Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-01-18 / 3. szám

PAPAI KOZLOM Közérdekű fU^etien hetilap, b Megjelenik műiden vasárnap. Előfizetési arak: Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7*50 K. Egyes szám ára 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u, 21. szám alatt. Nehéz problémák. „Gazdag ember gyermekének születni nagy szerencse", mondja a közmondás, de ma ezt a mondást így is variálhatjuk: „Gazdag nemzetnek polgára lenni nagy szerencse". Mert mi ennek a szétdarabolt, minden jogaiból kifosztott, a termelés stagnációjában vonagló és végül a lelkiismeretlen és észszerütlen politika féktelen csapongásának kiszolgáltatott ország szerencsétlen polgárai a legsajátabb bőrünkön érezzük, mi a nélkülözés, a szegénység és a szenvedéseknek megszűnni nem akaró láncolata. Ott tartanánk most már, hogy végre elérkeztünk a békekötéshez és a nemzetgyűlésbe küldendő képviselőink megválasztásához. Az első lépések a konstansz állapotok megteremtéséhez, mindjárt ezek után a tennivalók homlokterében a valutakérdés áll. Ennek a .kérdésnek a tárgyalásához annak a közismert ténynek a leszögezésével kell hozzákezdenem, hogy pénzünk egyaránt értéktelen úgy itthon, mint a külföldön és mai nyomorúságos állapotunk nagyrészben erre vihető vissza. Ma ott állunk, hogy például Zürichben 2 7 szantimért egy koronát kell fizetnünk, holott régen 100 magyar koronáért Svájcban 105 frankot kaptunk. Ma ennek folytán 100 magyar koronáért mindössze 2 frank 70 szantimet kapunk, vagy fordítsuk meg a dolgot s mondjuk, hogy a magyar kereskedő ma Svájcban 2 frank 70 szantim értékű áruért 100 magyar koronát kénytelen fizetni, vám, utazási, szállítási és egyéb költségeken kivül. Ez megmagyarázza az importált szükségleti cikkek mostani, szinte hihetetlennek vélt magas árát. De az idegenből importált szükségleti cikkek magas ára áremelő hatással van minden más, idehaza termelt cikkek és élelmiszerek árára is és ebben okoz szinte elviselhetetlen terheket a fogyasztóra, illetéktelen hasznot nyújt pedig a termelőnek. Nyilvánvaló, hogy a valutakérdés megoldása identikus egy olyan fizetési eszköznek a megteremtésével, melynek tényleges — tehát vásárló — értéke, névleges értékének feleljen meg, vagy legalább is kurzusa a névértékhez közel álljon. A pénz értékét vagy az ércfedezete, vagy az állam hitelképessége adja meg, árfolyamát azonban a külföldön a kereslet mérve határozza meg. Amely országnak kivitele van, annak a külföldi piacon a pénze is ennek az arányában keresett és megfordítva. A mi vigasztalan helyzetünk ebből nyilvánvaló. Pénzünknek számbavehető ércfedezete nincs, kivitelünk nincs, hitelünk nincs, mert hiszen a hitel bázisa az ország vagyona és termelőképessége. Vagyonmérlegünk passziv. Az országot előbb a kommunizmus, utóbb a románok fosztották ki. Elvittek minden elvihetőt. Gyárainkból sok helyen csak az üres épületek állanak, de részben tető nélkül, mert a tetőanyag is elvihető volt. Iparunkat újra kell megteremtenünk. Ehhez, eltekintve a nagy tőkeberuházástól, vasra és különböző nyersanyagokra van szükségünk. A három közül egyikkel sem rendelkezünk. De van sok milliárdokra menő államadósságunk és fizetnünk kell majd szintén sok milliárdokra menő hadisarcot. Mindezeken kivül még hiányzanak a szállítóeszközeink is, az itt hagyott vasúti mozdonyainkat pedig a kőszén hiánya miatt járatni nem tudjuk. De vannak még hiányaink egyebekben -is! A legfontosabb ezek között, hogy nincs elegendő bérmunkás az országban. Ne tessék csodálkozni, mert ez szomorú valóság! Igen, nincs elegendő bérmunkás az országban olyan, aki dolgoznék; a dolgozók nagyrésze meg amerikázik. Mi sem bizonyítja ezeket világosabban, minthogy a nagybirtokokból jelentékeny földterület maradt az országban megmunkálatlanul. A földmunkás, a napszámos nem ment el másnak a földjét művelni! Válaszolt a földosztásra! Az ipari munkás gondolatvilága kommunista eszmékkel van megnépesítve, vagy helyesebben, megmételyezve. Küzd a képzelt kizsákmányolás ellen és nem ébred tudatára annak, hogy saját maga alatt vágja a fát, a saját érdekei és léte ellen küzd. Ha dolgozik, legfőbb gondja, hogy kevesebbet nyújtson annál, amit érte fizetnek. A tőkét most is ellenségének tartja és elfelejti, hogy ma gyáriparunkat újra feltámasztani tőkére volna szükség ebben az országban, hogy a gyárimunkások újból kenyérhez juthassanak. Hogy leszünk hát a jövőben ? A valutaproblémának saját erőnkkel való megoldása, vigasztalan pénzügyi és gazdasági helyzetünkben nehéz kérdés, szinte a lehetetlenséggel határos. Földhözvert, nyomorult nemzet vagyunk, képtelen arra, hogy a saját sorsunkat intézzük. Idegen támogatásra, jó barátra van szükségünk, hogy meg tudjunk állani a lábunkon. Optimisták ne legyünk, mert igazán nincs okunk rá! Az ellenségből lett barát annyit teend a mi érdekeinkért, amennyit az ő saját érdeke tanácsol. Legyünk ezzel tisztában ; de végső szükségünkben ez sem megvetendő segítség. A külföld érdeke, hogy Magyarország fizetőképes adós legyen, hogy fizetési kötelezettségeinek meg tudjon felelni, érdeke, hogy pénzének értéke legyen és végül, hogy az ország jövedelmező forrás legyen az idegen tőkebefektetésekre. Egy európai extern-valuta megteremtése és az idegen töke térfoglalása az országban meghozhatják a gyors ipari és gazdasági fellendülést! De ne legyünk optimisták, mert ez ma még csak óhajtás ; de azt mondják, ahol legnagyobb a szükség, ott van legközelebb a segítség! Robbanás-mentes karbid-lámpák karbid kézilámpák benzin=gyertyák hozzávaló benzinnel és piíf karbid minden m c rvn y i s é g b c n f villanyégők és friss zseblámpa=elemek olcsón kaphatók ROSENBERGER HUGÓ műszerész-íizletétoen. Corvin-utca 4., a Lloyddal szemben. Dr. FLESCH-féie Leghamarabb megszünteti a S

1 KABOFORMKENŐCS ÚJBÓL KAPHATÓ VISZKETEGS

ÉGET, SÖfflÖRT, ÓTVART, RÜHESSÉGET. Próbatégely, nagy tégely és család) tégely adagokban kapható az összes helybeli gyógyszertárakban, SrpÍsS£2

6« Török J. gyógyszertárában Budapesten, VI., Király-utca 12. Nem piszkít, szagtalan, nappal is használható.