Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-01-04 / 1. szám

"P A. • A. 1 ZLŐW Közérdekű fög^etíen hetilap, a Megjelenik minden rasárimp. ; Eléfizetésí árak: Égése évre 30 K, félévre Í5 K» negyedévre 7*30 K. Egyes szám ára 50 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Laios u. 2í. szám alatt. Békekötés elolt. A magyar békedelegáció január hó elején útnak indul, hogy átvegye és el­hozza az országnak a békeszerződést. Túlságos reményekkel nem kecsegtetjük magunkat. Hiszen a béke alapelveit ismerjük, nagyjában tudjuk azt is, milyen területeket hasít ki az ország földjéből, miiyen gazdasági terheket ró a vállainkra és milyen formában képzeli az úgyneve­zett jóvátételt, amelynek szine alatt a legyőzött országoknak évtizedeken át dolgozniok kell a győztesek javára. És mégis, tudva mindezeket, ismerve a béke nehéz feltételeit: örömmel és türelmetle­nül várjuk békedelegációnk kezéből a békeokmányt. A béke megkötése lesz az első lépés a konszolidáció felé. Csak a békekötés után számíthatunk arra, hogy szomszédainkkal a gazdasági érintkezés fonalát újra felvegyük, hogy áruinkat egymással kicseréljük és nagy szükségünkön enyhítsünk. Az ellenséges külfölddel való politikai és gazdasági érintkezés szintén csak a békekötés után indulhat meg. Formailag is csak akkor fog megszűnni a hadiállapot a maga forgalmi nehézségeivel. A békeszerződés­ben foglalt alapelvek szerint hozzá fogunk látni leromlott gazdasági szervezetünk újjáépítéséhez, államháztartásunk talpra­állításához és tönkrement valutánk újjal való pótlásához. A békeszerződés alap­feltétele annak, hogy a jogrend és kultur­állapot ebbe a sokat szenvedett országba ismét visszatérjen. A béke alapján szűkre szabott Magyarországon új gazdaságpolitikát kell kitüznünk és megvalósítanunk. A múlt­ban ez az ország tejjel-mézzel folyó Kanaán volt, amelyben, valljuk meg, senki sem dolgozott erejéhez képest, ellen­ben módfelett fogyasztott. Most ennek meg kell szűnnie. Erőinek teljes meg­feszítésével kell majd dolgoznia az ország minden lakosának, hogy kitermelhessük azokat az óriási szükségleteket, amelyek az elvesztett háború következményeként szakadnak az ország nyakába. És ugyanakkor, amikor az egyik oldalon sokkal többet kell dolgozni, a másik oldalon a legfokozottabb takarékos­ság szükséges, mert hiszen munkánk eredményének egy nagy részét az állam fogja elvinni. Mentől többet dolgozunk és kevesebbet költünk, a magángazdaság eredményének mentől nagyobb részét tudja az állam megszerezni : annál hamarabb kerülhet ki az ország a zavaros állapotokból, annál elébb teszünk eleget a békeszerződésben reánk diktált jóvá­tételi kötelezettségnek és annál erőseb­ben alapozhatjuk meg az ország gazda­sági jövőjét. Mert ne tévesszük szem elől : egy ország polgárainak munkája és munka­eredménye az egyetlen forrása a nemzet vagyonosodásának és sem valutajavítás, sem hadikölcsönök fizetése, sem mező­gazdaságunk talpraállítása, sem iparunk megmentése a teljes pusztulástól nem sikerülhet, csakis a magunk vállvetett munkája nyomán. Az ország gazdasági körei ezzel tisztában vannak. A mezőgazdák érzik, hogy a jövőben nagyobb munka vár reájuk a föld megmunkálásában, mint eddig. Az iparos felismerte, hogy a sors mostoha viszonyain csakis úgy lehet úrrá, ha éjt nappallá téve, verejtékezik és dolgozik. És a kereskedő sem marad el az életfelfogás komolyságában. Gazda, kereskedő és iparos dolgozni akarnak egyaránt. Adjon neki a politika módot arra, hogy ezt a szándékukat meg is valósíthassák. Csináljon a kormányzat olyan gazda­ságpolitikát, amely megadja az éltető szabad levegőt a gazdasági tevékenység­nek, a munkának, a vállalkozásnak. Ha eljön a béke, szakítson végre a kormány a gyámkodás gazdaságpolitikájával és jusson eszébe, hogy az emberiség normá­lis fejlődése a gazdasági erők és törvé­nyek szabad érvényesülése mellett volt mindig a legegészségesebb. És szűnjék meg végre az örökös harci lárma és fegyverzörej és térjen vissza a lelkekbe a békesség és szeretet, amely nélkül sem munkakedv, sem munkasiker nem lehetséges. Villanykörték nagy választékban olcsón kaphatók l'FEIFKII JÓZIEF műszerésznél, Bástya-u. 11. sz. Gépeket a kisiparosoknak. A gazdasági élet reorganizálásának leglényegesebb faktorai közé tartoznak kétségkívül a kisiparosok. Gazdasági éle­tünknek ez az ága szenvedett különbün legtöbbet úgy a háború, mint a kommen és a román megszállás alatt. A kisipar, amelyre a mai viszonyok között igen súlyos feladatok várnak, állami támoga­tás nélkül képtelen volna lábraállni és a produktív munkát megkezdeni. A kor­mány is észrevette a kisiparosság súlyos helyzetét és igyekszik is minden erővei hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar kis­iparosok minél előbb megkezdhessék a munkát és így gazdasági életünk vér­keringése lassanként meginduljon. A kisipari hitelakciót már a kormány felújította, úgy, hogy e részben a kis­iparosság már bizonyos támogatásban részesül, azonban az iparágak munkájá­nak legsúlyosabb akadálya az, hogy nem rendelkeznek nyersanyaggal, felszerelés­sel, amelyeket ma még akkor sem tud­nak beszerezni, ha az állam a hitelakció révén pénzt bocsát rendelkezésükre. A kereskedelemügyi miniszter éppen erre való tekintettel az elmúlt napokban igen érdekes és feltétlenül nagyjelentő­ségű rendeletet intézett a máv. igazgató­ságához, a posta- és távírda vezérigaz­gatóságához, valamint az összes, a keres­kedelmi minisztériumnak alárendelt intéz­ményhez, hivatalhoz és hatósághoz. A rendelet a következőképpen hangzik : Abbeli törekvésemhez képest, hogy a közgazdasági élet minél előbb rendes medrébe terelődjék, különös gondot kí­vánok fordítani a kisiparosoknak olycélu támogatására, hogy a termelő munkát minél előbb megindíthassák, munkásaik­nak munkaalkalmat nyújthassanak és a munka révén maguk és munkásaik család­jainak exisztenciáját biztosíthassák. Külö­nös nehézséget okoz a kisiparosoknak nyersanyagokkal, segédanyagokkal, szer­számokkal, felszerelési tárgyakkal és gé­pekkel való ellátása. Az a körülmény, hogy a hazai ter­melés a fennforgó nehézségek következ­tében a kisipar anyag- és felszerelési szükségletét ez idő szerint megközelítő­leg sem képes fedezni és az, hogy ez idő szerint behozatalra sem számíthatunk, fokozott mértékben kötelességemmé teszi az arról való gondoskodást, hogy a meg­levő készleteknek megfelelő része a kis­iparosság céljaira tartassék fenn és cél­tudatos elosztással annak bocsáttassék rendelkezésére. Ennek következtében el­rendelem, hogy valamennyi alárendelt hivatal és intézet állapítsa meg azon készleteket, amelyek a kisiparosok cél-

Next

/
Thumbnails
Contents