Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-06-08 / 23. szám

Ezek a tanfolyamok külön-külön, vagy egyszerre is elvégezhetők. A második tanfolyam időben az első után következik és azon csak olyanok vehetnek részt, akik az első tanfolyam mindhárom kurzusát jó sikerrel elvégezték. Ugy az első, mint a második tanfolyam vizsgákkal együtt körülbelül háromhárom hónapig tart. Az első tanfolyamon résztvehet minden olyan szakmunkás, aki felszabadulási levele kelte óta legalább 12 évet töltött el megfelelő gyakorlattal. Akik felsőipariskolai végbizonyítvánnyal rendelkeznek, azoknak előtanulmányaik úgy számíttatnak be, hogy a végbizonyítvány keltétől számított 8 évi gyakorlatra lesz csak szükség. Akik műegyetemi mérnöki oklevél felett rendelkeznek, azoknak az oklevél keltétől számított négy évi gyakorlatot kell kimutatni. Minden jelentkezőnek felvételi vizsgát kell tenni. A vizsgáló-bizottság* megfelelő előképzettségű jelentkezőket felmenthet a felvételi vizsga kötelezettsége alól. A tanfolyam befejezése után annak résztvevői záróvizsgát tartoznak tenni. Ezekre a vizsgákra olyanok is jelentkezhetnek, akik a tanfolyamokon egyáltalában nem vettek részt, vagy csak az előadásokat hallgatták, anélkül, hogy a gyakorlaton részt vettek volna. Az első tanfolyam vegyes kurzusai külön-külön tartják meg vizsgáikat. Azok, akik a záróvizsgát sikerrel letették, tüzelés-technikai, gépészeti, illetve elektrotechnikai üzemfelügyelői képesítést nyernek. Azokat, akik a második tanfolyamot követő vizsgát tették le sikerrel, üzemfelügyelőségi vezetőkké- képesítik. A vizsgáló-bizottság minden esetben az illető tanfolyam előadótanárokon kivül áll: a közoktatásügyi népbiztosság, a szociális termelési népbiztosság és a Szakszervezeti Tanács egy-egy megbízottjából. A vizsgáló-bizottság tagjai szótöbbséggel döntenek afelett, hogy a vizsgázó jelölt képesítettnek tekintendő vagy nem. Az első tanfolyam jun. elsején vette kezdetét Budapesten. A második tanfolyamra vonatkozólag, amely az első befejezte után kezdődik, később fognak részleteket közölni. Egyelőre technikai okokból az első három tanfolyam mindegyikére 20—20 rendes tanulót vehettek fel, akik az elő adásokon kivül minden gyakorlaton is részt vesznek. Olyanok, akik a gyakorlaton nem fognak részt venni, korlátlan számban iratkozhattak be. Az előadások szövegét minden rendes tanuló sokszorosítva megkapta. A rendkívüli tanulókat, akik tehát a gyakorlatokon nem vesznek részt, a lehetőség szerint szintén el fogják látni ilyen jegyzetekkel. A tanfolyam díjtalan. A rendes tanulók megélhetéséről a szociális termelés népbiztossága gondoskodik, hogy ezáltal mindenkinek lehetővé tegye azt, hogy magát, ha arra alkalmas, üzemfelügyelővé tovább képezhesse. — A rendes tanulók, akik mindhárom kurzusban résztvesznek, havonként utólag a szociális termelés népbiztosságától 40 K napi fizetést kapnak, amelyet akkor, ha a tanuló a vizsgát jó sikerrel letette, napi 60 koronára egészítenek ki. Az üzemfelügyelőképző - tanfolyam olyan szakembereket nevel, akik tudásukat nemcsak, mint üzemfelügyelők értékesíthetik, hanem az egyes üzemekben, mint üzemvezetők, főgépészek, elektrikusok is. — Arra való tekintettel, hogy a legnagyobb igyekezet mellett is megeshetik, hogy valaki fáradozásai ellenére sem tudja letenni a vizsgát, a szociális termelés népbiztossága úgy intézkedett, hogy mindazok, akik a tanfolyamra mennek, amennyiben állásban voltak, ebben az állásban szabadságolandók úgy, hogy legrosszabb esetben az állásba térnek vissza anélkül, hogy üzemfelügyelők lehetnének, de mindenesetre tudásukban és tapasztalatukban gazdagabban még akkor is, ha a képesítést megszerezni nem tudták. Tehát nemcsak az egyéneknek, hanem a szabadságot adó üzemeknek is érdekük, hogy arra alkalmas szakembereik az üzemfelügyelőket képző tanfolyamon részt vegyenek. Színház. Az egész hét a reprizek hete volt. Csupán kedd este tekinthető kivételnek, amennyiben ekkor kabarét adtak. De ebben sem volt sok köszönet. A szereplők kettő-három kivételével egész este hadilábra helyezkedtek a jó ízléssel. Az előadás a cirkusz színvonalára sülyedt, cirkuszról pedig nem irunk kritikát. Ezen este búcsúzott el a színtársulat a közönségtől. A színtársulat azonban úgy járt, mint az a vendég, ki elbúcsúzott vendéglátóitól, de vissza kellett jönnie, mert lekésett a vonatról. A színtársulat fel sem ülhetett a vonatra, mert az ellenforradalmárok nem fűtötték be a mozdonyt, így a búcsúzóknak újra Isten hozottat mondunk, anélkül, hogy elutaztak. Szombaton „Mágnás Miska", vasárnap „Pillangó főhadnagy", hétfőn „Tiszavirág", szerdán a „Kóristalány", csütörtökön „Lengyelvér", szombaton „Mágnás Miska" került szinre, mindig zsúfolt házak előtt. Az előadásokat mindig gondosan előkészítették és az előadások színvonala sokkal magasabb volt, mint az elsőké. KARCOLAT a mult hétről. — Annyi baj legyen! Ugy látszik, hogy ez a jelszó általános használatba ment át, főleg pedig a Vörös Hadsereg körében, amennyiben a még folyton hozzánk érkező üdvözlő és választ kérő anzix kártyák bevezető sorai ezzel a jelszóval veszik kezdetüket. Mult alkalommal már jeleztem ezeket az üdvözlő kártyákat, de vesztemre jeleztem, mert a kedves elvtársak vérszemet kaptak, azáltal, hogy minden egyes kérésükre és kérelmükre lelkiismeretes választ kaptam, mert amint jelzem, a hét folyamán nemcsak tömegesen, de mint mondani szokás, halomszámra kaptunk megbízatásokat. Mint jó elvtárs, elvhü akarok maradni a tradícióhoz, tehát nem marad más hátra, mint a népszerűség kedves terhét továbbra is hordani, a bizalmat megtartani, ami irói nyelven azt jelénti, hogy „maul haltén, und weiter dienen", proletárnyelven mondva „kitartani és tovább küzdeni". Az „annyi baj legyen" zengzetes frázisu üdvözletek legtöbbje a színtársulat és a szinház körüli viszonyok felől érdeklődik. Örömhírrel szolgálhatok nekik, amennyiben hirül adhatom, hogy a színtársulat, mely a bucsuformákat teljesen betartotta, sőt az „utolsó előadás" kerete is méltó befejezését illusztrálta a közönség lelkes pártfogásának és a minél előbbi viszontlátás örömének, a bekövetkezett körülmények folytán még további „bizonytalan időre" körünkben marad és folytatja a megkezdett, meghosszabbított és most újólag prolongált sziniévadot. Tekintettel arra, hogy kilátás van arra, hogy még hosszabb ideig lesz hozzájuk szerencsénk, tehát a jelen esetben az egyes személyekről érdeklődőknek csak azt válaszoljuk, hogy a színtársulat összes tagjai a bekövetkezett örvendetes körülményekhez képest készséggel vették tudomásul, hogy a már biztosított körükben maradhatnak és a már búcsúzásra elszánt jeleneteket újult erővel felújítják. A magánjellegű „annyi baj legyen" számos kérelmekre csak röviden azt válaszolom, hogy a „Manci", a legkedvesebb bosztontáncosnő él és virágzik, a „szőke Juliska", ki a steppet oly biztosan járta, vigasztalódott, mert egy fess udvarlóra tett szert, a „Rózsika", aki még három pár virstli elfogyasztása után is éhségről panaszkodott, két barátnőjével együtt a Griff oldalán korzózik esténként és anzix kártyákat olvas fel barátnőinek, a „hercig kis elvtársnő" kisasszony pedig, amint hallom, menyasszony hírében jár és alig várja a vőlegényét, ki — amint mondja — legközelebb az olasz fogságból fog hazatérni. A többi „annyi baj legyen" üdvözletekre és kérelmekre a jövő heti krónikában fogok válaszolni, erre a halasztásra pedig most én is azt jelzem, hogy: — Annyi baj legyen! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa már megtette a szükséges lépéseket az önállósításra. Az hirlik, hogy Pápa városa a proletárdiktatúra alatt hangzatossá lett. Az hirlik, hogy Pápa városa a nyugalom és csendesség párnáin hever. Az hirlik, hogy az Intéző-Bizottságnak sok elintézni valója van. Az hirlik hogy a Direktórium és az Intéző-Bizottság jó összjátékot produkál. Az hirlik, hogy Pápán a fehér pénznek el nem fogadása vörös utójátékot provokál. Az hirlik, hogy Pápán a libának és aprómarhának tőzsdei árfolyama van. Az hirlik, hogy Pápán a hústalan napokat a mészárosok állapítják meg. Az hirlik, hogy Pápán a kávéházban és vendéglőben a vendégek a szeszes italokról csak álmodnak. Az hirlik, hogy Pápán az esti korzón a fiatal leányok parcellázva sétálnak. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat a sziniidény demarkácionális vonalát már régen túllépte. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja annyira összeölelkezett, hogy már — ne tovább. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja fészket rakott. Az hirlik, hogy a darutollas legények a „szesztilalomról" balladát keseregnek. Az hirlik, hogy a libatollas legények között van sok kóser, de tréfli is van elég. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai koplaltatási pótlékot húznak. Az hirlik, hogy a Traj-daj asztaltársaság a szesztilalom óta nem szeszezik, hanem csak neszezik. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a „fehérhasu" és „kékhasu" között nem tesznek különbséget. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban majdnem minden házban footballoznak.