Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-05-25 / 21. szám

a vidéken az adott viszonyok megismerésével mindazokat a helyi szükségleteket és kívánalmakat, amelyek kielégítést igényelhetnek és így a központi igazgatás nagy terveit a helyi viszonyokkal abba a kívánatos összhangba tudja hozni, amely a többtermelés céljait a legintenzívebben mozdíthatja elő. Ennek a nagy, országos mezőgazdasági szolgálatnak megteremtése óriási feladat. Sikeres megoldása érdekében a Földmivelésügyi Népbiztosság az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségéhez fordult és mielőtt ebben az irányban döntött volna, ezt a szervezetet hivta fel arra, hogy foglalkozzék behatóan a mezőgazdasági műszaki szolgálat megszervezésének kérdéseivel és tegyen erre nézve részletes és szakszerű javaslatokat. Az AMOSZ a felhívásnak megfelelően a legjobb szakerők bevonásával bizottságot küldött ki a javaslatok kidolgozására. A bizottság most foglalkozik a műszaki szolgálat kiegészítésének terveivel. Színház. Szombaton a „Lengyelvér*, Nedball operettje került szinre. Az operett librettója a többinél is tartalmatlanabb és cirkuszszerü jelenetek eljátszására kényszeríti a színészeket. A librettó sivárságában üdítő oázist alkot a szép :zene, mely kárpótolta a közönséget a szöveg unalmasságáért. Sarkady Zarlinba bohócszerü szerepét lehető diszkrécióval letompította. Dalnoky Tessza Heléne alakját igen rokonszenvessé tette. Vervvel lejtett táncaiért és kifogástalan játékáért sok tapsot kapott. Maga sem kivánja, hogy énekét dicsérjük, hisz ő is ismeri hangterjedelmét és nem is reflektál énekmüvészeti babérokra. Császár Gyula a lump, majd pedig a szerelem mindenható varázsa alatt megtérő Boleszlávt nagy hatással játszotta, énekrészeit meleg érzelmességgel adta elő. Benedek Jolán Vandát nagy ambícióval alakította, énekeit igen szépen .adta le, bravúros táncát a közönség szűnni nem akaró zajos tapsára meg kellett ismételni. Igen jó volt Érckövy, mint Popid Brúnó. Vasárnap ugyanezt megismételték. Hétfőn Bernstein Henry drámáját, a „Tolvajt" játszották. Ennek előadása hasonlított a Kaméliás hölgyéhez abban a tekintetben, hogy az első felvonás lassan, nehézkesen indult, az egyes jelenetek nem peregtek olyan gyors tempóban, mint ahogy e dráma gyors cselekvése kívánatossá teszi. Annál jobban ment a második felvonás, melyet Máté és Benkő Ilonka kettesben játszottak egyre fokozódó szenvedélylyel és hatással. Ebben a felvonásban Máté és Benkő önmagukra találtak, önmagukat felülmúlták, teljes illúziót keltettek és a közönség figyelmét, érdeklődését és egész lelkét lenyűgözték. E hatás nem fokozódott ugyan a harmadik felvonásban, de nem is csökkent. Császár, mint Lagardes Raymond mély átérzéssel ábrázolta a fiában csalódott apa fájdalmat. Antal Lajos Zamboult hosszú beszédeit igen jól mondotta el. Bihary Nándor (Fernand) jobban szemléltette arcjátékával lelki küzdelmeit, mint beszédével. Kedden a proletárestén a „Leányvásárt" játszották. Szerdán Follinus Aurél kőkorszakbeli „Nánija" burleszk komikumán kacagott és szentimentális jelenetein érzékenykedett el a jó közönség. Kállay Jolán hosszas betegsége után e darabban lépett először a lámpák elé. A közönség zajos tapssal és szép virágajándékkal fejezte ki a kedvelt művésznő iránti tiszteletét. A hosszas pihenés alatt makacs rekedtsége megszűnt és hangja Náni pattogó és érzelmes nótáiban különösen a középső és feteő regiszterekben^ teljes tisztasággal csengett. Pesti Kálmán és Érckövy a két sváb szerepében sokat kacagtatták a közönséget, de igen sok koncessziót tettek a karzatnak és a közönség karzati izlésü részének. Császár Gyula nagy drámai jellemző erővel játszotta Józsit, zengő baritonján előadott dalait az őt megértő és méltányló közönség zajosan megtapsolta. Máté Sándor jogásza kitűnő alakítás. Bukovay Abszencius maszkjában jelent meg. Minden mozdulatával, minden szavával valóságos kacagó-orkánokat váltott ki a közönségből. Csütörtökön Arcübasev szenzációs drámája, a „Féltékenység" került szinre. E szenzációs tragédia minálunk — sajnos — nem aratott szenzációs sikert. Ilyen nehezen megjátszható darab csak sok próba, sok Jelkiismeretes előkészület után játszható hatásosan. — E darab legalább 15 próbát igényelt volna, de színházunkban, hol majdnem minden este ugyanazon személyzet más darabban lép fel, sokszor egy-darab egy próba után, csak úgy hevenyében ker^I a közönség elé, így aztán nem várhatunk mindig mintaszerű előadásokat. A Féltékenység három első felvonása bizony igen gyengén ment. A negyedik felvonás szép kacérkodási jelenetéből és másutt is a darab rovására sokat kihúztak. Az ötödik felvonás utolsó, hosszú jelenetét azonban Benkő és Pesti kitűnően megjátszották. Császár és Sarkady kisebb szerepeikben kifogástalan alakításokat mutattak be. Pénteken este a „Csárdáskirálynő"-t játszották. KARCOLAT a mult hétről. Furcsa az eset! A legutóbbi heti krónikában a „Suhanc" operettből citáltam egy refrén énekszámot, a jelen esetben „A koldusdiák" operettnek egy jellegzetes mondata jut eszembe, mely akkép szól, hogy „sok minden történt velem, de ilyen még sohasem", melyet Ollendorf tábornok hangoztat szerepében. Ez a mondás jut eszembe, amikor „furcsa az eset" jelszóval kezdem a heti krónika megírását. A furcsa eset a következő: Nagy társaság volt együtt. Csupa jóismerősök és intim barátok. Ha jól visszaemlékszem, valami bankett volt, de hogy kinek a tiszteletére, arra nem emlékszem vissza, de tény az, hogy nagy cécó volt. A cécó a Griff-szálló nagytermében folyt le. Lukullusi vacsorát ettünk, folyt a pezsgő, a cigány meg húzta amúgy istenigazában. Vacsora után — arra is jól visszaemlékszem — parázs tánc következett, mert hát hölgyek is részt vettek az estélyen, vagy mondjuk banketten. Szóval, kitűnő hangulat közepette éreztem * magamat. Arra is igen jól emlékezem vissza, hogy az étteremben üldögéltünkéspezsgő mellettszórakoztunk, amidőn a cigányok lekerültek a bálteremből és amikor kérdeztük, hogy miért jöttek le, arra azt felelték, hogy vége a táncmulatságnak, és még arra sem engedtünk időt, hogy tájékozhassuk magunkat, hogy tulajdonkép „hányat ütött az óra", már húzta a cigány. Arra is jól emlékszem, hogy nem szóltunk egy szót sem a cigánynak, de azért a társaság minden egyes tagjának „elhúzták a nótáját". -Sokáig muzsikálhattak, mert amint jómagam az ablak felé tekintettem, akkor vettem észre, hogy nappal van és a befüggönyzött ablakon keresztül láthatók a járó-kelők, sőt piaci hangok is voltak hallhatók. A helyzet urának éreztem magamat és szólni akartam a cigánynak, hogy „ácsi", de meglepetésemre azt konstatáltam, hogy úgy a cigányok, valamint a társaság összes tagjai elpárologtak. Körülnéztem, hogy miben áll tulajdonkép a helyzet, amidőn a hátam mögött a pikoló gyerek ütögeti a vállamat, hogy „tiszteltetnek a barátaim". Szóval, azt konstatáltam, hogy ott hagytak, mint szent Pál az oláhokat. Hogy meddig gondolkodtam arról, hogy tulajdonképen mi is történt, hogy engemet magamra hagytak, arra már nem emlékszem, de most már tudom, hogy mi történt velem. Valaki megrázta a kezemet és amikor nézem, hogy ki rázza meg, hát látom, hogy a levélhordó az, ki egy ajánlott levél aláírását követeli tőlem, azzal a kijelentéssel, hogy „nagyon mélyen tetszett elvtárs aludni", mert már tiz perc óta költögetem. Ezzel az elvtárs megszólítással teljesen tisztában voltam magammal. Ittam, ettem, mulattam reggelig, de csak — álmomban. Hát nem furcsa az eset? Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a Diktatúra túráján halad. Az hirlik, hogy Pápa városa a főváros lakosságát részletekben élelmezi. Az hírlik, hogy a Vörös Őrséget a pincérek is szolgálják. Az hirlik, hogy Pápán a husadagok nagyon keveset nyomnak. Az hirlik, hogy Pápán a husadagok a gyomrot csak szellőztetik. Az hirlik, hogy Pápán a falusiak csak úgy vásárolhatnak, ha csereberélnek. Az hirlik, hogy Pápán az órásoknak meg vannak számlálva az órái. Az hirlik, hogy Pápán sok vendéglőben aprópénzhiány miatt a vendégek folyószámlára étkeznek. Az hirlik, hogy Pápán a földbirtokosok a termelőszövetkezetbe lettek elparcellázva. Az hirlik, hogy Pápán a cipőjegyekről csak a talp hiányzik. Az hirlik, hogy Pápán a szivarnak már látszatja sincsen. Az hirlik, hogy Pápán a kávéházi vendégek azt a nótát fájlalják, hogy „kilencet ütött az óra". Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat nem unatkozik. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja kötött érzelmekkel játsza a szerepét. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja jóváhagyási záradékkal van ellátva. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja az énekszámokat kitáncolja. Az hirlik, hogy a darutollas legények nagyrésze vörös tollas legény lett. Az hirlik, hogy a libatollas legények a proletár-szerelemben gyakorolják magukat. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai nullizálva lettek. Az hirlik, hogy a Diákok táncestélyén a táncosnők kőzött szépségversenyt lehetett volna rendezni. Az hirlik, hogy Traj-daj asztaltársaságnak már csak végtagjai vannak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban az összes fedezékek be vannak lőve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban az udvarlás időhöz van kötve. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a korai záróra óta visszamenőleg alszik.