Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-06-06 / 23. szám

való illetőségűek. A nagy lakásokból 1 —2 szobá­nak elrekvirálására vonatkozólag intézkedés szükségessége nem forog fenn, mint erre már a város időközben a felhatalmazást megkapta. Ezzel a tárgysorozat befejezést nyert és következtek az interpellációk. Hajnóczky Béla kérdést intéz a polgár­mesterhez, hogy ki bizta meg a vámőröket azzal, hogy a vámoknál a fogyasztási adó alá eső cikkek után biztosító összeget követeinek a helybeliektől, ebben csak zaklatást vél látni. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a jövedéki bizottság ezen rendelkezését elővigyázat­ból tette, de csak oly esetekben, amidőn a tulajdonos ismeretlen. Intézkedni fog, hogy a vámőrök erre kellőleg kioktattassanak. Keresztes Gyula a külvárosi járdák ki­javítását kéri, mert esős időben járhatatlanok. Polgármester válaszában kijelenti, hogy intézkedni fog, hogy minden háztulajdonos a járdák javítására gondot fordítson. Végül Somogyi József azon kérdést intézi a polgármesterhez, hogy van-e tudomása arról, hogy a Perutz-testvérek szövőgyár tulajdonosok nem feleltek meg kötelezettségüknek, azzal, hogy a Bakony-éren innen átengedett telken a ki­tűzött 10 éven belül egy fonógyárat fog létesí­teni. Kéri a polgármestert, hogy ebben az ügy­ben járjon el, és a városnak joga van ezen át­bocsátott terület visszavételére. Polgármester válaszában kijelenti, hogy az ügyet vizsgálat tárgyává fogja tenni és erre nézve a legközelebbi közgyűlésen jelentést fog tenni. Az interpellálók, ugyszinte a közgyűlés a polgármester válaszát tudomásul vette és ezzel a közgyűlés befejezést nyert. Javul a pénzünk. A magyar pénzügyi világban két rendkívüli esemény mutat a normális viszonyok hőn óhaj­tott közelédésére. A pénzügyminisztériumnak az ország zilált pénzügyeit radikálisan szanálni hivatott programmjának közzététele csodálatosan egybeesik a magyar koronának a külföldi piaco­kon való hosszú idő óta első lényeges javu­lásával. A korona értékemelkedése nincs ugyan összefüggésben az itthoni adó- és pénzügyi refor­mokkal, hanem tisztára az ország konszolidáló­dásának külföldi pecsétje. Valószínűleg ezt annak a híre is elősegítette, hogy alá fogjuk irni az ántání békéjét. A nemzetgyilkos békeszerződésnek gazda­sági téren mégis csak kell valami hasznot is jelenteni. S a nemzetközi forgalomba való bele­kapcsolódásunk első feltétele pénzünk fizető­képessége. Ámde pénzünk javulása nem csupán rajtunk áll. Kétségtelen, hogy idei termésünk fölöslegének idegen valutáért való exportálása, az ipari termelő munkának nagyobb nekilendü­lése, a tisztességes kereskedelemnek erőre kapása a legnagyobb impulzust adhatják egy ország pénzének felfelé töréséhez, amihez Németország az utóbbi hetekben eklatáns példával szolgál, de a pénz belső értéke, — különösen ma, mindőn érc, vagy bankszerű fedezetről szó sem lehet, — sokban függ a külföld bizalmától. S az a pár centimes emelkedése ezért drága ne­künk, mert a világ érzékeny thermométerén az irántunk való bizalom és hit erősödését mutatja. Az ántánt és semleges államok hiába nyitják meg dús piacaikat, tárják fel gazdag magtáraikat és raktáraikat, hogy végre meg­felelő élelmiszerekhez és ruházati cikkekhez jussunk, ha nem lesz olyan pénzünk, amellyel a legolcsóbb árukat is meg tudjuk venni. A konszolidálódással azonban gyors és kitartó valutajavulásra számíthatunk, mert ellenséges, erőszakos és igazságtalan pénzügyi politika miatt áll pénzünk annyira közel a nullához. Pénzünknek külföldön megindult emelke­désével egyidejűleg itthon is véglegesen rendezni fogják a kuszált pénzügyi viszonyokat. Az összes körülmények első sorban is a sokféle papír­pénznek új forgalmi eszközökkel való kicserélé­sét és a pénzforgalom egységessé tételét sürge­tik. A mai bapkjegyforgalmat átmenetileg állam­jegyekkel fogják helyettesíteni, hogy az Osztrák­Magyar Bank likvidációjának megkezdésekor mi rögtön önálló jegybankot állíthassunk fel. Az államjegyeket a törvényesség minden garanciá­jával el fogják látni és tüzetesen megállapítják azokat az alapokat, melyeken az államjegyek kibocsáthatók. Az állam hitelképességét s ez által pénzünk értékét azonban az állami egyenes adók, a jövedelmi és kiegészítő. vagyoni adók emelése, és a most beterjesztett luxusadórendszer ki­építésén kivül főkép az egyszeri nagy vagyon­adó fogja rendbehozni.­Ezek a pénzügyi hirek megríyugtathatnak bennünket, hogy végre már tényleg rajta vagyunk azon az úton, mely e téren a békebeli állapot felé fog bennünket elvezetni. KARCOLAT a mult hétről. A legfeketébb pénteki Szomorú péntek napunk volt a mult héten Mult pénteken Párizsban a Trianon palotában megsercent a tol! egy papírdarabon, aláírták az ellenünk merényletet tartalmazó békeszerződést és ezzel befejeződött az, ami elől úgy látszik, nem lehetett menekülni. A pénteki gyásznapon az egész ország tüntetőleg kifejezést adott azon rendíthetlen meggyőződésének, hogy ezen béke­aláirás a kegyetlen és elborul agyú cézárok ítélkezése, rendíthetetlen hitünkről és akara­tunkról, hogy ennek az országnak épségéről, egységéről nem mondunk le: soha, soha, soha I Ez lesz az igazi pecsét, amit mi magya­rok ráütöttünk a békeszerződés papirosára. A mi hangulatunk abban kulminál, hogy mi nem fogadtunk el és nem irtunk alá semmit Párizs­ban, a papiros türelmes, nincs lelke, mely fel­lobbanjon. Kifejezést adtunk a legfeketébb pén­teki napon, hogy mi magyarok nem vagyunk élettelen hullák, mely némán tűrje a megrug­dosást és érzéketlenül heverjen a porban a győztesek lábai előtt. Szomorú péntek volt, de azért nem fogunk elcsüggedni. Amig élünk, nem hal el ajkunkon a tiltakozás és nem pusztul ki lelkünkből a törhetetlen hit, hogy a legfeketébb péntek után eljön még egy hajnal, amikor feltámadunk! A lefolyt héten városi közgyűlésünk is volt. A közgyűlés egyik legfontosabb tárgya függő adósságaink törlesztése volt, melyet azzal vélünk tehermentesíteni, hogy a város tulajdo­nát képező néhány ingatlant árverés alá bocsáj­tanak és ezen befolyt összegből a függőadós­ságoktól, melyek nagy anyagi terhet rónak a városra, megszabadulunk. Ezt az akciót a városi tanács a mostani kedvező konjunktúra befo­lyása alatt pendítette meg és az árverések ered­ménye fogja majd igazolni, hogy az eszme üdvös és reális volt. Ez az akció tulajdonkép egy próbastart és csak akkor lesz realizátva, ha a konjunktúra kedvező volta be fog iga­zolódni. A hét keretében az „úrnapi körmenet" is szerepelt. Emberemlékezet óta nem volt oly tömeges látogatottsága és résztvevősége az úrnapi körmenetnek, mint a mult csütörtöki napon. Ezt a tömeges megnyilvánulást a leg­feketébb pénteknek kell tulajdonítani, ameny­nyiben bizonyos nexussal volt összeköttetés­ben a békeszerződés aláírásának tiltakozásával. Csupa néma pompa, ájtatosság, meghatottság a tömegben és a hit táplálta valamennyiünk reményét a régi nagy Magyarország jövendőjé­nek biztosságában. A mi lakosságunk tiltako­zása ebben nyilvánult meg, eltekintve attól, hogy másnap az üzletek — dacára a hetivásár­nak — délelőtti 10 órától 12 óráig zárva voltak. Mi pápaiak úgy tüntettünk a békeszerződés ellen, amint azt a helyzet aktualitása körvona­lozhatta. ügy tüntettünk lélekkel és szívvel, mint a fővárosban, csakhogy miniatűr színe­zetben. De azért mégis tüntettünk I Szomorú hírrel kezdtük a heti krónikát, de örömmel fejezzük be. Áídásdús esőnk volt, és hogy mit jelent ez az aratás előtti hetekben, azt szükségtelen tálán kommentárral ellátni. Ez az eső csak fokozza bennünk azon biztos reményünket hogy: — Lesz még szőllő, lágy kenyér. . . Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a függő és lógó adósságokai le akarja magáról rázni. Az hirlik, hogy Pápa városa sok remé­nyekkel van biztatva. Az hirlik, hogy a polgármester egy szesz­gyárat akar a váTos részére kifőzni. , Az hirlik, hogy a rendőrkapitány sok vonzó tulajdonsággal rendelkezik. Az hirlik, hogy a rendőrök utóbbi idő­ben rokonszenvet biztosítottak maguknak. Az hirlik, hogy a detektív nyomozó osztály alkalmazottjai minden mesterségben jártassággal birnak. Az hirlik, hogy az Ébredők táncmulatságá­ról utólagos eljegyzési hirek keringenek. Az hirlik, hogy Pápán a társadalmi békét nem sokára aláírják. Az hirlik, hogy Pápán sokan a kényszer hatása alatt irányt változtattak. Az hirlik, hogy Pápán a tisztesség demarkácionális vonalát sokan átlépték. Az hirlik, hogy Pápán az esteli korzón a fiatalabb nemzedékek játszák a főszerepeket. Az hirlik, hogy Pápán a kereskedők áru­hiányban konkarrálnak egymással. Az hirlik, hogy Pápán a féltékenységi jelenetek napirenden vannak. Az hirlik, hogy Pápán a reménytelen szerelmesek a várkertben találkoznak. Az hirlik, hogy Pápán néhány vőlegényt rövid úton likvidáltak. Az hirlik, hogy Pápán egy 'csalódott menyasszonyjelölt álmoskönyvek olvasásában keres vigasztalást. Az hirlik, hogy Pápán vannak férjek, kik agancsokkal kereskednek. Az hirlik, hogy Pápán sok helyen a szerelmet futószáron kezelik. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagjáról kellemes utóhangok hirlenek. Az hirlik, hogy Pápán a mozielőadások alatt titkos rugók működnek. Az hirlik, hogy a darutollas legények a régi rezet márnem tudják kivágni. Az hirlik, hogy a libatollas legények a sziniévad alatt utóizet kaptak. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság tagjai korlátlan italképességgel van ellátva. Az hirlik, hegy az Erzsébetliget lövész­árkaiban az elsőbbségi jogot nem respektálják. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sokan fordítva gondolkoznak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője éjjeli menetrendjét a záróra nagyban korlátozza. "TSi tanonc felvetetik KIS TIVADAR könyvkereskedésében Pápán, Fő-utca 91.

Next

/
Thumbnails
Contents