Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-04-18 / 16. szám

árfolyam. Pápa, 1920 április 18. KöxérdekU nig-^etleii lietllap. E3 Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési arak: Egésí évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára í korona. Laptulajdonos és kiadó : ' POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos « 21. szám alatt. Igaz magyarság. Szólok azokhoz, kik nemcsak mellveregetéssel magyarok, de lelkükben siratják nem­zetünk pusztulását. Az ezeréves csudálkozó szemű gyermek­magyar arcáról kell, hogy elszálljon rnár a könnyed mosoly, kell, hogy lágy vonásai acélossá válljanak és magába nézéssel pillantást vetve a múltjára s jelenére, bűneit lehányva mint öntudatos férfi induljon neki az új ezer évnek. • Mi volt a magyar élet ? . . . Gyermekes hjvés, könnyes nekilágyulás, nagy akarás — és minden, minden belefulladt a pazarságba," vagy nemtörődömségbe. Kegyetlen magyar sors: harcok, vérpatakzások, rabságok szomorú utja, íe tettél bennünket ilyen örök katonává! Ki­ölted belőlünk a kedvet és elraboltad az alkal­mat, hogy elmélyedhessünk és szegény, szegény fajom belezüllött nagy erejével, áldott jóságá­val, ezer szépségével a cigányzenés hejehujákba éá pipafüstös adomázásba. Mennyi érték ment így tőnkre százaaok óta és ma megint csak a régi nóta járja. A sir szélén áll nemzetünk — rettenetes nyomor, tönkrement családok, éhező gyermekek' sirnak mindenütt felénk, száz- és százezernek nincs biztosítva a jövője, — de fétfe^völe — könnyelműen táncot rop a magyar ifjúság. Ha harc, ha vér, ha pusztulás lesz, hát lesz, de most huzdd rá: Muzsikálj, mint keleti vérünk ..." Siratlak téged édes Nemzetem . . . látok egy örök szemfödőt, érzem fekete, temetős emberek egyre jobban, álhatatlanabbul ránk borítják. Nem, nem, ez nem lehet, szembe szállok velük. Jövőbe látó lelkem, mint haragos ostorzás hullik népemre, hogy magára ébredjen. Mint üres koponya vigyorgok minden mulató helyen és összetöröm a vonókat, keserűt keve­rek minden pohárba, maró fájást lopok minden kacagásba. Mint őrült szeretném berohanni a legrejíetteb zugokat is és törnék, zúznék, el­pusztítanék mindent, mi népemet átkos vérének kilángolására készteti. Az ifjúságban bízom; az ő lelkük meg fogja érezni az utat, mely egyedüli számunkra, hogy megmaradhassunk. Hátat fordítunk eddigi életűnknek, ennek a könnyedséggel, tettetéssel, szépítgetéssel telt komédiának s megkomolyodva haladunk úgy, mint azt igaz lelkünk mutatja. Azután munkával, okossággal, elszántsággal, ördögi ravaszsággal visszaveszünk minden talpalatnyi földet, akár külső, akár belső ellen­ség szerzette meg azt magának. És ebben az országban magyaré lesz minden : orcánk verej­téke a munkában épúgy, mint fáradozásunk gyümölcse. Ezer év alatt sok leckét kaptunk a történelemből s megtanultuk, hogy csak magunk­ban bizhatunk ! Áldott földünk és ez új magyar­ságunk biztosíték arra, hogy gazdasági jóllétet teremthetünk j azonban nem fogunk többé bele­zülleni ebbe, hanem elmélyedéssel azt a sok lelkünk mélyén felejtett kincset, melyet száza­dok moha takar már — felszínre hozmuk. Ha most magunkba szállunk, ha nem csak a pezsgős üvegek mellett tudunk érezni és a régi módon csak hősködve magyarok lenni, de megkomolyodunk, akkor erősen állunk és nem tudnak eltemetni bennünket. Színház. Bodonyi Béla színtársulata két hét óta tartózkodik városunkban és az eddig bemuta­tott előadások után leszögezhetjük azon tényt, hogy közönségünk rendkívüli jóindulattal visel­tetik a társulat iránt, mely jóindulatot a társulat a nivós előadások révén ki is érdemelte magá­nak. A lefolyt héten voltak ugyan előadások, amikor nem telt meg teljesen a színház, de ez a még mindig nélkülözött zenekarnak tudandó be. Az igazgató ez érdemben nem váltotta be még igéretét és ha zenekart rövid időn belül nem kapunk, úgy az igazgató magának tulaj­donítsa azon anyagi kárt, melyet a zenekar hiánya okozna. Heti referádánkat adjuk a következőkben. Szombaton megismételték a „Lili báróné* operettet. Az előadásról csak annyit jegyzünk meg, hogy sokkal nívósabb volt az előző esti­nél. A főbb szerepekben Sági Duci, Juhász Margit, Örvössy és Békeffy méltán kiérdemelték a sürü tapsokat, melyekkel őket közönségünk elhalmozta. Pados karmester a már tőle meg­szokott szaktudással kezelte a zongorát. Vasárnap délután „Mágnás Miska" ment telt ház előtt. Este; A régi, kedves, az újabb operett librettó-sablontól eltérő, kissé a nép­színmű felé hajló „ObsitosM újítota fel a társulat, Érczkövy Károllyal a címszerepben. Pompás játéka, ^érces baritonja ma is még nyomot ha­gyott a hallgatóság szivében. Málcsikát Nádasi Mici játszotta, ki ma nem áz örökké mosolygó Nádasi Mici voit, hanem igazi könnyekkel — tán túlságosan is kitörve -- érezte át a bajt megérző szerelmes lány szerepét. A nagyasszonyt Juhász Margit hatásosan játszotta. A móka­csoport Tábori, Békefi és Szigethy Ilonka ál­landó derültséget keltettek, kisebb szerepeikben Kallósné, Majtényi, Molnár nagyban emelték az est sikerét. Hétfő: Régi meggyőződésem, hogy vidéki társulatoknál a drámai ensemble jobb, mint az operett. Ez a meggyőződésem csak megerő­södött a „Rablólovag" előadásán, mely sokkal jobb volt, mint az, amit vidéki előadásnak szok­tak nevezni. A szegény, magát földolgozni akaró, ezért semmi eszköztől vissza nem riadó küzdőt Majtényi László adta. Játéka klasszikusan nyu­gott, egyszerű, sohsem pózol. Ha ke)l, fölényes, ha kell, érzékien kitörő. Hangmodulációja első­rangú. Színész. B. Király Boriska Annája nem köznapi alakítás, briiliáns megjátszás, méltó í pendantja * a Todorescu Floricának, Érczkövy j Ference, Rogoz Lászlója erőteljes, hangulatos, ' izmos alakítás volt. Honiokai Gabriella, Kallós Józsefné grófnéi, genreükben elsőranguak. Az utóbbinak Kürttel* való dialógusai határozottan elsőrangú tehetséget mutatnak. Szécskay Árpád Galambosa nem suhanhat el maradandó emlék nélkül. Az enervált, urától teljesen befolyásolt, unbecillis erdészt, kiben végül mégis csak apává lesz az apa — kabinet-alakításban mutatta be. Molnár Dezső Viktorja jól áll fiatalos páthoszá­hoz. Békefi Stefi grófja, Molnár Gyula Mihálya jól megjátszott alakítások. Kedden a már nálunk teljesen lecsépelt, de azért mindig fülbemászó zenéjü „Cigány­prímás" operett ment. Csekély közönség nézte végig az előadást, de ezen gyér látogatást mi csakis a zenekar hiányának tudjuk be. A cím­szerepet Érczkövy játszotta, á tőle már meg­szokott biztonsággal és hatással. Ezen szerep különben neki egyik sláger szerepe. Telekán csengő tenorját Laci szerepében érvényesítette. Békeffy a francia grófot összetévesztette a Mágnás Miskából lett Tasziló gróffal. Békeffy rendkívül ügyes színész és ezen hibát azért rójjuk fel neki, hogy. distingválja az egyes szerepeit. A nők közül kiváló alakítást nyújtot­tak Szigeti Ilonka temperamentumos játékával és Juhász Margit énekszámaival. Tábori jóizü humorral játszotta a titkár szerepét, Örvössy mint mindig, elegáns és biztos volt Katregon szerepében. Szerdán „Csárdáskirályné" operett ment a címszerepben Juhász Margittal, ki már re­kedtségéből teljesen kigyógyult és csengő tiszta koloraturáját hatásosan érvényesítette. Rendkívül hércig és kedves volt Sági Duci a komtessz­szerepében és sok tapsot kaptak Békefivel, elő^ adott duett-énekszámaik után. Örvössy a tőle már megszokott eleganciával játszotta Ervin szerepét. Kisebb szerepeikben Tábori és Homo­kay Gabriella az est sikereit nagyban emelték. Csütörtökön „Aranykakas" énekes bohó­zat mulattatta egész estén át a közönséget, mely teljesen megtöltötte a színházat. A cím­szerepet Tábori játszotta, ki ez estén elemében volt és a közönség nevető idegeit minden egyes jelenetében izgatta. Jóízűen komikumá­val még szereplő kollégáit is képes megnevet­tetni. Rendkívül hercig és kedves volt Szigethy Ilonka a vendéglősné szerepében, úgyszinte ki­fogástalan játszotta meg Békefi a főpincér szerepét. Majtényi az ügyvéd szerepében ele­gáns és közvetlen volt. A gyáros leányát Miklósy Irma játszotta, kit ez alkalommal láttunk elő­ször a színpadon és arról győződtünk meg, hogy rendkívüli kedves, csinos megjelenésű színésznő és egyben behízelgő orgnánummal rendelkezik. Kisebb szerepében Rogoz, Molnár és Tábori Sári az összjáték sikerét nagyban emelték. Pénteken „A vasgyáros" ment kitűnő előadásban. A színház zsúfolásig megtelt és a közönség egész estén tüntető tapsokkal halmozta el a darab főszereplőit, kik ezen elösrnerést minden tekintetben kiérdemelték. Az est ki­/

Next

/
Thumbnails
Contents