Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-03-30 / 13. szám

szükségletének teljes kielégítésére csak úgy számíthatunk, ha a rendszeresen felszerelt nagyobb gazdaságok nem daraboltatnak szét, hanem a földre igényjogosultak termelőszövet­kezetbe tömörülve szövetkezeti alapon veszik birtokukba a község területén levő gazdaságo­kat. A jövő Magyarország új birtokosainak ez az egyetlen mód a megfelelő érvényesülésre, csak ezzel tudnak bekapcsolódni a termelés igazi vérkeringésébe és csak ez nyújt nekik biztosítékot a világpiac konjunktúráinak ingado­zása ellen. A szövetkezeti alapon átvett gazdaság továbbra is termelhetne olyan terményeket, melyeket eddig a nagybirtok bocsátott piacra, vagyis a szövetkezeti birtoknak módjában volna nemcsak kenyérmagvakat, tengerit és burgonyát termeszteni, hanem sörárpát, cukorrépát, cikóriát, dohányt, lent, kendert, stbbit is, amiknek terme­lése a kisebb birtokokon nem igen lehetséges. A szövetkezeti birtok bevezethetné esetleg a bolgár rendszerű konyhakertészetet is, amely­nek városok közelében a jövőben nagy fontos­sága lesz. Nagyobb méhészet felállítása is lehet­séges volna ilyen birtokon. A szövetkezeti birtok, mivel nagyobb mértékben termelhet takarmányt, fenntarthatná a birtokon levő tehenészetet, ami a városok lakosságának tejszükségletét elégítené ki, sőt az így kezelt birtok foglalkozhatnék szarvas­marha- és sertés-hizlalással is, amivel a városi lakosok zsir- és hus-szükséglete volna biztosítva. De nemcsak a termelés okszerűsége volna biztosítva a szövetkezeti birtokok által, hanem a kisajátított birtokokon levő gazdasági fel­szerelések is előnyösebben lennének így ki­használva. Ha azok, akiknek eddig földjük nem volt, az új birtokot használatba akarják venni, be kell szerezniök a megfelelő felszerelést is, ami ma nagy nehézségekbe ütközik. A fel­osztandó birtokon levő felszerelés az új birtoko­sok csak egyrészének kielégítésére volna ele­gendő, többinek más úton kellene beszerezni a szükséges állatállományt és gépeket. Ha azon­ban a kisajátított gazdaságot termelőszövetkezet veszi át, a gazdaságban levő állatállomány és felszerelés teljesen elegendő lesz a gazdaság további kezeléséhez és az így megvásárolt élő és holt felszerelés voltaképen kevesebb költsé­get ró az egyes tagokra, mintha minden egyes gazda külön szereli fel gazdaságát. A szövet­kezeti birtok előnyösen felhasználhatná a gazda­ságok gőzeke-garnituráit és egyéb kisgazda­ságba nem való gépeit, amivel csak a termelést tenné intenzivebbé és olcsóbbá. Idővel módjában állna a szövetkezeti gazdaságnak különféle gyárakat létesíteni a gazdaság által termelt nyers termények feldolgo­zása céljából, amivel azt érnénk el, hogy nem kellene minden cikket idegen gyárakból be­szerezni és az ipari munkásságnak is biztosíta­nék megélhetését.. Mindez csak néhány kiragadott kép a sok közül, amelyek a termelőszövetkezetek létesíté­sét indokolttá teszik. Termelőszövetkezetbe első sorban az illető birtokon dolgozó cselédek, arató- és egyéb munkásokat kell bevonni és ha az ezek részére igényelt területen felül még marad a gazdaságból felosztandó terület, ennek biztosítására be kell vonni a szövetkezetbe olyan egyéneket is, akiknek nincs földjük, de arra igényjogosultak, sőt bevonandók volnának azok a gazdák is, akiknek van ugyan földjük, de keve­sebb, mint amennyihez a törvény értelmében jo­guk van. A termelőszövetkezet birtokát a törvény értelmében szakképzett gazdatisztnek kell vezetni. Célszerű tehát, ha a szövetkezetbe bevonjuk a birtokon levő gazdatiszteket is, mert így érde­kelve lévén, fokozottabb mértékben töreksze­nek a jövedelmező gazdálkodásra. Termelőszövetkezet azonban csak úgy jöhet létre, ha az abban tömörült igényjogo­sultak megfelelő tőkével rendelkeznek, mert a felszerelést a tulajdonostól meg kell venni, meg az üzem folytatásához is tőke kell. E tekintetben csak a magunk erejére vagyunk utalva, mert az államtól ilyen segítséget nem várhatunk. Azok a gazdasági cselédek és egyéb földmunkások, kik ilyen termelőszövetkezetbe tömörülhetnének, nem igen rendelkeznek meg­felelő tőkével, de azért a szövetkezetben részt­vehetnének, mert a jegyzett üzletrészt lassan­ként leiörleszthetnék. És hogy minél könnyeb­ben lehessen termelőszövetkezetet létesíteni, be kell abba vonni a tulajdonost vagy bérlőt is, ki annyi értékű üzletrészt jegyezhetne, mint amilyen értéket a tőle átvett állatállomány és felszerelés képvisel. Én a szövetkezeti birtokot úgy képzelem el, hogy az abban résztvevők a birtokon levő állatállományt és felszerelést a megállapított áron átveszik, minden tag és annak családtagja a birtokon rendesen dolgozik, munkájáért meg­kapja a rendes bért, konvenciót és egyéb járandóságot, a felesleges terményt pedig érté­kesítik. A gazdasági év végén aztán minden tag a jegyzett részvény alapján a tiszta jövö­delemből megfelelően részesülne. Akik ilyen termelőszövetkezetet akarnak létesíteni, igyekzzeenek azt mielőbb megalkotni, az alapszabályokat elkészíteni és az illetékes birtokrendező bizottság utján az Országos Birtokrendező Tanácsnak bejelenteni. Fel tehát a szövetkezésre, mert a termelő­szövetkezetek helyes megszervezése üdvös lesz úgy a termelőkre, mint a fogyasztókra nézve. Ülés Lajos. Színház. Szombaton este hatodszor került szinre a „Pillangó főhadnagy". Ezen előadáson játszotta először betegsége után Kállay Jolán Katinka szerepét. Alakítása csupa élet, csupa kedves­ség, csupa báj volt. Minden mozdulata, minden gesztusa, minden szava az érzelmek hű tükre volt. Hangja különösen a felsőbb regiszterben, az érzelmes és melodikus részletekben sokkal tisztábban csengett, mint az egész szezonban, bár a recitativ részletekben még mindig észlel­hető némelykor a rekedtség nyoma. Vasárnap hetedszer játszották a „Pillangó főhadnagy "-ot. Hétfőn „Művészest" tarkította a műsort. Pesti Kálmán konferált. A szokásos Ízléstelen szellemeskedések helyett néhány jóizü kabaré­tréfával mulattatta a közönséget. Szenvedélyes mozilátogatója és szinésztipusai a maguk nemé­ben kitűnőek. Az előadási Benkő Ilonka szép szavalata nyitotta meg. Molnár Árpád gondola­tokban gazdag proletárversét adta elő. Igen tetszettek Szép Rózsi kupiéi. Jót kacagott A bíróság előtt c. bohózaton* melyet Vajda és Vajdáné adtak elő. Vajda a Vén gitáros komoly énekszámával, valamint Szoaré Mayeréknél c. kupléjával nagy hatást ért el. Kállay Jolán „Csak visszatérne", „Egy kis lány imája", Császár „Vén diófa csendes árnyékában", „Katonasor", Máthé „Sztripa mentén" és „Ember" c. szép műdalok művészi előadásával gyönyörködtették a közönséget és váltottak ki igen sok és zajos tapsot. Varga Ferenc szép baritonja Ady néhány gyönyörű dalában kitűnően érvényesült. Antal Lajos Rég volt c. melancholikus énekével mélyen j meghatotta a fogékonyabb lelkű hallgatóságot. Heltai Hugó és Dalnoky Tessza a Bikabőszítő bluz c. bohózatban foglalkoztatták a nevető izmo­kat. A Mucsai dalárdában Érczkövy, Sarkady, Vajda és Antal Lajos, a Bodriban pedig Vajda, . Vajdáné és Bihary nagyon eredetiek és mulat- < ságosak voltak. A Sánta kacsa táncot Zombory Ilonka, Érckövy és Bihari a közönség szűnni nem akaró zugó tapsaira kénytelenek voltak megismételni. Benedek Jolán A puttony c. kupléja nagyon tetszett. Császárt szép virágadománnyal lepték meg tisztelői. A szünet között Vidor Lajos tárogatón kurucdalokat adott elő szép sikerrel. Kedden Mágnás Miksa vonzott telt házat. A címszerepet Érczkövy László játszotta, ki e darabot választotta jutalomjátékáui. Érczkövy mesésen táncol. Főhibája nagy fiatalsága, mely­nek tüze sokszor szertelenségekre ragadta. Ez a hiba, t. i. a fiatalság, napról napra kisebb lesz. Különben szép virágadományt kapott és a közönség egész este zajos tapsorkánnal ünnepelte. Kállay alakította Marcsát, kinek szerepét hű reálizmussal, néha nagyon is vaskos reálizmussal alakította. Máthé és Dalnoky kép­viselték a jó izlést. Máthé sokkal jobb volt Örvösynél. Hangja szebb, énektudása tökélete­sebb, játéka életteljesebb, kedélyvilága gazda­gabb. Pesti Kálmán, Császár, Kovácsics kisebb szerepeikben jók voltak. Szerdán volt Benkő Ilona estéje. A „Név­telen asszony" Jaquelinje az ünnepelt művésznő legjobb szerepei közé tartozik. A közönség megható módon fejezte ki szeretetét iránta, ki tiszta, nemes művészetével annyiszor meg­hatotta. Virágesővel, egész virágerdővel és sok értékes ajándékkal rótta le iránta való szereteté­nek adóját. Fleury szerepét ezen előadáson Pesti Kálmán az ő művészi öntudatosságával és megállapodott higgadtságával játszotta. A többi szereplők a régiek voltak. Csütörtökön Máthét ünnepelte a közönség, kinek a „Zsuzsi" cimü operett jutott jutalomjáté­kául. Tisztelői ezen alkalommal szép virágado­mányokat nyújtottak neki. Kellemes hangján előadott énekeit nyilt szinen is sokszor és sokat tapsolta a nagy közönség. Dalnoky Zsuzsika bájos, könnyelmű, érzelmes, szeszélyes, kacér és naiv jellemző vonásait egyenlő sikerrel kidom­borította. Heltai a vidéki tűzoltóparancsnok mulatságos karrikatúráját mutatta be. Császár a szenvelgő, nyavalygó, elkényeztetett félbolond Falzetti jellemzését igen jól eltalálta. Érczkövy sokkal több Önmérsékletet tanúsított, mint más­kor. Kisebb szerepeikben igen jók voltak Pesti Kálmán és Kovácsics Margit. Pénteken „Gróf Rinaldó", Bakonyi Gábor és Szirmai operettje került műsorra. A szép zenéjü operett telt nézőteret vonzott. Érczkövy László, a félkegyelmű, hülye gróf karrikatúráját Ízléssel teljes önmérséklettel rajzolta elénk. Kállay Jolánnak (Helén) a legnagyobb mér­tékben sikerült a szépség és fiatalság illúzióját kelteni. Karjának mozdulataival és arcjátékával az epedő-szerelmet remekül érzékeltette^DM­noky Tessza (Rózsika) a bakfiskorból éppen kinőtt csitri, szeles lányka szerere pében kifogás­talan volt, mint rendesen. Császár (m. Ádám) szép énekével és játékával ezen este meghódí­totta volna a közönséget, ha már régen meg nem hódította volna. A többiek: Bihari, Antal Lajos és Sarkadi igen jól kiegészítették az összjátékot. v. i. KARC O LAT a műit hétről. Lenni vagy nem lenni! A mostani hir­telen beállott viszonyok és helyzetek a nagy általánosságban a hamleti tépelődés eszméjét érlelteti meg bennünk és valósággal arra a nagy problémára emlékeztet bennünket, mely Hamlet dán királyfit a nagy elhatározásokra ösztökélte. A nagy probléma rövid néhány nap alatt meg lett oldva és ha figyelemmel kisérjük a rohamos eseményeket, arra a kon­klúzióra kell jutnunk, hogy ebben a helyzet­ben nincs tétovázni való időnk, hanem bele kell nyugodnunk mindazon iniézkedésekbe, ame­lyeket reánk diktálnak abban a tudatban, hogy ezen áramlat a boldogulást és jóllétet fogja eredményezni. Nagy időket és lehetetlen állapotokat éltünk át, a majdnem négy éves háború folyama alatt sok viszontagságokon mentünk keresztül, tűrtünk, szenvedtünk abban a hitben, hogy ezzel a közjót szolgáljuk, sajnos, nem azzal az ered­ménnyel végződött a háború, amint azt remél­tük, de mindennek dacára nem adtuk fel a reményünket, hogy sorsunk jobbra fog fordulni és bíztunk a békekonferencia igazságos Ítéleté­ben, jobban mondva bíztunk Wilson Ígéretében.

Next

/
Thumbnails
Contents