazdasági viszonyok felé. Amig szomszédaink és Németország még mindig a kényszergazdálkodás káros intézményét kénytelenek fenntartani, addig a magyar föld bősége nekünk lehetővé teszi, hogy saját fogyasztásunk biztosításánál a szabadforgalom éltető és egészséges rendszerére térjünk vissza, ezzel biztosítván gazdasági erőinknek azt a szabad érvényesülését, amely alapja minden anyagi boldogulásnak. Ebben a kérdésben is kiderül, hogy nagy közgazdasági kérdésekben az egyes gazdasági ágazatok között nincsen érdekellentét. Ugyanaz, ami érdeke a termelő gazdának: a szabad gabonaforgalom, érdeke egyúttal a magyar kereskedelemnek, de érdeke a magyar iparnak is, amely a szabadforgalom utján tudja legjobban biztosítani munkássága részére a legszükségesebb élelmiszert: a kenyeret. De politikailag is igen üdvös hatása lesz innak, hogy a különböző gazdasági ágazatok a gabonaellátás nagyfontosságú kérdésében az egymás szempontjainak és érdekeinek teljes méltánylásával iíy kiélégítő megegyezésre jutottak,, mert a kölcsönös megértés bizonyítja, hogy ebben az országban osztályuralomra senki sem törekszik, hanem minden ágazat hajlandó alávetni a maga egyéni külön érdekét az egyetemes közérdeknek. A konszolidáció utján éppen ezért ez a megegyezés igen jelentős stáció. TanuljunkI Egészen bizonyos, hogy a világháborús összeomlásból, hogy a nagy közgazdasági krízisből egyedül a többtermelés fog bennünket kivezetni. Az a kérdés csupán, tudunk-e minél többet dolgozni ? Dolgozni nemcsak fizikailag, szellemileg is. A nyers munkával párosul-e kellő tanulság, tudatosság, észszerüség, világos, csiszolt elme, mélyen látó szem. Akarunk-e, tudunk-e minél többet — végtelenül sokat — tanulni? 1 Mert a jövőben emberekre, népre lesz szükség, amely a tényeket gyorsan .fel tudja fogni; összefüggéseiket könnyedén meglátja, amelynek céljai vannak s a hozzávaló utakat, eszközöket is ismeri; amely határozni és cselekedni helyesen és elszántan képes. Mindezeket pedig egyedül tanulással, folytonos szivós tanulással lehet elérni. Erre törekedni kell tüzön-vizen keresztül, mert az élet, a jövő nehéz élet harcára^ csak ily fegyverekkel felkészülten léphetünk* A tudás erő, a tudás hatalom, a tudás a siker titka. ; Főleg nekünk van erre elsősorban szükségünk a meginduló titáni küzdelemben ! A gazdasági harcban ezért maradtunk alul, mert nem volt elég iskolázottságunk, elég tanultságunk. Azért gyűrtek le annyi téren, mert gyermekeink nevelésére nem tettük meg minden elképzelhőt. Nem neveltünk világlátott, élesített szemű, józan, szivós nemzedéket kellő számban, amely a mindenkoru helyzetet felismerte volna, bárhova s bármibe vetette is a sors. Még a mult század derekán is a szédületes lángelmék, a Széchenyiek, Kossuthok, Deákok, Vörösmartvak, Petőfik, Aranyok és a szégyenletesen nagyszámú analfabéták hazája volt. 1869-ben 1Q0 ember közül még csak 25, vagy ha a 6 éven felülieket vesszük számba, 43 ember tudott irni-olvasni s 1910-ben is csak 68 jutott el erre a fokra száz közül. És hol van ez még az igazi tanultságtól, tudatosságtól? És mégis ez a kis haladás is mennyire növelte termelésünket, nemzeti erőkifejtésünket 1 Hiszen mig őstermelésünk összessége 1870—79-ig átlag 78 millió métermázas, addig 1912-ben már 345, s közben közel 4 millió lélekkel is meggyarapodtunk. Micsoda hatalmas emelkedés és még ennél is micsoda