Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-06-15 / 24. szám

A Munkástanács ülése. A pápai munkástanács kedden, e hó 10-én este 8 órakor a városháza nagytermében ülést tartott, amelyre — a tárgysorozat egyes pontjaira való tekintettel — a szakszervezetek vezetősége is meghívást nyert. Nagyobb vita fejlődött a munkásőrség felállításának megtárgyalásánál és a szesztilalom enyhítésének kérdésénél. Az ülésről tudósításunk itt következik: Kerekes János elnök az ülést megnyitván, napirend előtt Renner Ármin a hadirokkantak, özvegyek és árvák áprilisi s májusi segélyének elmaradása ügyében szólal fel. Piroth György, Szabó Sámuel, Becsey Ferenc és Simon István felszólalása után Bognár József bejelenti, hogy a rokkantak segélyezésének ügyében az országos kongresszuson fel fog szólalni. Következett a napirend. A munkásság felfegyverzése. Szabó Sámuel: A kormányzótanács a Dunántúlra statáriumot rendelt el, mert egyes helyeken ellenforradalmat szítottak. A múltkori összmunkásértekezlet felszólította a munkástanácsot a munkások felfegyverzésére. A munkásokat fel kell fegyverezni, mert kevés az itthon kiképzés alatt levő vörös katonaság. Mi tehát munkásőrséget akarunk szervezni a város és környék védelmére 45. életévüket már betöltött, továbbá ennél fiatalabb, de harctéri szolgálatra alkalmatlannak talált elvtársakból. Komáromi János: Ami a munkásőrség szervezését illeti, egyetért Szabó elvtárssal abban, hogy kötelességünk Pápán és a környéken a rendet és közbiztonságot megóvni. Mig a most kiképzés alatt álló két század vörös katona Pápán marad, erre nyugodtan lehet számítani, de mivel csak rövid idő kérdése, mikor vezénylik el őket, szükségesnek tartja a munkásőrség mielőbbi felállítását. Viczay János szerint minden öntudatos proletárnak erkölcsi kötelessége, hogy ha egészséges, a munkászászlóaljba, ha rokkant, a munkásőrségbe jelentkezzen felvételre. Becsey Ferenc azt tartja, hogy annak megállapításánál, kiket fegyverezzenek fel a munkások köréből, nem elég a szakszervezetek vezetősége, hanem a szociálista párt szervező bizottságának is részt kell venni a kiválasztásban és ellenőrzésben. Petek Mihály kéri, hogy a régi pártvezetőségi tagokat is fegyverezzék fel. Buxbaum Béla azt kívánja, hogy a munkás őrségbe csakis a párt- és szakszervezeteknek a márciusi forradalom előtt volt tagjait vegyék be. Dancs György a környékbeli falvakban egyes megbízható egyéneknek felfegyverzését kívánja. Elnök felolvassa az intéző-bizottság javaslatát, amely így hangzik: A város és környéke rendjének megóvása végett a 45 éven felüli és katonai szolgálatra alkalmatlan fiatalabb egyénekből munkás őrség volna felállítandó. A kiképzéssel Szelestey és Komáromi elvtársak volnának megbizandók. A javaslatot Buxbaum Béla ama kiegészítő indítványával, hogy a megbízható egyének kiválasztásával a szakszervezetek vezetőségével együtt a pártvezetőség bizassék meg, egyhangúlag elfogadták. Országos fanácsok kongresszusa. Piroth György: Magyarország történelmében az első eset, hogy a munkások, katonák és földmivesszegények küldik ki képviselőiket az országos tanácsba. Most itt az alkalom, hogy úgy a szakszervezetek vezetőségének, mint a munkástanácsnak tagjai élőadhatják általános érdekű kérelmeiket és panaszaikat, amelyeket Bognár József elvtárs a tanácsok országos kongresszusán készséggel fog szóvá tenni. Dattler Szilárd a kisiparosok mai nehéz helyzetére hivja fel a figyelmet. Az iparosokat szövetkezetekbe kell tömöríteni, hogy így mód és alkalom nyujtassék nekik az új rendben elhelyezkedni. Szabó Sámuel szerint az országos szovjetben nem lehet egy város lakosságának, hanem csakis az összmunkásságnak érdekeit képviselni, tehát sem a népet, sem a kisiparost, sem a kereskedőt. Renner Ármin a rokkantsegélyezés ügyének rendezésén kivül az egyes munkáskategóriák fizetésének megállapítását és az aggkor és rokkantbiztosítás kérdésének megoldását, továbbá a kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők elhelyezkedésének ügyét tartja ajánlandónak a kongresszus figyelmébe. Buxbaum Béla jelzi, hogy a tanácsok kongresszusa nem parlamentesdi játék lesz, ott komoly munka fog folyni. A kongresszus munkaprogrammjának első pontjai a legfontosabb szociális kérdések, mint rokkantsegély, aggkor és rokkantbiztosítás stb. lesznek. Dattler elvtársnak azt válaszolja, hogy a kiskereskedelem, kisipar teljesen meg fog szűnni, ezzel számolni kell, de átmenetileg, ép úgy, mint Oroszországban, egyelőre megmarad. Gombás Imre: A földmunkások betegsegélyezésben és munkanélküli segélyben nem részesülnek, e miatt szűnt meg itt a földmunkások csoportja. E kérdést is rendezni kellene. Renner Ármin Gombás elvtárs felszólalására bejelenti, hogy a Forradalmi Kormányzótanács 2. sz. rendelete értelmében a földmunkások is biztosítva vannak betegség és baleset ellen. A biztosítás kötelékébe való bevonásuknak csak technikai akadályai vannak, de az előkészítő munkálatok már folynak és talán már ez év julius hó 1-től fogva a földmunkások is kötelezett biztosított tagjai lesznek a kerületi munkásbiztosító pénztáraknak. Bognár József az elhangzottakra reflektálva igéri, hogy a tanácsok kongresszusán az itt felhozott sérelmeket és kívánságokat, ha a kérdések napirenden nem lennének, szóvá fogja tenni. Kulfurügyek. Déri Gyula közművelődési megbízott a kulturális feladatok jelentőségéről és céljáról beszél. A proletárdiktatúra két eszközön nyugszik; egyik a fegyver, másik a tanítás. A közoktatás nagy fontossággal bir s a proletárdiktatúra nemcsak a vörös hadsereg, hanem a tanítók érdekében is van. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a tanítóság nem olyan jó katona a proletáriátus szempontjából, mint a vörös katona. Az ő szerepe az, hogy a tanítóságnak segítsen abban, hogy szociális szellemben nevelődjék és tanítson. Kapcsolatot teremteni van hivatva a művelődési osztály és a közoktatásügyi népbiztosság között. A művelődési osztály legsürgősebb munkája, az összes iskolák szociálizálása, már folyamatban van. Másik feladata, hogy az iskolát és a családot szorosabban fűzzék egybe. Lesz szünidei iskola is, de inkább tanulságos szórakozások, kirándulás, mesélés, kézimunkára tanítás, játékok alakjában. A szinházat is hatáskörükbe kell vonni. Csak azzal a feltétellel hajlandó a társulat előadásait engedélyezni, ha olyan darabokat játszanak, amelyek a munkásság öntudatát felébresztik, nemesítik, finomítják az ízlést. A színházak ezentúl gyermekdarabokat is fognak játszani. Lesz gyermekmozi is, mert a mai mozielőadásokat nem látogathatják, nehogy az ott lejátszásra kerülő darabok megmételyezzék, fan-' táziájukat megrontsák. Szabó Sámuel szerint a művelődési osztály és a helybeli tanítóság, amelynek irányítója Déri elvtárs lett, nem áll feladata magaslatán, Piroth György szerint a reakciós rendszer embereit a tanítóságból ki kell küszöbölni. Buxbaum Béla jó kezekben látja Dérti elvtársnál az iskolák nevelését és irányítását, A tanítóság a múltban a kapitalista-imperialista érdekeknek volt szellemi téren a képviselője, kullancsa, bár proletár volt. Ha most a tanítóság tegnapról mára nem tud öntudatos szociálistává lenni, Déri elvtársnak épen az a feladata, hogy a tanítóságot öntudatos szociálistává alakítsa át Blau Henrik védelmébe veszi a megtámadott tanítókat és meg van győződve arról, hogy a tanító, miként régen utolsó volt az urak között, most első lesz a munkások között, Sarudy György saját tudományos munkálkodását említi fel és kéri, hogy az iskolák ügyében teendő javaslatait a művelődési megbízott vegye mindenkor figyelembe. Nagy Pál azt kéri, hogy egyes önmagukról megfeledkezett tanítók hibája miatt ne ítéljék el az összes tanítókat. Faragó Andor azt ajánlja, hogy a tanítóság gyűlésein a munkástanács, vagy direktórium mindig képviseltesse magát. Szabó Sámuel szerint a munkásság, amely három évtizeden át szociáldemokrata volt, a proletárdiktatúra kikiáltása után tudott forradalmár lenni, noha nem végzett magasabb iskolákat, miért nem tud a tanítóság megváltozni? Foglalkozik Győri Gyula ügyével és felolvassa a tanítók szakszervezetének erre vonatkozólag a munkástanácshoz küldött határozatát, amely szerinte egyenesen fényes erkölcsi bizonyítvány Győri Gyula számára. Déri Gyula: Nem támadott sem személyt, sem intézményeket, csak feltételesen beszélt, hogy akkor kerül sor a cselekedetekre, ha a művelődési osztály, vagy a tanítóság nem lenne a munkásérdekek képviselője, de ez esetben félretéve minden szentimentálizmust, kíméletlenül fog A szesztilalom enyhítése. Elnök ismerteti a nehéz testi munkások küldöttségének kérelmét, hogy napi 7

2 liter bor engedélyeztessék számukra. E tárgyban az intéző-bizottság a következő javaslatot teszi: A kérelem terjesztessék pártolólag a belügyi népbiztosság elé olyformán, hogy 18 évtől felfelé minden nehéz testi munkásnak jegyrendszer mellett napi 5 deciliter bor fogyasztása engedtessék meg. A végrehajtással, és ellenőrzéssel a helybeli fogyasztási adóhivatal lenne megbízandó. Füstös István személyhez kívánja kötni az engedély kiadását, nehogy a bort nem élvezők másra ruházhassák át az engedélyt. Becsey Ferenc szükségesnek tartja, hogy a jegy csak azon a napon legyen érvényes, amelyen lebélyegzik. Nóvák István szerint nem áll az, hogy íior nélkül nem lehet dolgozni. Ezután az intéző-bizottság javaslatát szótöbbséggel elfogadták. Villanydíjak felemelése* Dr. Balla Róbert az intéző-bizottság nevében bejelenti, hogy a villanytelep szénszükségletének megdrágulása és az üzemi költségek megszaporodsa miatt a villanyfogyasztást magánosoknál hektowattóránként 30 f-re, a jéggyárnál 10 fillérre, a cséplőgépeknél 15, az ipari üzemeknél 25 f-re kellett felemelni. Tudomásul vétetik.