Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-05-02 / 18. szám

végül jelentette hogy Wittmann Mihály nagybérlő a legnagyobb nyomor enyhítésére 5000 K-t adott, mit 50 K-s gyorssegélyek alakjában osztanak ki. A napirendre áttérve, elsőnek a IV. gyógyszertár ügyét vették elő. A törvényhatósági közgyűlés nem hagyta jóvá a képviselőtestületnek idevágó határozatát, nem engedte meg, hogy a gyógyszertár a Tirol és a Hungária közötti részre helyeztessék át. A képviselőtestület azonban a gyógytár mai helyét nem tartja megfelelőnek s azért a vármegye döntését a belügyminiszterhez megfellebbezte. A gyámtári számadások felülvizsgálása után a város utolsó három évi zárószámadásának, valamint az 1920. évi költségvetésnek beterjesztésére a munkával túlterhelt számvevőségnek haladékot adtak. Annyit azonban már most kimondták, hogy a város, kiadásai horribilis emelkedésére való tekintettel, az 1920. évre 250^/o-os pótadót szedhet: A rendőrlegénységnek lábbeli javítására 10.000 K-t, a Clark-féle deputáció költségeire 1500 K-t egyhangúlag megszavaztak. A felsőhosszu-utcai kocsmát' Sós János rokkant katonának évi 13.000 K-ért adták bérbe. Harnuth János rendőrkapitány bútorai beszállításához a város fogatait átengedték. A legtöbb állami adót fizetők lisztáját akceptálták. Az augusztus 2-án megsebesült Dekovics József gyógyköltségeire 1260 K-t a város pénztárából kiutaltak, Csoknyay Károly főjegyzőnek felfüggesztése tartama alatt visszatartott fizetését kiutalták, A többi hasonló rangú alkalmazottakkal egyenlően állapították meg a rendőrségtől átvett kézbesítők összes illetményed A román megszállás álhírére kiárusított dohánygyártmányokból a v. pénztárhoz 1 7| nap alatt befolyt mintegy két millió K Összegnél 4800 K elszámolási különbözet mutatkozott, a pénztárnok és ellenőr e kárát kivételesen a város fedezi, eladván 700 drb. ezüst koronáját (sőt, így még meg is marad vagy 10.000 K-jal). A gazdaközönségnek folyó hó 25-én hozott abbeli határozatát, hogy £ tiszántúliak felsegélyezéslre 30 drb. növendékmarhát és 30 drb. sertést a napi árnál kg.-ként 5 K-val olcsóbban átengedi az esetben, ha az így előálló különbözetet a város a magáéból, pótadóból fedezi, nem fogadták el. A felsővárosi csorda-út mentén új drótkerítés felállítására 8000 K-t megszavaztak. A napirend letárgyalása után Keresztes Gyula a lakásbizottság működését kritizálta, követelve, Miogy ne a földmivesek kislakását, de az 5—6 szobás lakásokat vegyék igénybe. A polgármester ez ügyben konkrét adatok közlését kérte, ygyancsak Keresztes rossznak mondta az árvizsgáló bizottság jelenlegi összeállítását, mert benne az érdekelt kereskedők vannak többségben. Tudomásul vette, hogy az összeállítás ideiglenes s a végleges bizottságot a kereskedelemügyi miniszter fogja kinevezni. Giczi Gábor a szőllősgazdák közt kiosztott rézgálic árát, illetve a város költségeinek felszámítását sokallotta. A nyert megnyugtató felvilágosítás után a város fogatainak használatát érintette, mire nézve a polgármester kijelentette, hogy ennek szabatos tisztázását ő maga kívánja s ezért az ügyet legközelebb napirendre tűzi. A közgyűlés 3 órakor vette kezdetét s nagy tárgysora ellenére már 1/

4 6-ra véget ért. a i), Színház. Az elmúlt heti előadások, különösen az operettek, csalódást hoztak számunkra. Zenekar, bár csütörtökön elterjedt egy rémhir, hogy van, még mindig nincs. Egyébként is az operettek kezdenek házi kezelésben menni; a zenekarhiány mellett a kórusok is gyakran szétmennek, a színészek pedig bazirozva eddigi sikerükre, nem akarnak újabbakat szerezni. Igazi megváltás volt a hét végén a „Terike", melyről, valamint heti többi előadásokról a referádát alábbiakban hozzuk: Szombaton premiérünk volt a „Farsang tündére" operett előadásával. Amily gyenge és semmit nem mondó a librettója, ép oly fülbemászó kellemes dallamokkal rendelkezik, amely dallamok azonban a zenekar hiányában csak részben érvényesülnek, jóllehet, Pados karmester szakszerű kíséretével minden lehetőt elkövetett a dallamok érvényesülésére. A címszerepet Juhász Margit élénken játszotta és Örvösivei, ki a festőt ábrázolta, kettős énekszámaikkal sok tetszést és tapsot arattak. Kedves és bájos volt Sági Duci a kóristanő szerepében, Békefi, a kitűnő parkettáncos, sok derültséget keltett Hubert gróf alakításával, néha túlzásokba ment, de már az ilyen túlzásokat az ily léha operettekben megszoktuk. Ugyanezt mondhatjuk Táboriról, ki Meredil gróf szerepét játszta. Utasi Gizi és Tábori Sári kéményseprő táncát megismételték. Vasárnap „Piros bugyelláris" népszínmű szórakoztatta a közönséget. A biróné szerepében Juhász Margit eleven játékával és énekszámával szép sikert aratott. Rogoz a birót kabinetalakításban mutatta be. Érczkövi egyik sláger szerepét játszotta Csillag őrmester alakításával. Kósza Gyurkát Telekán kifogástalanul játszotta és tenorját csillogtatta. Sok derültséget keltettek Békefi (jegyző) és Faragó (ispán) jóizü mókáikkal. Kisebb szerepeikben Rogozné, Örvösiné, Hornokai Gabriella és Tábori Sári az összjáték sikerét emelték. Hétfő. A Shakespeare kritikusok, esztétikusok, műbírálók és kommentátorok szakszervezetének szeméből örömköny hullott volna a rnai „Rómeó és Júlia" előadáson, mert ismételten és napnál is fényesebben bebizonyosodott az a tény, hogy az avoni hattyú darabjaihoz díszlet nem kell, a szavak magukban világítanak, a szavakbaii magukban van a disz|et, — ha véletlenül a színpadon nincs. Júlia szerepét Bodnyiné Király Boriska szentimentális érzéssel játszotta. Hatásos jelenetei közül kiemeljük az erkély és a haláltól való félemlés jelenetét. Rómeó nehéz szerepét Molnár Dezső nagy ambícióval és igyekezettel játszotta meg. Mercutiót Majtényi a szarkazmus jellemvonások kidomborításával játszotta meg. Rogoz a szerzetes és Juhászné a dajka szerepekben szimpatikusok voltak. A többi szereplők: Örvösi (Tibald), Békefi (Benvolió), Fáy (Párizs), Érczkövi (Capuletti), Faragó (Montachi) az összjáték sikerét emelték. Kedden „Sibyll" operett ment, a címszerepben Juhász Margittal, ki fenséges megjelenésével és csengő koloraturájával általános tetszést aratott. Méltó partnere volt Örvösi, ki a nagyherceg szerepében kellemes hangját érvényesítette. A nagyhercegnő szerepét Szatmári Aranka játszotta, ki kellemesen csengő hangjával szép sikert aratott, Sági Duci, mint rendesen, bájos volt Sarah szerepében. Telekán kellemes tenorját ragyogtatta Petrov szerepében. Békefi mint Poir szépen táncolt és Tábori mint kormányzó sok derültséget keltett. Az előadás kifogástalan összjátékban rtiení. Szerdán „A farsang tündére" lett megismételve. Az előadásról csak annyit, hogy a szereplők egy kellemes és élvezetes estét szereztek a közönségnek, mely sürü tapsokban adott kifejezést elismerésüknek. Csütörtök. A Belvárosi Színház nagyszerű műsordarabját, Földes ímre bájos vidéki történetét, a „Terikét" kaptuk ez este premiér gyanánt. A színház zsúfolásig megtelt közönséggel és méltán, mert az előadás megérdemelte azt. Rogoz Irnre tiszteletesében csak sikerei számát nagyobbította eggyel. Egészséges, nemesen egyszerű stílusa ma este is dominált. Molnár Dezső (Tódor) is ledobta magáról ma estére a veronai felleghajtót, zsakettet öltött és igazi genreében, a mondhatnám egyetemi hallgató genreében, méltó párjául a Rablólovag Viktorjának — igen jó alakítást nyújtott. Sági Ducit (Terike) ma új, de kitűnő oldaláról, drámai előadóképességérői ismertük meg. Szép volt, bájos volt, kedves volt, igazi 18 éves fruska. (Bocsánat művésznő, ha kevesebbnek akart látszani.) Sámsont Majtényi játszotta most is, mint minden alakításában kifogástalanul, Sámsonnét frissen, elevenen Nádasi Mici. Az Öreg asszonyt Homokai Gabriella finom patináju alakítása, mig Irmát Miklósi Irma mutatta be, ki egyéniségének nem megfelelő szerepét teljesen elejtette. A főispánt Érczkövi játszotta. A szobalány szerepében Kallósné ügyeskedett. >> Pénteken újra „Terike", szombaton pedig a „Lili" operett reprize volt, melyről jövő számunkban irunk. KARCOLAT a mult hétről. Lesz,* vagy nem lesz ? Szól ez a kérdés a mostani sziniévadot pártoló közönség körében. A jelenlegi színtársulat igazgatója ugyanis, amidőn a sziniidény megtartásához az engedélyt kikérte, a jól szervezett társulattal kapcsolatosan egy a mi igényünknek teljesen megfeleld zenekárt is biztosított. A jól (?) szervezett társulat megérkezett, de zenekar nélkül. A Zenekar elmaradását az igazgató okadatolta azzal, hogy a tervbe vett zenekar őt, szinész nyelven szólva, „becsapta", de azért „gombház, ha leszakad lesz más" Ígéretet fenntartva kikérte az előlegezett bizalmat arra nézve, hogy rövid néhány nap alatt a rozoga zongora csorbáját egy igényünknek megfelelő zenekar szervezésével kiköszörüli és meghangula. Közönségünk az előlegezett bizalmat fényesen igazolta azzal, hogy a zenekar hiánya dacára telt házak előtt folytak le az előadások. Minden este kérdőjel volt a zenekar és minden este türelem volt reá a válasz. Három hét telt el az igéret elhangzása óta és a zenekar még mindig zongorázik és a közönség még mindig türelemmel vár. A türelem indokolt is, mert úgy az igazgató, mint a szinház bizalmasai a közönség folytonos sürgetésére azt a választ adták, hogy „a zenekar már útban van", sőt már „holnap bemutatkozik", sőt már oly megnyugtató válasz is elhangzott, hogy „a zenekar lekésett a vonatról". Szinész nyelven szólva ezek a trükkök ideig-óráig beváltak, de végeredményében zenekarunk a sötét háttérben hangol. A legutolsó kommüniké *azt jelzi, hogy az igazgató is belátta, hogy trükkökkel nem lehet zenekart varázsolni, tehát személyesen leutazott a szervezés színhelyére é» meggyőződést akar szerezni, „hogy mért csapták be" ott újra a megbízatást elvállalt szerződött felek. Az igazgató ugyanis azzal az eltökélt elhatározással indult útnak, hogy csak a testén keresztül menekülhetnek el máshová a zenészek és az ő személyes fedezete alatt fogja őket városunkba terelni.