Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-08-01 / 31. szám

v rr k PAPAI Közérdekű fü^g-etleii hetilap, ei Megrjelenik minden vasárnap. ' Előfizetési árak: igész évre 50 K, felévre 25 K, negyedévre Í2'50 K. Egyes szám ára í korona. Laptulajdonos es kiadó: POLLATSEK FRIGYES, Hirdetések és Nyíít<rtei*ek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 2í* szám alatt. Ki az árdrágító? Az árdrágító visszaélésekről szóló örvényt kihirdették. A törvény betűje ízerint az julius 14 én hatályba lépett, ie végrehajtási utasítás eddig nem jelent neg és így az egyes intézkedéseknek a gyakorlati életben való alkalmazásával sem a közvetlenül érdekelt kereskedők, ;em az egyes hatóságok nincsenek tiszában. Különösen sok aggodalomra ad okot iz, hogy nincs semmiféle általános érvélyü szabály abban a tekintetben, hogy i kereskedő milyen árakat számíthat, inélkül, hogy árdrágítást követne el? eltekintve attól az aránylag kevés árucikktől, amelyeknek maximális vagy tájékoztató áraik vannak, a kereskedő nem udhatja, hogy költségeinek mely tételeit 'eheti számításba anélkül, hegy kifegáiolhassák és hogy az egyes árucikkeknél nilyen haszonkulccsal számolhat. Folytak igyan az Országos Közpoiiti Árvizsgáló íizottságnál tárgyalások abban az irányban, hogy az árucikkek egyes kategóriáira ragy a kereskedelem egyes szakmáira neghatározzák a legális kereskedelmi lasznot, de ezek a tanácskozások meg>zakadtak, anélkül, hogy eredményre ve:ettek volna, mert az időközben távozott rereskedelmi miniszternek az volt a fölogás,a, hogy az Árvissgáló-bizottság többé trakat ne állapítson meg, hanem csak nint véleményező közeg működjék azok)an az esetekben, amelyekben a biróság ^agy valamely más hatóság hozzá fordul. Ha a kereskedelmi miniszternek ez i felfogása érvényesül, az nem kevesebbet elent, mint hogy senki sem lehet azzal isztában, hogyan kerülje el az árdrágítást :s mindenki ki van annak téve, hogy az iljáró hatóság, akármilyen enyhítő körültlények forognának is fenn, szigorúan ilitélje. De ha a megindítandó eljárás lem eredményez is okvetlenül marasztaló téletet, a zaklatás Damokles kardjaként íbeg minden kereskedő feje felett. Ennek pedig természetes következménye az, hogy a feltétlenti korrektül ljárni akaró kereskedőnek egyenesen ehetetlenné válik az adás-vétel. Ennek a lehetetlen helyzetnek a megszüntetésére kereskedői körökben étféle terv merült fel. Az egyik szerint i az Árvizsgáló-bizottság, vidéken pedig az elsőfokú közigazgatási hatóság a neki bemutatott eredeti számlák, fuvarlevelek és egyéb okmányok alapján vegye esetrőlesetre tudomásul azt az eladási árat, amelyet a kereskedő alkalmazni szándékozik. Bnnek a tervnek a végrehajtása azonban olyan nagy apparátust igényelne, hogy a gyakorlatban alig lehetséges. A másik terv szerint árucsoportonkint megállapítandó volna, hogy a kereskedő a hitelt érdemlően igaztlt bevásárlási árhoz miféle'költségeket üthet hozzá és a maga részére milyen haszonkulccsal számolhat. Ennek megvalósítása nem ütközik nagy akadályokba, de igazi értéke csak abban az esetben vtlna, ha sürgősen végrehajtanák, mert különben a jogbizonytalanság a kereskedői tevékenységet a tisztességes kereskedőnek lehetetlenné teszi. Már pedig tapaszolásból tudjuk, hogy mindannyiszor, ahányszor a tisztességes kereskedelém akármilyen okból visszavonulni kénytelen, felburjánzik a zugkalmárkodás, amely minden büntetést, a bottal való fenyítést is, csak úgy beleszámítja az üzleti kockázatba, mint a természetes kálót vagy más költséget és magától értetődőleg aránytalanul magas árakat követel a megszorult fogyasztótól. - Az árak hatósági megállapítása bizonyára nem ideális állapot, mert hiszen a szabadkereskedelem elvével nem egyeztethető össze. Nem szorul bizonyításra, hogy egyedül a szabadkereskedelemben kialakuló egészséges verseny eredményezheti az árak olyan alakulását, amely nem terheli túlságosan a fogyasztót, de a kereskedőnek is lehetővé teszi a fogyasztás sima ellátását. Az Árvizsgáló-bizattság, mint ármeghatározó szerv működése tehát egyáltalában nem ideálunk, mégis az adott körülmények között, amíg a izabadkereskedelem elve csak elv, de nem igazi gyakorlat, az Árvizsgáló-bizottság ármeghatározásait nélkülözni nem lehet. Annál is kevésbbé, mert maga az árdrágítási törvény 2. §-ában büntetlenséget biztosít annak, aki a megállapított tájékoztató árat meg nem haladja. Semmi körülmények között nem lehet elégséges az, hogy az Árvizsgáló- bizottság csak utólag, mint véleményező léphessen közbe, még abban az esetben sem, ha a véleményt kikérő hatóság az Árvizsgálé-bizottság véleményezését feltétlenül respektálni tartozik. Magától értetődik, hogy még kevésbbé felelhet meg az, ha pusztára a hatóság mérlegelésétől függ, vájjon az Árvizsgáló-bizottság megállapítását tekintetbe ^veszi-e vagy sem. A magyar hadifoglyokért. Idegenben sínylődő hadifogoly véreink mérhetlen szenvedései a magyar közélet valamennyi irányadó tényezőjének közvetlen és sürgős cselekvését immár elhalaszthatatlan kötelességévé teszik. Az államnak és társadalomnak, hatóságoknak és magánosoknak kell hozzáfogni, hogy önfeláldozó önkéntes munkával és odaadó : áldozatkészséggel járuljanak hozzá a messze idegenben oly régóta szenvedők mielőbbi hazahozatalához. Az eddigi gyűjtés sok helyen számottevő eredménnyel járt ugyan, de még mindig nem olyan méretekben, amelyek kielégítők lehetnének. A m. kir. honvédelmi miniszter ennél- \ fogva szükségét látta annak, hogy a magyar társadalom az egész országra kiterjedő, rendszeresen megszervezett, egységesen vezetett, hazánk minden helységére kiterjedő, nagyszabású ivgyüjtés keretében újabb áldozatra szólíttassék fel. Ennek az új mozgalomnak az irányítását a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) kebelében alakult Magyar Hadifogolymentő Mozgalom vállalta magára. Hadifoglyaink hazahozatala a külföld hathatós anyagi támogatása nélkül el sem képzelhető, a külföldnek erre a segítségére azonban csak akkor számíthatunk, ha idegenben sínylődő hadifoglyaink hazaszállításának lehetővé tétele érdekében magunk is meghoztuuk minden tőlünk lelhető áldozatot. Másodsorban figyelnünk kell arra is, hogy hazatérő hadifogoly véreink joggal kérhetik majd számon az itthon levőktől a hazatérésük érdekében hozott áldozatokat és kifejtett buzgólkodást. A tervezett ivgyüjtés a képviselőtestület, annak kebeléből alakított gyűjtő-bizottságok s a városi hatóság közreműködése mellett a következőkép lesz keresztül víve: Az ivgyüjtés napja, 1920 augusztus 20, 21 és 22, 23. A város terület? gyüjtőkörzetekre lesz felosztva, úgy hogy egy körzetbe 300 lélek jusson. A gyűjtő-bizottság a képviselőtestület tagjaiból falakul, kiegészítve a katonaság és a helyi társadalom lelkes férfi- és női tagjaival. A bizottságok házról-házra fognak járni a gyűjtés érdekében. A közelebbi részletek a közönséghez intézendő felhívás (falragaszok) utján kellő időben közzé lesznek téve. Dr. Uzonyi Kálmán tanácsos- vezeti a városi tanács részéről a hatósági intézkedéseket. „ Hirdessen a Pápai Közlönyben.