Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-09-05 / 36. szám

PAPAI K0ZL0N1 Közérdekű fiig:g"etlen hetilap. 1=1 Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak; Egész évre 50 K, félévre 25 K, negyedévre Í2*50 K. Egyes szám ára í korona. Laptulajdonos cs kiadót POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a főiskolai könyvnyomdában (Petőfi­utca) és Stern Ernő könyvnyomdájában (Fő-tér). A tizenkettedik órában I Az egész országot mélyen érdeklő öldreform kérdése jóidő óta folyton napi­renden van. Egymást érik a birtokos­osztály elleni felszólalások, vezércikkek és ami mindennél veszélyesebb, a nép­ámítók rosszindulatú, lelketlen kortes­beszédei és izgatásai. Ezzel szemben csekély kivétellel az érdekelt földbirtokos­osztály hallgat. Ez kötelességmulasztás. Azonban — mentségére legyen mondva — ennek oka az, hogy a mai viszonyok közt véleményüket nem hozhatják olyan erjedelemben és olyan kimerítően nyil­vánosságra, mint az ügy megkívánná, ez pedig kár, mert ilyen életbevágó kér­dést minden oldalról a legmesszebbmenő részletességben meg kellene világítani. Soha, mióta Árpád ezt a hont el­oglalta, nem ismerte a magyar, mi az: koplalás. Tejben, vajban, mézben füröd­hetett, de megváltoztak az idők és ime ebben, az előbb bőségben úszott ország­ban, ma koplal, éhezik és fázik a városi akos, a tisztességes hivatalnok, a polgár és a munkás és maholnap rongyban fognak járni, mert ez a gazdag ország odajutott, hogy nincsen elég állatja, gyapjúja, bőre, tűzifája és sok más az emberi jóléthez szükséges olyasmije, amit a földmivélés előállít. Ebben a sanyarú, kétségbeejtő álla­potban az egyedüli vigaszunk és remé­nyünk a nagy kultúra színvonalán álló, jól kezelt nagybirtok. Ez volt eddig is a nagy kivitelnek egyedüli tényezője, valutánk szabályozója, a városok és ipari munkások fő, olcsó és biztos élelemszállí­téja. Ma, amikor mindenki a fejkvótára van szorítva, ma, amikor a drágaság oly borzasztó nagyságot ért el, hogy sok ember és gyerek — mindig csak a városi elemet értem, nem a falusit — a rossz táplálkozás folytán elpusztult, nem volna-e Öngyilkossághoz hasonló ezeket a mi legbiztosabb életfönntartó forrásainkat megbolygatni. E téren is már volt alkalmunk ta­pasztalatokat szerezni. A két gaz forra­dalom bő alkalmat nyújtott az okulásra. Buza Barna>és társai biztosítására sok helyütt erőszakkal foglaltak földet olyan elemek, akiket éppen most földhöz akar­nak juttatni és mi volt az eredménye? Méltóztassék csak bekivánni az adatokat. Nagyon ritka kivétellel mit láttunk: rossz munkát, rossz termést, elgazosodást, nemtörődömséget és ennek folytán a jó termőföldre több évre való rossz kihatását. De világosítsuk meg a kérdést a másik oldalról is. Van sok nagybirtok, amely hivatásának meg nem felel, vagy ahol nincsen elég munkás és sok jó föld vetetlen marad. Az ilyen rosszul, vagy sehogy sem művelt földekre tessék tele­píteni és azokat bármely vidéken létez­nek is, a földigénylőknek juttatni, de csak igazán érdemeseknek, akik biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy a közjó érde­kében tudnak is gazdálkodni. Ha sok százezer magyar családostól tudott Amerikába vándorolni a vak bi­zonytalanságba, vagy ha egy államhiva­talnok tud családostól odaköltözni, ahová az állam érdeke kívánja, akkor tud egy földet igényiő is odatelepedni, ahel neki alkalma van megalapítani, ami annál könnyebb, mert ott is az édes haza földjét műveli. Ezt a két gondolatot méltóztassék a földreformnál figyelembe venni. Nem megbolygatni a jól kezelt, nagy kultúr­fokon álló földterületeket azért, mert ott véletlenül a sürübb lakosság folytán sok a földigénylő, hanem odamenjen és oda legyen telepítve az igazi arra való föld­éhes kisgazda, ahol azok a nagy terje­delmű birtokok vannak, amelyek hivatá­suknak nem felelnek meg. Ezt az irány­elvet már most a házhelyek parcellázási törvénynél nagyon is figyelembe kell venni. Szomorú időket élünk, sok sebből vérzik az ország, soha szebb tere nem nyilt a hazájukat igazán szerető vezér­embereknek — félretéve a népszerüség­hajhászást — bölcs fellépésükkel egy elhamarkodott földreformnál egy második mohácsi vészt ettől az országtól elhárítani. Hoch Lajos lakatos puskamuvei Korvin-utca (Lloyd-épület). Elvállal mindenféle mérleg javítá­sokat, Lefaucheux fegyve­rek Lancaster-re átalakítá­sát és a lakatos szakmába vágó munkákat. ===== Színészet Pápán. Bethlen-Bruckner László színtársu­lata mult vasárnap kezdte meg váro­sunkban az őszi sziniévadot. Az eddigi előadások után leszögezhetjük a tényt, hogy a társulat bár hiányosan van szer­vezve, de néhány kiváló erősségekkel rendelkezik. A társulat igazgatója maga is elismerte a szervezés hiányosságát és tudtunkkal már Budapestre utazott, hogy ezen hiányokat pótolja. Kiváló erősségei a társulatnak Fenyő Nelly szubrette és Tömöry Nusi koloratur énekesnő, a férfi erők közül a régi színészgárda két el­ismert tagja: id. SzalókyDezső, Gyárfás Ödön, a fiatal nemzedék közül Polgár Ferenc, Buday Sándor és ifj. Szalóky Dezső. A férfi énekkar még nem teljes, de a női karban kiváló hangokat észlel­tünk. Az ideiglenes zenekar egyöntetű muzsikát produkál, amelyet főleg Gaál Tibor karnagy kiváló szakismeretének kell betudnunk. A rendezés bár jó kezekben van, de egyelőre nagyon kifogásolható, amit azon körülménynek kell betudnunk, hogy a társulat tagjai most kerültek össze s így az összjáték nehézségeivel kell megküzdeniök. Tekintettel arra, hogy estéről-estére észlelhető az összjáték javulása és ha az igazgató a szervezés hiányait pótolni fogja — elsősorban az énekes bonvivant — hiányát, ugy tel­jes reménnyel nézünk az őszi sziniévad sikere elé. Az eddigi lefolyt előadásokról a következőkben számolunk be: Megnyitó előadásul vásárnap eitc .Qróf Rinaldó" operett került színre. A színház zsúfolá­sig megtelt és a közönség hálás fogadtatásban részesítette a szereplőket. A pői szereplők közöl Fenyő Nelly és Tömöry Nusi tüntette ki magát. Mindketten kedves jelenségeikkel temperamentu­mos játékukkal és kellemesen csengő Hangjuk­kal méltán kiérdemelték a tüntető tapsokat, melyekkel őket a közönség elárasztotta. A cím­szerepet Buday Sándor játszta, kinek kellemes bariton hangja van. Játéka merev, de erről hamar leszokhat. Igen ügyes színésznek és tánc­komikusnak mutatkozott be Polgár Ferenc a jogtanácsos szerepében. Szalóky Dezső az öreg báró szerepében jóizü humorával egész estén derültségben tartotta a közönséget. Kisebb szerepeikben Egyed, Sz. Pozsonyi Lenke az est sikerében osztozkodtak. A kar ét zenekar kifogástalan volt. Hétfőn a drámai személyzet mutatkozott be a „Névtelen asszony- szinmü előadásában. A címszerepet Gy. Madarassy Berta áthatott mély érzéssel játszta, főleg a harmadik felvonás zárójelenetében megrázó lelki fájdalmak kifa­kadásával ért el nagy hatást. Igen értelmes és kellemes megjelenésű színésznek bizonyult be ifj. Szalóky Dezs6 a védőügyvéd szerepében.

Next

/
Thumbnails
Contents