Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-03-09 / 10. szám

Közérdekű füg^tlen hetilap, e Meg-jeleaik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egéss érre 20 E, félérre 1$ K, negyedévre J K. Egyes síám ára 40 fillér. Lap tulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin feönyr- és papirkereskedésében. 51 és távolból. (Jtyyxatak a Mftftfl.) F„. hó 2-án dr. Pátkai Lajos fővárosi ügyvéde Lloyd fcelyiségébcsi nagyszabású előadást tartott & vagyonadéról. A tömérdek statisztikai aóatra támaszkodó szónok oda fcanMüudált, hogy a naggf vagyonadó fölösleges, célra nem vezetődne siessünk háborús adósságaink kifizetésével, hanem törlesszük azokat 5@, vagy 100 év alatt. Szóval: n^gjenek' illáink, unokáink és dédunokáink az apásk bűnei okozta világmészárlái terhei $latt. Mit vétettek azok a még -meg nem született gyermekek, Jiogy apáik bűnei miatt szenvedjenek? Azonban nemcsak utódaink élete volna keserves, lia a népkormány dr. Pátkai tanácsait követné, haíiem a mo§t élő nemzedéké is. Könnyen bele képzelheti magát minden elfogulatlan olvasó dr. Pátkai álláspontjába. Ő, mint kapitalista, a saját .nézőpontjából fogja fel az eseményeket és viszonyokat. Kevés olyan tőkés él a földtekén, aki az egyetemes emberi érdek szempontjából fogja fel a közélet viszonyait. Hiszen egész kasztja kiközösítené magából, ha a kapitalista érdekkel ellentétes, de az ország általános érdekeinek megfelelő tanokat hirdetne. Hol van az a tőkés, aki nem vagyona, hanem csak jövödelme tekintélyes részét közcélokra feláldozná ? Igen kevés kapitalista akad, ki évi profitjának ötöd, vagy tizedrészét az egész emberiség, vagy egy nemzet igazi javát szolgáló célra önként átengedné. A háborúban igen sok tőkés keresett évenként 2—3 millió koronát. Adott-e egy Weisz Manfrédon kivül ebből az összegből évenkint 2—300 ezer koronát özvegyek, árvák, az ő kapitilista érdekük védelmetlen megvakult, megbénult rokkantak nyomorúságának enyhítésére? Általános tapasztalat, hogy vannak sokan, kik egy kártyára föltesznek ezreket, nőkre, dorbézolásra, utazásokra, szórakozásokra, fölösleges flancra tiz- és százezreket elköltenek, humánus célokra azonban csak morzsákat juttatnak. Az emberek önzése a magántulajdont a szentség nimbusával vette körül, melyhez senkinek, még a köz érdekében sem szabad nyúlni és melyhez tulajdonosa is a legtöbbször csak akkor nyul, ha msgának van belőle haszna, vs&y élvezete. A tőkés tehát körömszakadtáig védi tőkéjét, hatalmának, nmnka nélkül való iényes megélhetésének, minden földi .őröm megszerzésének bő teását. És mindig akadtak tudósok, akik az ismeretek .halmazával bizonyították, iaogy a nagytőkék fennmaradása, sőt koncentrálása áttalános emberi érdek. * * * Hová vezetne az, ha a pénzügyminiszter megfogadná dr. Pátkai tanácsát és az 50 milliárd háborús adósságot függőben hagyná, hogy azt évenkint törlesszük? A háború előtt évi összkiadásaink körülbelül egy milliárdra rúgtak. A békekötés után — mint dr. Lánczi Jenő egy cikkében kifejti — költségvetésünk kiadási tétele 5—6 milliárdra emelkedik, ha a háborús adósságokat függőben hagyjuk. E szerint az akkori pénzügyminiszter 5—6-szor akkora adóval lesz kénytelen megterhelni az országot, mint a háború előtt. Kinek lesz kedve dolgozni, — kérdi Lánczi Jenő, ha jövedelme 70— 80%-át kénytelen az államnak átadni? Kibir egy ember ekkora terhet? Ha például valaki évenkint 6000 koronát keres és abból 4800 K-t az államnak kell adóban befizetni, meg tud ebben a nagy drágaságban évi 1200 K-ból élni? Hol marad még a 100—120 százalékos pótadó? Ha így alakulnának a viszonyok, pedig így alakulnak, ha a kapitalista nemzetgazdászok kívánsága szerint rendezik a pénz- és adóügyeket, — akkor rövidesen az ország népességének 90 százaléka kommunistává vedlik, mert az országból sehová ki nem szökhet, mivel sehová be nem engedik a központi államok lakosait. Aztán milyen alakban szednék be azt a horribilis adót ? A szegény emberen máképpen meg nem vehetik, csak fogyasztási adók képében. A fogyasztási adók a leigazságtalanabb, legrablóbb természetű adófajok, mert ennek nagyobb részét a szegény néposztályok fizetik. „Sóból 30 millió tiszta bevéte van a magyar államnak — irja Lánczi —, vagyis fele annak az összegnek, amennyi az egész föld adója. Az elsőrendű élelmicikkek, — amelyekre a fogyasztási adót kivetik — a szegény ember háztartásának 80— 90%-át képezik, mig a gazdag ember háztartásának 30—40%-át. Mennél gazdagabb valaki, annál kisebb százalékát fordítja jövedelmének elsőrendű élelmicikkekre, vagyis minél gazdagabb valaki, annál kevesebb fogyasztási adót fizet." A fogyasztási adók emelése még jobban megdrágítaná élelmicikkeinket, melyek olcsóbbulására semmi reményünk sem lehet, ha ezt a nagy bankó-áradatot egy alapos vagyonadóval le nem csapolják. Hát azt akarják, hogy az idők véktelenjéig 300 koronát fizessen a szegény ember egy kis kocsi rossz, nedves fáért, 20—30 K-át egy kis húsért, 3-34 havi keresetet egy darab ruháért? Ha pedig háborús adósságainkat, vagy annak jelentékeny részét kifizetjük, hitelünk és pénzünk vásárló ereje emelkedik, mindennek az ára automatice le fog szállni. Mit veszít a milliomos, ha milliójából 500 ezer koronát az államnak befizet, de a megmaradt fél milliójáért több értékű gépet, gyári vállalatot vagy más egyéb hasznot hajtó dolgot vehet, mint az előtt a millióért? * * * F. hó 2-án az állami ovoda udvarán a pápai földmunkások és kisgazdák egy csoportja a földreform tárgyában értekezletet tartott. A napirendet Knapp Imre ismertette, majd Pisztel Márián főhadnagy igen világos beszédben magyarázta az egybegyűlteknek a földreform-törvény főbb pontjait. A kisgazdák igen húzódoztak a termelő-szövetkezetek alakításától, csak a birtoktalan földmunkások mutattak hajlandóságot termelőszövetkezetekbe tömörülni. A kormány azonban, igen helyesen, első sorban a termelő-szövetkezetek igényeit elégíti ki, mert csak ezekben látja a garanciát arra nézve, hogy a jövő termés nem fog csökkenést mutatni. Másrészt bizonyos, hogy a termés jövödelméből is több jut a termelő-szövetkezetek tagjaira, ha a művelt nagybirtok többet termel, — ami sokszorosan beigazolt tapasztalati tény —, mint az apró parcellákra osztott föld. Aki tehát földre tart igényt és nem lép be ilyen termelő-szövetkezetbe, magának és az országnak okoz kárt. ^ Sokan azt remélik, hogy majd azok