Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-12-05 / 49. szám

Közérdekű fűtetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Arak.: !gész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára í korona. LaptuL\jdonos es kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfi­utca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy iste»i örök igaí*igban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ániéa." Most már elégi Elég volt már a forradalmi állapo­tokból! Elég volt már az indulatok -és szenvedések uralmából! Elég volt már a fájdalomból, gyászból és szégyenből! A nemzet lelke nyugalomra vágyik s a háborúk és forradalmak által megtépett idegeknek békességre van szükségük. A magyar nemzet a kegyetlen meg­próbáltatások, anyagi és erkölcsi kárval­lások, sötét és szörnyűséges rombolások után új életet akar kezdeni. Munkához akar fogni. Termelő és teremtő munká­hoz, hogy meggyógyíthassa a háború és a forradalmak által okozott gyilkos kór­ságokat. Óriási feladatok előtt állunk. Kér­désessé vált jövendőnket kell újból meg­alapoznunk. A nyomor végigsikoltoz az országon, de a nemzetnek szabadulnia kell az energiákat bomlasztó elcsüggedésektől. Minden parányi erőre szükségünk van a ránk váró nagy munkában, melyet csak vállvetve, erős hittel, szilárd meggyőző­déssel és eiszánt bátorsággal végez­hetünk.. Ennek a munkának azonban alap­föltétele a szilárd jogrend. Jogrend, mely­nek öve a kormányzó hatalom és kezes­sége magának a nemzetnek élő lelkiis­merete és ezer esztendőkön át jóban és rosszban kipróbált becsülete. Aki most a jogrend ellen vét, az, ha száz torokból bömböli is a hazafiságot, árulást követ el a nemzet ellen. Gonosz vagy bárgyú az, aki ezt meg nem érti. Minden érde­künk parancsoló módon követeli most a teljes és tökéletes jogrendet. A fojtogató keserűség, mely eltöltötte a lelkeket, a bizonytalanság nyomasztó érzése, mely nem engedte szabad szár­nyalásra a bizalmat, most már elmúlt. Nem is kételkedhetünk a hatalmi tényezők ál­tal megígért és megkezdett tisztító munka sikerében. Elvégre is nem arról van szó, hogy a nemzet lelkületét alkotó valamely szennyes betegség vitessék ki. Nem a magyar nemzet beteg, csak egy csomó ember őrülete okozott felháborodást és rettegést. Megnyugvást keltett a közvélemény­ben, hogy a kormány teljes szigorral és komoly elhatározással véget kiván vetni az úgynevezett „felelőtlen elemek" durva féktelenkedéseinek. Kiszámíthatatlan ká­rokat okoztak amúgy is szerencsétlen, már-már agyongyötört nemzetünknek. Kompromittálták jó hírnevünket a külföld előtt s kétségtelen dolog, hogy a kül­földdel való dazdasági érintkezéseinket ezeknek a felelőtlen elemeknek garáz­dálkodása igen nagy mértékben akadá­lyozta. Hogy maga a magyar nemzet milyen egészséges felfogásokkal van telve, bizo­nyítja egyfelől az általános keserűség, mely az utóbbi időben elkövetett cudar­ságok miatt észlelhető volt, másfelől a megelégedésnek az az érzése, mely már az első pillanatokban is szinte ujjongott, mikor a közvélemény értesült a fekélyek kiirtására irányzott kemény elhatározá­sokról. De azért ez a tisztító, gyógyító munka nem lesz könnyű. Mert elfogult­ságokkal, gyűlöletekkel, indulatokkal és szenvedélyekkel állunk szemben. Az indu­latok és szenvedélyek pedig, ha nyilvánu­lásaik közártalmasok is, gyakorta nemesebb célzatokkal fűződnek egybe. Ezeket az indulatokat és szenvedélyeket nem lehet mindig csak erővel letörni, vagy meg­zabolázni. Bölcsességnek és gondosságnak kell itt összefognia az erővel, hogy a lelkek csakugyan megnemesedjenek és az elmék megtisztuljanak. A hatalmi tekintélyt vissza kell állítani abba a kultuszba, mely nélkül egy nemzet nem folytathat egészséges életet. És ehhez igazán ko­moly férfiak kellenek. Olyanok, akiknek nemcsak a törvényes intézmények adnak tekintélyt, de akik államférfiúi rátermett­ségükkel, bölcsességükkel, egyéni karak­terük teljességével biztosítani is tudják maguknak a tekintélyt. Nincs okunk kétkedni, hogy éz az idő bekövetkezett. Jóleső örömmel fogad­tuk az utóbbi időben erre vonatkozólag elhangzott kijelentéseket. Valósággal fel­lélegzett a becsületes és igazán hazafias magyar közvélemény, amikor a kormányzó hatalom ráütöít a zabolátlankodókra és azt dörögte feléjük, hogy most már elég! Leszögezzük ezt a kijelentést. Ez a szegény, szerencsétlen nemzet, mint meg­váltást óhajtja már a tökéletes jogrendet. Ettől függ most már lelki egyensúlyunk, ettől függ munkakészségünk, ettől függ a nemzet újból való felépítésére törekvő erejének érvényesülése. Adják meg neki a jogrendet és a romokra fel fogja építeni az új, erős, hatalmas, boldog Magyarországot. Általános munkakötelezettség. Egész Középeurópa általános gaz­dasági leromlás tüneteit mutatja. Minde­nütt az elapadt, a kimerült gazdasági erők rekonstrukciójára, avult intézmények friss vérrel való telítésére, új intézményekre, uj gazdasági energiaforrásokra van szükség. Ennek a gazdasági életnek minden ágá­ban megnyilatkozó tényállásnak felisme­rése alapján egy érdekes terv foglalkoz­tatja most Középeurópa államait. Arról van szó ugyanis, hogy a béke­szerződések által elsodort általános véd­kötelezettség helyébe általános gazdasági munkakötelezettséget léptessenek. A terv szerint minden férfinak és nőnek, ha egy meghatározott kort betöl­tött, állami szolgálatot kellene teljesíteni akár valamely kézi- vagy gyáripari üzem szolgálatában, akár a mezőgazdaság vala­mely ágában. Németországban most vi­tatják meg ezt a tervet, sőt már a biro­dalmi gyűlésen is szóba került, Cseh­szlovákia és Spanyolország illetékes körei az egész közvélemény élénk érdeklődése mellett tárgyalják, sőt Bulgáriában a terv egyes részletei már gyakorlati megoldásra is találtak. Nálunk Kirchner Hermán altábor­nagy foglalkozik az általános állami munka­kötelezettség tervével. A tábornok ur, aki tervezetet készített a munkakötelezett­ség életbeléptetéséről s ezt benyújtotta a kormánynak, a következőket mondotta a javaslatról: — Magyarország megújhódása megfeszített, becsületes, intenzív mun­kát követel minden téren. A békeszer­ződések által felfüggesztett általános védkötelezettség rendszeréről haladék­talanul át kell térnünk az általános munka rendszerére. Mindenekelőtt fegyelmezett, meg­bízható, hazafiasan érző munkásgene­ráció képzésére és nevelésére van szük­ség. Ennek a célnak állana szolgála-

Next

/
Thumbnails
Contents