Pápai Közlöny – XXX. évfolyam – 1920.

1920-01-04 / 1. szám

"P A. • A. 1 ZLŐW Közérdekű fög^etíen hetilap, a Megjelenik minden rasárimp. ; Eléfizetésí árak: Égése évre 30 K, félévre Í5 K» negyedévre 7*30 K. Egyes szám ára 50 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Laios u. 2í. szám alatt. Békekötés elolt. A magyar békedelegáció január hó elején útnak indul, hogy átvegye és elhozza az országnak a békeszerződést. Túlságos reményekkel nem kecsegtetjük magunkat. Hiszen a béke alapelveit ismerjük, nagyjában tudjuk azt is, milyen területeket hasít ki az ország földjéből, miiyen gazdasági terheket ró a vállainkra és milyen formában képzeli az úgynevezett jóvátételt, amelynek szine alatt a legyőzött országoknak évtizedeken át dolgozniok kell a győztesek javára. És mégis, tudva mindezeket, ismerve a béke nehéz feltételeit: örömmel és türelmetlenül várjuk békedelegációnk kezéből a békeokmányt. A béke megkötése lesz az első lépés a konszolidáció felé. Csak a békekötés után számíthatunk arra, hogy szomszédainkkal a gazdasági érintkezés fonalát újra felvegyük, hogy áruinkat egymással kicseréljük és nagy szükségünkön enyhítsünk. Az ellenséges külfölddel való politikai és gazdasági érintkezés szintén csak a békekötés után indulhat meg. Formailag is csak akkor fog megszűnni a hadiállapot a maga forgalmi nehézségeivel. A békeszerződésben foglalt alapelvek szerint hozzá fogunk látni leromlott gazdasági szervezetünk újjáépítéséhez, államháztartásunk talpraállításához és tönkrement valutánk újjal való pótlásához. A békeszerződés alapfeltétele annak, hogy a jogrend és kulturállapot ebbe a sokat szenvedett országba ismét visszatérjen. A béke alapján szűkre szabott Magyarországon új gazdaságpolitikát kell kitüznünk és megvalósítanunk. A múltban ez az ország tejjel-mézzel folyó Kanaán volt, amelyben, valljuk meg, senki sem dolgozott erejéhez képest, ellenben módfelett fogyasztott. Most ennek meg kell szűnnie. Erőinek teljes megfeszítésével kell majd dolgoznia az ország minden lakosának, hogy kitermelhessük azokat az óriási szükségleteket, amelyek az elvesztett háború következményeként szakadnak az ország nyakába. És ugyanakkor, amikor az egyik oldalon sokkal többet kell dolgozni, a másik oldalon a legfokozottabb takarékosság szükséges, mert hiszen munkánk eredményének egy nagy részét az állam fogja elvinni. Mentől többet dolgozunk és kevesebbet költünk, a magángazdaság eredményének mentől nagyobb részét tudja az állam megszerezni : annál hamarabb kerülhet ki az ország a zavaros állapotokból, annál elébb teszünk eleget a békeszerződésben reánk diktált jóvátételi kötelezettségnek és annál erősebben alapozhatjuk meg az ország gazdasági jövőjét. Mert ne tévesszük szem elől : egy ország polgárainak munkája és munkaeredménye az egyetlen forrása a nemzet vagyonosodásának és sem valutajavítás, sem hadikölcsönök fizetése, sem mezőgazdaságunk talpraállítása, sem iparunk megmentése a teljes pusztulástól nem sikerülhet, csakis a magunk vállvetett munkája nyomán. Az ország gazdasági körei ezzel tisztában vannak. A mezőgazdák érzik, hogy a jövőben nagyobb munka vár reájuk a föld megmunkálásában, mint eddig. Az iparos felismerte, hogy a sors mostoha viszonyain csakis úgy lehet úrrá, ha éjt nappallá téve, verejtékezik és dolgozik. És a kereskedő sem marad el az életfelfogás komolyságában. Gazda, kereskedő és iparos dolgozni akarnak egyaránt. Adjon neki a politika módot arra, hogy ezt a szándékukat meg is valósíthassák. Csináljon a kormányzat olyan gazdaságpolitikát, amely megadja az éltető szabad levegőt a gazdasági tevékenységnek, a munkának, a vállalkozásnak. Ha eljön a béke, szakítson végre a kormány a gyámkodás gazdaságpolitikájával és jusson eszébe, hogy az emberiség normális fejlődése a gazdasági erők és törvények szabad érvényesülése mellett volt mindig a legegészségesebb. És szűnjék meg végre az örökös harci lárma és fegyverzörej és térjen vissza a lelkekbe a békesség és szeretet, amely nélkül sem munkakedv, sem munkasiker nem lehetséges. Villanykörték nagy választékban olcsón kaphatók l'FEIFKII JÓZIEF műszerésznél, Bástya-u. 11. sz. Gépeket a kisiparosoknak. A gazdasági élet reorganizálásának leglényegesebb faktorai közé tartoznak kétségkívül a kisiparosok. Gazdasági életünknek ez az ága szenvedett különbün legtöbbet úgy a háború, mint a kommen és a román megszállás alatt. A kisipar, amelyre a mai viszonyok között igen súlyos feladatok várnak, állami támogatás nélkül képtelen volna lábraállni és a produktív munkát megkezdeni. A kormány is észrevette a kisiparosság súlyos helyzetét és igyekszik is minden erővei hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar kisiparosok minél előbb megkezdhessék a munkát és így gazdasági életünk vérkeringése lassanként meginduljon. A kisipari hitelakciót már a kormány felújította, úgy, hogy e részben a kisiparosság már bizonyos támogatásban részesül, azonban az iparágak munkájának legsúlyosabb akadálya az, hogy nem rendelkeznek nyersanyaggal, felszereléssel, amelyeket ma még akkor sem tudnak beszerezni, ha az állam a hitelakció révén pénzt bocsát rendelkezésükre. A kereskedelemügyi miniszter éppen erre való tekintettel az elmúlt napokban igen érdekes és feltétlenül nagyjelentőségű rendeletet intézett a máv. igazgatóságához, a posta- és távírda vezérigazgatóságához, valamint az összes, a kereskedelmi minisztériumnak alárendelt intézményhez, hivatalhoz és hatósághoz. A rendelet a következőképpen hangzik : Abbeli törekvésemhez képest, hogy a közgazdasági élet minél előbb rendes medrébe terelődjék, különös gondot kívánok fordítani a kisiparosoknak olycélu támogatására, hogy a termelő munkát minél előbb megindíthassák, munkásaiknak munkaalkalmat nyújthassanak és a munka révén maguk és munkásaik családjainak exisztenciáját biztosíthassák. Különös nehézséget okoz a kisiparosoknak nyersanyagokkal, segédanyagokkal, szerszámokkal, felszerelési tárgyakkal és gépekkel való ellátása. Az a körülmény, hogy a hazai termelés a fennforgó nehézségek következtében a kisipar anyag- és felszerelési szükségletét ez idő szerint megközelítőleg sem képes fedezni és az, hogy ez idő szerint behozatalra sem számíthatunk, fokozott mértékben kötelességemmé teszi az arról való gondoskodást, hogy a meglevő készleteknek megfelelő része a kisiparosság céljaira tartassék fenn és céltudatos elosztással annak bocsáttassék rendelkezésére. Ennek következtében elrendelem, hogy valamennyi alárendelt hivatal és intézet állapítsa meg azon készleteket, amelyek a kisiparosok cél-