Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-12-05 / 49. szám

Közérdekű fűtetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Arak.: !gész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára í korona. LaptuL\jdonos es kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfiutca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy iste»i örök igaí*igban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ániéa." Most már elégi Elég volt már a forradalmi állapotokból! Elég volt már az indulatok -és szenvedések uralmából! Elég volt már a fájdalomból, gyászból és szégyenből! A nemzet lelke nyugalomra vágyik s a háborúk és forradalmak által megtépett idegeknek békességre van szükségük. A magyar nemzet a kegyetlen megpróbáltatások, anyagi és erkölcsi kárvallások, sötét és szörnyűséges rombolások után új életet akar kezdeni. Munkához akar fogni. Termelő és teremtő munkához, hogy meggyógyíthassa a háború és a forradalmak által okozott gyilkos kórságokat. Óriási feladatok előtt állunk. Kérdésessé vált jövendőnket kell újból megalapoznunk. A nyomor végigsikoltoz az országon, de a nemzetnek szabadulnia kell az energiákat bomlasztó elcsüggedésektől. Minden parányi erőre szükségünk van a ránk váró nagy munkában, melyet csak vállvetve, erős hittel, szilárd meggyőződéssel és eiszánt bátorsággal végezhetünk.. Ennek a munkának azonban alapföltétele a szilárd jogrend. Jogrend, melynek öve a kormányzó hatalom és kezessége magának a nemzetnek élő lelkiismerete és ezer esztendőkön át jóban és rosszban kipróbált becsülete. Aki most a jogrend ellen vét, az, ha száz torokból bömböli is a hazafiságot, árulást követ el a nemzet ellen. Gonosz vagy bárgyú az, aki ezt meg nem érti. Minden érdekünk parancsoló módon követeli most a teljes és tökéletes jogrendet. A fojtogató keserűség, mely eltöltötte a lelkeket, a bizonytalanság nyomasztó érzése, mely nem engedte szabad szárnyalásra a bizalmat, most már elmúlt. Nem is kételkedhetünk a hatalmi tényezők által megígért és megkezdett tisztító munka sikerében. Elvégre is nem arról van szó, hogy a nemzet lelkületét alkotó valamely szennyes betegség vitessék ki. Nem a magyar nemzet beteg, csak egy csomó ember őrülete okozott felháborodást és rettegést. Megnyugvást keltett a közvéleményben, hogy a kormány teljes szigorral és komoly elhatározással véget kiván vetni az úgynevezett „felelőtlen elemek" durva féktelenkedéseinek. Kiszámíthatatlan károkat okoztak amúgy is szerencsétlen, már-már agyongyötört nemzetünknek. Kompromittálták jó hírnevünket a külföld előtt s kétségtelen dolog, hogy a külfölddel való dazdasági érintkezéseinket ezeknek a felelőtlen elemeknek garázdálkodása igen nagy mértékben akadályozta. Hogy maga a magyar nemzet milyen egészséges felfogásokkal van telve, bizonyítja egyfelől az általános keserűség, mely az utóbbi időben elkövetett cudarságok miatt észlelhető volt, másfelől a megelégedésnek az az érzése, mely már az első pillanatokban is szinte ujjongott, mikor a közvélemény értesült a fekélyek kiirtására irányzott kemény elhatározásokról. De azért ez a tisztító, gyógyító munka nem lesz könnyű. Mert elfogultságokkal, gyűlöletekkel, indulatokkal és szenvedélyekkel állunk szemben. Az indulatok és szenvedélyek pedig, ha nyilvánulásaik közártalmasok is, gyakorta nemesebb célzatokkal fűződnek egybe. Ezeket az indulatokat és szenvedélyeket nem lehet mindig csak erővel letörni, vagy megzabolázni. Bölcsességnek és gondosságnak kell itt összefognia az erővel, hogy a lelkek csakugyan megnemesedjenek és az elmék megtisztuljanak. A hatalmi tekintélyt vissza kell állítani abba a kultuszba, mely nélkül egy nemzet nem folytathat egészséges életet. És ehhez igazán komoly férfiak kellenek. Olyanok, akiknek nemcsak a törvényes intézmények adnak tekintélyt, de akik államférfiúi rátermettségükkel, bölcsességükkel, egyéni karakterük teljességével biztosítani is tudják maguknak a tekintélyt. Nincs okunk kétkedni, hogy éz az idő bekövetkezett. Jóleső örömmel fogadtuk az utóbbi időben erre vonatkozólag elhangzott kijelentéseket. Valósággal fellélegzett a becsületes és igazán hazafias magyar közvélemény, amikor a kormányzó hatalom ráütöít a zabolátlankodókra és azt dörögte feléjük, hogy most már elég! Leszögezzük ezt a kijelentést. Ez a szegény, szerencsétlen nemzet, mint megváltást óhajtja már a tökéletes jogrendet. Ettől függ most már lelki egyensúlyunk, ettől függ munkakészségünk, ettől függ a nemzet újból való felépítésére törekvő erejének érvényesülése. Adják meg neki a jogrendet és a romokra fel fogja építeni az új, erős, hatalmas, boldog Magyarországot. Általános munkakötelezettség. Egész Középeurópa általános gazdasági leromlás tüneteit mutatja. Mindenütt az elapadt, a kimerült gazdasági erők rekonstrukciójára, avult intézmények friss vérrel való telítésére, új intézményekre, uj gazdasági energiaforrásokra van szükség. Ennek a gazdasági életnek minden ágában megnyilatkozó tényállásnak felismerése alapján egy érdekes terv foglalkoztatja most Középeurópa államait. Arról van szó ugyanis, hogy a békeszerződések által elsodort általános védkötelezettség helyébe általános gazdasági munkakötelezettséget léptessenek. A terv szerint minden férfinak és nőnek, ha egy meghatározott kort betöltött, állami szolgálatot kellene teljesíteni akár valamely kézi- vagy gyáripari üzem szolgálatában, akár a mezőgazdaság valamely ágában. Németországban most vitatják meg ezt a tervet, sőt már a birodalmi gyűlésen is szóba került, Csehszlovákia és Spanyolország illetékes körei az egész közvélemény élénk érdeklődése mellett tárgyalják, sőt Bulgáriában a terv egyes részletei már gyakorlati megoldásra is találtak. Nálunk Kirchner Hermán altábornagy foglalkozik az általános állami munkakötelezettség tervével. A tábornok ur, aki tervezetet készített a munkakötelezettség életbeléptetéséről s ezt benyújtotta a kormánynak, a következőket mondotta a javaslatról: — Magyarország megújhódása megfeszített, becsületes, intenzív munkát követel minden téren. A békeszerződések által felfüggesztett általános védkötelezettség rendszeréről haladéktalanul át kell térnünk az általános munka rendszerére. Mindenekelőtt fegyelmezett, megbízható, hazafiasan érző munkásgeneráció képzésére és nevelésére van szükség. Ennek a célnak állana szolgála-