Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-09-19 / 38. szám

XXX. évfolyam. Pápa, 1920 szeptember 19. Hp^/v^,^ h i 38. szám. fíözérdekii f^fflíretlen hetilap. t=i Megjelenik mindsn vasárnap. •Előfizetési árak: Egész érre 50 K

t felévte 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára í korona. LaptuUjdonos es kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfiutca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tét). A közkórház ügye. A közkórház ügyében a helybeli irgalmasrend főnöke a következő beadványt intézte a városi tanácshoz: Az a megbeszélés, mely a közelmúltban Pápa város polgármestere és a Irgalmas-rend tartományi főnöke között lefolyt, csupán elvileg foglalta össze azon jogokat és kötelességeket, melyeket a létesítendő kórházban a város gyakorolni kíván. Elérkezett az ideje annak, hogy most már konkrét állapíttassanak meg, mit szándékszik adni a város, illetve mit képes adni és ezzel szemben mik a követelései. v A kórházi kérdésnek ilyetén konkretizálása azért is lép szinte sflrgetőleg előtérbe, mert látjuk és tapasztalhatjuk azt, hogy ma ott vagyunk, ahol kezdetben voltunk: Óhajtjuk, hogy legyen közkórházunk, de még ágy látszik a cél

9elérését nem a magunk erejéből, hanem a mások bizonytalan Ígéretétől reméljük. Van azután még egy megfontolandó körülmény is, nevezetesen az, hogy az Irgalmas-rend nem megy bele a közkórházi kérdésnek olyan megoldásába, mely szerint a maga jogait egyszerűen feladja. Pápa város ugyanis nem kívánhatja, hogy mikor a Rend telkét, kész épületét, rendelkezésére álló felszereléseit első sorban a város jól felfogott érdekében bocsátja és áldozza a köz oltárára: az legyen a jutalma, hogy jogaitól megfosztva csak másodlagos szerepet töltsön be, türt elem legyen addig az ideig, mig végre egy könnyen bekövetkezhető új érában saját tulajdonából egyszerűen kidobatik. Nem helyes továbbá olyasmit ígérni, amit a város önerejéből ne* bizonyos, tud-e teljesíteni. így a Kálvária melletti telek megszerzését senki sem garantálhatja, az illetékes helyen ezen telek értékesítési engedélyezését illetőleg ugyanis megfontoltan cselekesznek. Ezek alapján arra kérem Nagyságos Polgármester Urat, méltóztassék összehívni rendkívüli városi közgyűlést, amelyen az elvi kérdések tisztáztatnak, a városnak követelései konkretizáltalak és megrieveztetnek azon támogatások, miket a város a kórháznak adni tud és akar is. Az Irgalmas-rend az akár pénzzel segélyezendő, akár telek adományozásával megnagyobbítandó kórháznak maga lesz a tulajdonosa, az orvosi kinevezést, a belső adminisztrációit maga gyakorolja. Ezzel szemben a városnak a hozandó áldozatért privilégiumokat ad, milyenek: A városi szegény betegek ingyenes gyógykezelése, stb., amely követelések pontokba foglalva szerződésileg lennének biztosítandók. A fődolog az, hogy a tárgyalás sürgősen megkezdődjék és a kórházi munka végrehajtandó legyen. Az Irgalmas-rend biztosítja a várost, hogy a kórház kicsiny keretek között bár, de meg fog felelni a követelményeknek. A rend már gondoskodott oly szakorvosról, akinek jelenleg három alorvosa van és minden néven nevezendő műtéteket végez. A kórház fejlesztése arányban lesz a befolyó jövedelemmel, segéllyel, adományozásai, stb. Ha a város többet kívánna a Rend által teljesíthető feltételeknél, ez esetben a nyilvánossági jellegét kérjük a minisztériumtól és mint magánkórházat fejlesztjük ki, megfelelvén a modern követelményeknek. Mielőtt a városi tanács a beadvány ügyében érdemileg állást foglalna, felhívta a tiszti főügyészt, hogy nyilatkozzék arra vonatkozólag, hogy a gróf Esterházy uradalom által kórház céljára a városnak adományozott vasút melletti telek esetleges értékesítéséből befolyó jövödelem mily feltételek mellett volna átengedhető az Irgalmas-rendnek kórházának közkórházzá átalalakítása esetén? A tiszti főügyész a következő véleményt adta: Az Esterházy grófi család által a városnak adományozott telekről való lemondást, illetőleg ennek értékesítése után befolyandó összegnek az Irgalmas-rend részére leendő átengedését csak az esetben tartom megengedhetőnek, ha a Rend előzetesen kötelezi magát mindazon feltételeknek betartására, amelyek a közkórházi jelleg tényleges felvétele mellett a kórház teljes vezetésébe a város befolyását és beleszólását biztosítják. Ezen feltételek közelebbi megállapítása véleményem szerint a közegészségügyi bizottság meghallgatásával volna eszközölhető. A közegészségügyi bizottságnak sürgősen össze kell ülnie, hogy a fontos kérdésben véleményét nyilvánítsa s a városi tanács elé terjessze. A tanácsnak viszont oda kell hatnia, hogy a közkórház ügye minél előbb a városi közgyűlés elé kerüljön, mert a kérdés további elodázást nem tür el. Meg kell mozdulnia azonban a társadalomnak is a közkórház érdekében. Majd egy millió koronára van szükség, hogy a kórház úgy átalakítható, illetőleg felszerelhető legyen, hogy az a modern gyógyászat követelményeinek megfeleljen. Az összeg nagynak tűnik fel, de ha tekintetbe vesszük, hogy a konjunkturális viszonyok folytán igen sokan vannak abban a kedvező helyzetben, hogy a nemes célra áldozatot könynyedén hozhatnak, azt hisszük, rövid időn belül sikerül a financiális akadályokat is elhárítani az Irgalmas-rend kórházának közkórházzá átalakítása útjából. Ebben a tekintetben példát mutatott a borsosgyőri földbérlő részvénytársaság főintézősége, amely 5000 koronát 'adományozott a kórháznak. Az összeg aránylag nem nagy, akik tehetik, nagyobb mértékben kell, hogy kivegyék részüket az áldozathozatalból, de kezdetnek jó arra, hogy ösztönözzön másokat kötelességeik teljesítésére a köz érdekében. Mi állandóan napirenden fogjuk tartani a kérdést, s a magunk szerény körében is mindent elkövetünk, hogy Pápa városának mielőbb megfelelő közkórháza legyen. Hiszek Magyarország feltámadásában A Yédölígák Szövetségének pályadíjnyertes imája. A Védőligák Szövetsége néhány héttel ezelőtt pályázatot hirdetett egy rövid nemzeti imára, amely legfeljebb 15—20 szóban kifejezze azt a gondolatot, hogy minden törekvésünk országunk elrabolt részeinek visszaszerzésére irányul, hogy addig nem tudunk megpihenni, mig hazánk nem lesz ájból egységes. Ugyanekkor pályázatot hirdetett a szövetség egy jelmondatra is, amely egyetlen rövid, frappáns mondatban fejezze ki ugyanezt a gondolatot. A pályázatra összesen 125 ima és ugyanannyi jelmondat érkezett be az ország minden részéből. A biráló-bizottság, amelynek tagjai Rákosi Jenő mint elnök, Kozma Andor és dr. Szennei József főispán voltak, már el is készült a beérkezett művek felülbírálásával. Az imapályázat nyertese Paff-Váry Elemérné Sziklay Szeréna, akit két ne® régen megjelent verseskötetéből mint tehetséges és melegszívű költőnőt ismer az ország közönsége. Az ima így kangzik: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. — Ez a magyarnak ma krédója — mondja Rákosi az imáról bírálati jelentésébén —, bizonyos vallásos kenetet, szinte ihletet nyer a Hiszekegyünk reminiszcenciája által; nagy pátosz van ismétléseiben és amire hitvallást tesz, az valóban a lényege annak, amire a magyarnak szüksége van. A jelmondat-pályázat győztese B. Szabó Mihály nyugalmazott főispán lett a következő jelmondattal : Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. A két rövid sor oly meglepő erővel és tömörséggel mondja el mindazt, amit ki kell fejeznie, és amit a többi pályázó is mind gondolt, érzett, hogy Rákosi bírálata valamennyi többi pályamű fölé helyezi. Mint gondolat, mint eszme talán mélyebb, szebb is egyik-másik pályamű — mondja Rákosi —, agitatív erőre, hatásának erejére nézve azonban egyik sem mérkőzhetik vele. Az imát és jelmondatot a Védőligák Szövetsége minden agitációs iratban, plakáton terjeszteni fogja, hogy azok mintegy nemzeti imává válva, egységes kifejezésre juttassák a nemzet érzéseit, vágyait.