Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-05-30 / 22. szám

01L 0 Y V Közérdekű fűtetlen hetilap, ei Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára i korona. Laptulajdonos es kiadd; POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 2U szám alatt. Ne csüggedjünk I Meg van a béketervezet. Rettegtünk tőle eleget s volt is okunk reá. El voltunk ugyan készülve a bosszú, a kapzsiság szenvedelmeire, de hogy annyira tomboljanak ellenünk, mégse gondoltuk. Váltig hittük, hogy a világ érdeke egy erős, gazdaságilag ép Magyarország. Az Ítélet lesújtó,, megsemmisítő, az egész világ szemében is igazságtalan. A ránk rótt terhek megfojtással fenyegetnek. Az éhes, élhetetlen, prédára leső Ausztria Őt évi élelmezése, hadikészültségünk teljes megsemmisítése, szénbányáink lekötése, a jog, hogy Franciaország is élhessen megmaradó területünk gazdasági előnyeivel, a Duna elvétele s amellett elveszíteni az ország kétharmad részét 1 Van-e még a magyarnak istene!? Mit legyünk? Mibe kezdjünk? Hová forduljunk segítségért, biztató szóért, őszinte tanácsért? Kétségbeesünk végképen? Az élethez való erőt, bizalmat elveszíteni halált jelent! Nem azért maradt ránk a szent örökség, hogy végleg eltemessük! Sírva, panaszolva fogjuk mindennapi imáinkba foglalni igazságtalan szenvedésünk, kegyetlen ostoroztatásunk és soha ki nem fog veszni utónemzedékünkből á világ rajtunk elkövetett igazságtalansága. És hívni fogjuk újra és újra a mindenható Istent, hogy vejünk legyen, velünk harcoljon mindaddig, mig újra nem a miénk minden porszem, amelyet ezer év magyar vére megszentelt. Ez a szellem fogja betölteni családi tűzhelyeinket, ez iskoláinkát, templomainkat, minden társadalmi összejövetelünket. De többet is kell tenni ennél! Dolgozni fogunk, dolgozni és újra csak dolgozni. Magyarom! a porig lesújtó Ítélet után is marad annyi, aminek érintésétől a magyar Antheus örökre újonnan életerőre kap. Kétszer-háromszor akkora, mint Egyiptom, a buja termés csodaországa. 334 ember lakik ott egy kilométeren. És megél és kifelé is termel rengeteget. A mi kis területünkön alig lesz 90—110 ember egy kilométer helyen. Ne mondd nekem azt, hogy ott 3—4-szer aratnak egy esztendőben és temérdek dúsan. Magyarom! neked is marad Kanaánod. A nagy róna, a tündéri Dunántúl. A nap enyhe áldó sugarait kevés helyen nyugtatja és árasztja el oly bizonygatóan, oly életfakasztóán, mint éppen a te földeden. A világ éhes, falánk. Tömérdek a te füved, acél búzád, szélvihar paripád, kövér barmod, juhod, szárnyasod értéke. Dolgozz és újra dolgozz. Termelj sokat, tOTiérdeket! Ne nevelj csak lovat, barmot, sertést, szárnyast, nevelj juhot is, hiszen édes és sós a fü és megtér mezőiden, istállóidban! Egy füst alatt nevelődik. Nevelj, szegényebb magyarom, kecskét, nyulat, szárnyast, amit csak elbírsz. Magyarom! termelj ne csak búzát,tengerit, burgonyát, hanem termelj lent, kendert, hajdinát, rizsát, arass, ahol lehet, te is 3—4rszer és dolgozz, termelj sokat, amit csak elbírsz. És dolgozzon mindenki: földmives, iparos, kereskedő, hivatalnok, a diplomata, sokat, rengeteget! És nem ám azért, hogy az éhes, a telhetetlen világ tölthesse feneketlen gyomrát mindenekelőtt. Nem! Azért, hogy legyen neked elsősorban dús életed, acél karod. Mennyi beteg, mennyi béna, mennyi nyomorgó maradt a háború nyomában! Erős, egészséges nemzedékre van szükség, amely helyre igazítja az igazság megzavart mérlegét, ha elérkezik ideje s odakiáltja a világnak: Ne bántsd a magyart! Azért, hogy legyen ruhád, szerszámod, — fegyvered, — minden-minden, mert a oagyvilág máris kínálja rongyait, hogy kivegye asztalfiókodból az érő kenyered. Azért, hogy sok-sok millió magyar itt elférhessen. De azért is, hogy tőled vihessenek, hogy szorgalmad, értéked vigyék szerte a világba. Elveszik a Dunát is tőled, a bizottságba se vesznek be, ha nem iparkodol, kiszorítanak, kiforgatnak mindenből! Te légy az erős, a lebirhatlan. A háborúban megmutattad, ki vagy, ha áldozni, vért ontani, rendületlenül megállni kell a pokol minden ördögével szemben, mutasd meg most, hogy dolgozni is tudsz, mutasd meg, hogy mindent, amit ez a drága föld elbír, ami ettől a kövér fűtől meggyarapszik, százszorosra megsokszorosítani tudod s hogy a téli idők, téli estéid is hangosak lesznek ipari és gazdasági terveidtői, fejszecsapásaidtól s hogy álmaidban szövöd tovább azt, amit a nap hevében elfelejtettél. Hogy legyen, itt méz, szőllő, állat, gabona, virág, gyümölcs, arany, drágakő, élelem, ruha, s mindez dicsérje nevét az irthatatlan magyarnak, ki élni, hatni, alkotni, újra egyesülni tud, akar és fog.* És szűnjön meg minden: versengés, irigység, osztályelientét, felekezeti féltékenykedés, minden, ami e szent, e megváltó gondolat szentségét megbontaná. És miközben Prométheuszként a gonosz világgál dacolva, vívódva, az eget ostromolva harcolsz, Istened is meggyőzöd és elszállnak — mint gyenge felhők r— a megszentelt földről elleneid. De el ne csüggedj soha; Árpád szent örökségéért hass, alkoss, gyarapíts és küzdj szüntelen. > Hadviseltek szövetsége, A Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége a következő, megértő visszhangra méltó felhívással fordult a falu hadviselt népéhez: Kedves Bajtárs! 'Mig a becsületes férfiak világbámulta önfeláldozással védték szent hazánkat, addig itthon a hazaárulók szervezett hada, a lógósok alattomos szövetsége rombadöntötte ezeréves honunkat. , * Méltó haraggal tekint a nemzet Budapest felé, itt gyártották a mérget, itt taposták sárba mindenét a magyarnak, ami előtte szent volt. Tudjuk, hogy jogos az, hogy megcsonkított hazánk csak annak teremjen, aki hü volt hozzá. Mégis ennek az ellentéte áll ma itt Budapesten. A haza védelméből magukat minden eszközzel kivont, ellenállásunkat lelketlen kufárkodással gyöngítő, hazánk s alkotmányuhk, Istenünk meggyalázói ma is bőségesen élnek, dorbézolnak. A kenyérbódék előtt kopott, sápadt aszszonyok, vérszegény, rongyos gyermekek állanak, ezek a Hadviseltek hozzátartozói. Négy és fél év hadisegély fillérei után, l másfél évi rettenetes idő a véggel fenyegeti a polgári munkába visszatérni nem tudó Hadviseltek gyermekeit. Itt nincs segítség, foltozgatás, leplezgetés, ettől nem riad meg a nagy Kaszás, mely lesben áll a gyenge testű, vérszegény magyar gyermekek százezreinek háta megett. Szövetségünk egész munkát akar végezni s ez csak úgy lehet, t ha az éhező gyermekeket a most következő rettenetes napok elől el tudjuk vinni Budapestről. A szeretetre, a szívre apellálunk, a ti szivetekre, a fi szeretetetekre, akikkel százszor álltunk a halállal szemben azért, hogy megvédjük ezt a hazát, biztosítsuk szeretteink nyugodt otthonát. v Önfeláldozásunkért szenvedés, nélkülözés jutott nékünk s szeretteinknek.