Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-06-01 / 22. szám

Közérdekű független Hetilap, e=j Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 30 K. félévre Í5 K, negyedévre 7*50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos utca 2í. szám alatt. Régi óhajunk. A városi és járási Munkástanács egyhangú határozata alapján Pápának önálló közigazgatási kerületté alakítása ügyében vasárnap négytagú küldöttség utazott fel Budapestre. A deputáció, amelynek tagjai Bognár József, Tenzlinger József, Imreh Albert és Szabó Sámuel elvtársak, az intéző-bizottságnak e tárgyban készített felterjesztését, amelyet alább egész terjedelmében közlünk, a belügyi népbiztosságnál személyesen nyújtja át sürgős elintézés végett. A felirat így hangzik: Pápa r. t. város még 1909 julius 6-án emlékiratban aziránt fordult az akkori képviselőházhoz, hogy fejlettségére való tekintettel, felette a vármegyei gyámkodás megszüntettessék és önálló törvényhatósági várossá emeltessék, hogy ily módon közvetlenül a belügyminiszter felügyelete alá helyezve, a kormánnyal közvetlenül érintkezhessék s ne kelljen a városi életet alig megértő falusi összetételű vármegyei törvényhatóság intézkedéseinek és rendelkezéseinek magát alávetni, ami mindenkor kerékkötője volt az ipar és kultura terén haladni kívánó városunknak. Felterjesztésünknek, kérelmünknek azonban semmi sikere sem volt, az illetékes tényezők ridegen elzárkóztak előlünk, mert az osztályuralmat védő megyei bástyának megbontását látták törekvéseinkben és féltek, hogy e nyílásokon a szociális szellem egészséges áramlata fog betódulni. Azóta a világ kereke óriásit fordult, bekövetkezett a világháború, melynek célja volt nemzetek kapitalistáinak igájába hajtani más nemzeteket, illetve a dolgozó munkásságot rabszolgákká tenni, őket az egész vonalon kizsákmányolni. Egy négy és fél éves világháború borzasztó szenvedéseinek kellett bekövetkezni, hogy felnyíljék a dolgozó milliók szeme, lássák, hogy az egész háború az ő bőrükre ment, nekik kellett elvérezniük, a nyomor minden szenvedését végig kinlódniok, hogy a tőkések számára eldorádót teremthessenek. Szemük felnyitásával népünk lerázta magáról az osztályuralom rabbilincseit s megalkotta a tanácsok köztársaságát, mint olyat, amely egyedül alkalmas a dolgozó munkások számára kulturéletet biztosítani. A maga szociális termelési berendezkedésével pedig a többtermelést kívánja biztosítani, hogy a megelégedettséget és boldogulást biztosító emberi élet megteremthető lehessen. A városok voltak mindenkor a kultura zászlóvivői, itt tömörültek össze az ipari és szellemi munkások ezrei, amelyek szakszervezetekbe tömörülve szolgálják a szociális eszméket és viszik előbbre az emberiséget a népek testvériessége, a világszabadság felé. Ez a megváltozott korszellem munkástestvéreinket emeíte a kormány élére, akik meg fogják érteni, hogy a városok a szociális eszmék sziklabástyái, melyeket erősíteni, bevehetetlenné tenni, annyi, mint a dolgozó munkásság erejét fokozni, jóllétét biztosítani. E szempont vezérelhette a földmivelésügyi népbiztosságot, amikor megalakította Pápán a Szociális Termelési Szövetkezet Központját, amelyhez — a régi közigazgatási beosztástól elíérőieg — a pápai járáson kivül a devecseri járás felső felét, továbbá a vasmegyei czelldömölki járást és a sopronmegyei csornai járást csatolta, bölcsen belátva, hogy ezen járások centruma Pápa s hogy életerős, intenzív gazdálkodást helyesen csak egy oly központról lehet irányítani, amely központ ezidőszerinti vezetősége át van itatva a kormány nemes intencióival. Ugyancsak e szempont szolgálhatott irányadóul akkor, amikor a számbelileg is nagyobb, a munkásság öntudata szempontjából pedig sokkal fejlettebb Pápa városa lett Veszprém helyett az ipari termelés központjává kijelölve, ahonnan az egész vármegye ipari ügyei intéztetnek. Kétségtelen, hogy a jövő fejlődés biztos alapja csak gazdasági alapokra fektethető le, ha már gazdasági szempontokból a kerület megalakítása minden nehézség nélkül megtörténhetett, nem lehet semmi komoly akadálya annak, hogy ez a gazdasági kerület egyúttal a közigazgatási kerület határvonalaivá váljék. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy nyelvi szempontokból is előnyös e közigazgatási kerület megalakítása, mert Vas-és Sopronmegyének idecsatolni kért járásaiban csupa színmagyar lakosság lakik. De nemcsak ezek a gazdasági és etikai szempontok teszik e kérelmet indokolttá, hanem Pápának Veszprémtől való távolsága, a rossz vasúti közlekedés, a helytelen távbeszélőhálózat beosztás, melyek a Veszprémmel való érintkezést nehézkessé s a felek szempontjából költségessé teszik. Különösen sérelmes ez akkor, amikor a megalakítani kért terület lakossága piaci és gazdasági, továbbá árubeszerzések szempontjából Pápára gravitál, közigazgatási kérdésekben azonban Veszprémre, Sopronra és Szombathelyre van utalva. Fontos rendelkezések a rossz póstaközlekedés miatt gyakran csak napok múlva érkeznek Pápára s így a közérdek a késedelmes expedíció folytán kétségtelenül sérelmet szenved. A központból történő anyagkiutalások mind Veszprémben történnek s így áll elő az a helyzet, hogy a város, vagy a járás részére kiutalt sóért, gyufáért, petróleumért és egyéb bármi néven nevezendő ipari cikkért fuvarral kell Veszprémbe menni, ami nemcsak több napi késedelmet, hanem tekintélyes költségeket is okoz. Pápa 23.000 lakossal biró város, melynek állampénztára és a Tanácsköztársaság ellenőrzése alatt álló három pénzintézete van, lakosságának nagyrésze öntudatos szervezett munkás, jelenlegi intézősége lelkes, régi hive a mai eszméknek, így önérzetét is sérti a városnak az, hogy még mindig a régi megyei gyámkodás terheit kénytelen elviselni. Amidőn még felemlítjük azt, hogy a munkásbiztositás szempontjából is kívánatos volna a kért kerületi beosztás létesítése, ami a munka és népjóléti népbiztossággal karöltve akadályba alig ütköznék, kérjük, hogy a felhozott indokokra való tekintettel a már megalakított gazdasági kerületet Pápa székhellyel egyúttal közigazgatási kerületté *is megtenni szíveskedjék. Annak igazolására, hogy a kérelem teljesítése az érdekelt községek egyhangú tetszésével találkozik, csatoljuk a pápai járási intéző-bizottság határozatát és hivatkozunk arra, hogy a kérés teljesítését a czelldömölki és csornai járások intézősége is kívánja, a devecseri járás felső részének idecsatolása pedig geográfiai szempontból okozna közmegnyugvást. Hivatkozunk még arra is, hogy Szabó Gáspár, Veszprém vármegye területére kinevezett kormányzótanácsi biztos igéretét birjuk, hogy általa is jogosnak elismert kérésünket támogatni fogja.