Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-05-18 / 20. szám

helyett a küzdelmet választjuk, csatlakozunk a proletáriátus világforradalmához, mely, mint minden jel mutatja, nem fog sokáig késni. A megadás csak hosszú kínlódás utáni biztos halált hozhat, mig bátor, öntudatos proletárharccal kivívhatjuk boldog jövőnket. V4rh#ly

i ^ Szabad petétek. A proletáruralom első napján megszüntettük a takarékpénztári betétek szabad kivételét és elrendeltük, hogy csak az összeg 10 százaléka, legfeljebb azonban havonta 2000 korona vehető ki, erre a rendszabályra akkor feltétlenül szükség volt, ha megengedtük volna, hogy bárki egész betétjét egyszerre kivehesse, megeshetett volna, hogy a nagy megrohanás folytán az összes pénzintézetek csődbe jutottak volna, képtelenek lettek volna betevőiknek a pénzét kiadni, a burzsoáziáról fel kellett tételezni, hogy pusztán az új uralom megbuktatása céljából is kiszedett volna minden pénzt és igyekezett volna felforgatni az egész gazdasági életet. A betétek kiszedésének korlátozására másfelől azért volt szükség, hogy a burzsoázia költekezési lehetőségét megszorítsuk, ha kiengedtünk volna venni minden pénzt, a nagybirtokosok és tőkések tíz évre ellátták volna magukat készpénzzel és ugyanúgy élhettek volna, mint eddig, végül ellenforradalmi mozgalmak szervezését is nagyon megkönnyítette volna, ha az uralkodó osztály korlátlan mennyiségű készpénzzel rendelkezik, nincs ellenben szükség további korlátozásra azoknál, akik most helyezik el újonnan pénzüket az állami ellenőrzés alatt álló pénzintézeteknél, mert milyen eredetű pénzt lehet ma elhelyezni ? Becsületes munkával szerzett, nem kizsákmányozásból szerzett pénzt, a kizsákmányolás immár közel két hónapja megszűnt Magyarországon, ami pénz most a takarékba került, becsületes pénz. Ki tud ma pénzt elhelyezni? A munkás és tisztviselő, akinek a bérét a kormányzótanács megfelelő magasságra emelte, de aki ezt a pénzt pillanatnyilag nem tudja kiadni, mert a háború, a termelés csökkenése, a korlátozott fogyasztás folytán nincs elég vásárlási lehetőség. A munkás, vörös katona, aki megkapja otthon a munkabérét és a harctéren a zsoldját. A földmives kisgazda, akinek a proletáruralom meghagyta a gazdaságát, a földjét, házát, állatját és akiket most az adófizetés alól is felmentett. A vörös katona, az ipari proletár, a dolgozó földmives saját munkájával szerzett pénzét helyezheti csak el a pénzintézeteknél, nekik tehát minden kedvezményt megadhatunk, teljesen szabad rendelkezést és betét felett rendes kamatozást. De nemcsak nagy előnyt szerez az, aki ezentúl pénzt helyez a takarékba, hanem szolgálatot tesz vele a proletárállamnak is, mint minden mozgósítás alkalmával, úgy most is felbukkant egy kellemetlenség, az apró bankjegyek hiánya, a frontra menő hadsereg óriási mennyiségű aprópénzt visz magával, amely vég eredményben ott reked a falvakban a földmiveseknél és boltosoknál, a katonák apró bevásárlásai nyomán ezek az apró bankjegyek hiányoznak most a forgalomból és amint ez ilyenkor már szokott lenni, mindenki attól félve, hogy majd kifogy az apróból, visszatartja magánál, ezzel növeli az aprópénzhiányt, elsősorban tehát arra volna szükség, hogy az apró bankjegyek az 1,2, 10, 20, 25, 50 koronások kerüljenek vissza a Tanácsköztársaság pénzintézeteihez, 200, 1000 és 10.000 koronás bankjegyekre kevésbbé van szükség. A munkások legkényelmesebben az általuk kitűnően ismert, régóta az ő tulajdonukat képező, általános fogyasztási szövetkezetnél helyezhetik el fölösleges pénzüket, tegyék ezt meg, gyűjtsenek egy kis összeget arra az időre, amidőn a proletáriátus győzelme az egész világra kiterjed, amikor nem kell már hadiszereket gyártani és minden proletárnak módjában lesz szép bútort, rendes ruhát, sok jó könyvet és minden egyebet vásárolni, külföldre utazni, akkor jó hasznát fogja látni megtakarított pénzének. Elhelyezheti bárki felesleges pénzét az országos bizalomnak örvendő postatakarékpénztárnál, amely az országnak jóformán minden kis falujában felvehető, a kisgazdák végül elhelyezhetik fölösleges pénzüket az *ő régi jól bevált intézményüknél, az országos központi hitelszövetkezet kebelébe tartozó falusi szövetkezeteknél, amelyeket kisgazdák vezetnek és amelyek abszolút biztonságot nyújtanak a betevőknek. Ismételjük: mindenki, akinek van pénze, most már nyugodtan elhelyezheti, bármikor újra kiveheti, sem adó, sem vagyona!kudozás semmiféle formába nem fenyegeti. Színház. Szombaton a „Legénybucsu"-val fejezték be a heti műsort. Pesti Kálmán igen mulatságos Bachmayer volt. Dalnoky Tessza igen jól festett Stefi szőke maszkjában. Pajkossága, élénk temperamentuma, bravúros táncai a közönséget gyakran ragadták tapsra. Stella szép melódiáiban Benedek Jolán hangja tisztán és erőteljesen csengett. Slágerjeit nyilt szinen megtapsolták. Ezen ambiciózus, tehetséges, jóhangu fiatal színésznőt gyakrabban kellene neki való szerepekben foglalkoztatni, akkor szépen fejlődnék ezen az úton. Partnere Császár (Ottinghausen) a tőle megszokott eleganciával játszott és nagy hatással énekelt. Máté (Muki), Sarkady, Bihari és Kovácsics sürü, zajos kacagást váltottak ki a közönségből. Érckövy Lőrinc kocsisa elsőrendű alakítás, bár nem ment a túlzástól. Vasárnap este megismételték a „ Legénybúcsút". • Hétfőn este Schönherr drámája, a „Nősténytigris" került szinre. E paraszttragédiában összesen csak három szereplő van: egy csempész, a felesége (a nősténytigris) és egy csendőr. Az elsőt Mát hé, a címszerepet Dalnoky Tessza, a csendőrt Császár adta. Mindhárman tehetségük javával törekedtek a darabot érvényre juttatni, de a közönség mégis hűvösen fogadta azt. Kedden proletárelőadásul Gül Babát adták, melyben Gábor diák Dalnoky Tessza legjobb szerepei közé tartozik. Kedden proletárelőadásul „Gül Baba" szerepeit a műsoron. A proletárok szivükből kacagtak Mujkó cigány (Máté) csalafintaságán, melancholikus hangulatba esett bánatos bucsudalán, gyönyörködött Dalnoky Tessza daliás Gábor diákjában, deli táncában és Benedek Jolán szép énekében. Szerdán a „Tessék szellőztetni" vaskos helyzetkomikumán mulatott ismét a közönség. Csütörtökön a „Kaméliás hölgy", Dumas öt felvonásos szinm&ve került szinre. Benkő Ilonka neve szép, megértő közönséget vonzott a színházba, mely minden szavára úgy figyelt, mint kinyilatkozásra. Az első felvonásban kissé szórakozottan játszott, négy beszédbeli hibát is követett el, ami különben nem az ő szokása. De a második felvonástól kezdve játékának hatása fokról fokra emelkedett és az agónia mesteri megjátszásában tetőpontra hágott. Azonban nem lett volna szükséges az utolsó felvonásban olyan csúnyára maszkírozni magát. Máté adta Duval Armandot. Nem lehet egyik este Mujkó cigányt, a másikon Armandot egyforma tökéletességgel adni. Mujkó cigányja jobb volt a maga nemében, mint Armandja. Császár Gyulának Duval Georges szerepének érzelmes momentumaiban, szívhez ható hangok tolultak ajkaira. Kovácsics Margit, Antal Nusi, Pesti Kálmán és Antal Lajos igen jól kiegészítették az összjátékot. Pénteken este a „Leányvásárt" adták. KAR COLÁT a mult hétről. Csak vigyázni tessék, hogy baj ne essék I Ez a refrainü dal Konti mesternek, az örökifjú zenekomponistának „Suhanc" cimü operettjében egy kiváló sláger szám volt, melyet a cimpszereplő, ki mint „nyomdász gyerek" szerepelt, frenetikus tapsok mellett énekelte el. Ha az öreg Konti bácsi, ki most már örök álmát alussza, felébredne, csak akkor volna ám büszke és elbizakodott, hogy mennyire bevált a mostani helyzetben ez a refrainü dal. Mert hát, mellesleg mondva, az örök-ifju Konti bácsi rendkívüli önérzetes ember volt, ezzel párosult szellemessége, vidám hangulata és élcelés tekintetben pedig elismert bohém volt. Mennyi sok élccel gazdagította volna még azt a társaskört, amelynek napivendége és mondhatni szószólója volt. Minden nagy esetet élcekkel tudta fűszerezni és amikor valami diszkrét dolgot tudott, akkor kijelentette, hogy ezt nem mondhatja el. Ha azonban sokáig faggatták, akkor citálta operettjéből a fent jelzett refraint, hogy „csak vigyázni tessék, hogy baj ne essék". Nem mondta el a társaság előtt a fennforgó diszkrét dolgot, hanem a társalgás közben minden egyes jelenlevőnek titokban elmondotta, de csak azzal a kikötéssel, hogy „becsületszavára" nem mondja el a társaság többi tagjának. Nála ez volt a diszkréció és a titok megtartása. ' Jó öreg Konti bácsi! A mostani helyzetben az ilyen diszkréciót és titoktartást nem alkalmazhatott volna, mert saját magát dezavuálta volna. Amikor ő azt a dalt komponálta, hogy „csak vigyázni tessék, hogy baj ne essék", akkor operett-figurát csinált belőle, most azonban ezt a refraint nagyon is a komoly oldaláról kell felfogni, mert hát ha nem vigyáz az ember és elszólja magát, akkor nem operettszerüleg, hanem drámailag bánnak el vele. Ez a refrainü dal jutott eszünkbe, amidőn a mostani rémhírterjesztőkre és eljárt szájuakra kimondják a helyes szentenciát. Mert hát ennek a dalnak az a folytatása, hogy „mert ha a baj megesik, a korrektura nem segít". S ez a tulajdonképerii lényege a jelen citálásnak. Ma megszűnt a korrektura. Értse ineg mindenki, hogy ma nem figurázunk, hanem dolgozzunk és tartsa mindenki emlékében a „Suhanc" operett személyesítőjének, a pajkos nyomdászgyereknek azt a dalát, hogy: „Csak vigyázni tessék, hogy baj ne essék, mert ha a baj megesik, a korrektura nem segít !* Frici.