Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-02-16 / 7. szám

Közérdekű fiigrgretlen hetilap. r=i Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 20 K, félérre 10 K, negyedérre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. , Laptulajdonos és kiadó: FOLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felrétetnek a kiadóhiratalban és Nobel Ariuin könyr- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek *. hétríl.) Igen sokan panaszkodnak a munkasegélyek miatt. Azt hangoztatják, hogy a munkasegély okozta a munkakerülést és akadályozta meg a termelő munka megindulását, hogy a munkasegély magassága annyira fokozta a munkások munkabérigényeit, hogy nem is lehet dolgoztatni, mert a munka produktumának értéke mélyen alatta marad a termelésére fordított költségeknek. Nézzünk szemébe e vádaknak és panaszoknak. Igazságos dolog lett volna az 51 hónapi, keserves nélkülözések, kimondhatlan fáradalmaktól, koplalástól, betegségektől, elgyötört testű katonáinkat azonnal beállítani a munkába, midőn sok kinos vergődés, hosszú, fáradságos utazás után mindenüktől kifosztva haza érkeztek? Nem érdemeltek meg ezek pár hónapi pihenést, üdülést? Aztán miből éltek vöína, ha nem adnak nekik munka nélküli segélyt? Nem érdemeltek meg ezek néhány hónapi pihenést és ezen idő alatt anyagi gondoktól mentes életet, akik annyit szenvedtek mindnyájuk védelmében ? Azt mondják ezekre az ellenvetésekre, hogy most már eleget pihentek, ideje volna munkához fogni, igen, de hol fogjanak munkába? Hol az a munka? A háború végén egy ezer águ iparág: a hadiipar nyomban megszűnt. Ezzel sok százezer munkásnak le kellett tenni a kalapácsot. Hol találjon most elhelyezkedést az a sok százezer munkás, aki addig a harctéren szolgált, mikor kívülük is annyian nékülözik az addig oly jól jövedelmező hadi munkát? Ha régi munkások, akik egészen a forradalom kitöréséig szorgalmasan dolgoztak, nem találnak munkaalkalmat, hol dolgozzanak a háborúból hazatért katonák? A vádaskodók szándékosan el akarják feledni, hogy hazánk egyes területeinek erőszakos imperiaiisztikus, telhetetlen megszállói elzárták előlünk a forgalmat, rátették kezüket erdeink 90 százalékára, legtöbb szén-, minden vas- és ércbányánkra. Hol dolgozzék a munkás, mikor e miatt minden kohóban és kazánban kialudt a tüz, kénytelen kelletlen elnémult minden kalapácsütés ? Tehát nem a munkasegély okozta a munkakerülést, hanem a munkaalkalom, főkép az anyag- és forgalom hiánya, ami viszont a vádaskodók által támogatott rendszer és osztály uralom felidézte világégés folyamánya. Mihelyt megszűnnek a forgalmi akadályok, mihelyt lesz szenünk, vasunk, fánk és más nyers anyagunk, azonnal meg fog indulni nagy arányokban a nemzeti termelő munka és megszűnik a munkasegély. Sokalják a munkasegélyt ? Hát lehet ma kevesebből megélni, mint napi 15 koronából ? Azt mondják, hogy a munkasegély magassága fokozza a napszámot, mert ha valaki 15 koronát kap naponta a semmittevésért, akkor nem lesz hajlandó 20 koronáért terhes munkát végezni, hanem még 30—40 koronáért sem áll munkába. Milyen munka van manapság ? Napszámos- és földmives munkások nem kapnak munkanélküli segélyt. Ha tehát a földmives és földbirtokos nem kap munkásokat, akkor ennek nem a munkanélküli segély az oka, melyben a földmives munkások nem is részesülnek. Különben a forradalom okt. 31-én tört ki, a mezei munkáknak legnagyobb részét bevégezhették még az annyiszor felhánytorgatott munkanélküli segély kiutalványozása előtt. Igaznak látszik az az ellenvetés, hogy a munkabér olyan magas, hogy a mezőgazdasági termelés sokszor ki nem fizetődik, ha azt fizetett napszámos munka segítségével végzik. De ki tehet róla, hogy pénzünknek olyan kicsi a vásárló értéke? Különben április végén megindul a kormány grandiózus munkaakciója, mely 400 ezer munkásnak ad kenyeret. Akkor meg fog szűnni a munkasegély és mindenkinek dolgoznia kell, mert aki nem fog dolgozni, annak felkopik az álla. Akkor majd a vádaskodóknak új dolgott kell kitalálni, amivel az új rendszert és a kormányt támadják. * * * Fáj sok hazaffyas kebelnek, hogy mostanában kérges tenyerű volt kőmivesés könyvkötő segédeket neveznek ki kormánybiztosoknak. Ezek a volt esztergályos-, kőmives- és könyvkötő segédek esténkint, miután elvégezték terhes fizikai munkájukat, szorgalmasan olvastak, tanultak és sokat — gondolkoztak. Mikor aztán fölvértezték magukat az igazi, értékes tudás csillogó páncéljával, hatalmas munkástömegeket céltudatos táborokba szerveztek, számukra, amennyire a kapitalista társadalmi rendszer és termelő mód keretei között lehetséges, emberibb megélhetési feltételeket vívtak ki, ezzel párhuzamosan az emberi haladást is előbbre vitték. Mit csináltak eddig az ellenforradalmat és az ellenséges megszállást nehezen váró kesergő hazaffyak? Dologtalanul, vagy sablonos munkájukkal jólrosszul eltöltött nap után nagyokat ittak a hazáért, veszekedtek, párbajoztak, kártyáztak, szoknya után futkostak, vadásztak, szószátyárkodtak, politizáltak, előmozdították a korrupciót, támogatták a korrupciót üző kormányokat, melyek előkészítették a hazánkat végveszedelembe döntő tömegmészárlást. Ha ők is tanultak, olvastak, gondolkodtak és becsületesen dolgoztak volna a közért, akkor nem siklott volna ki a hatalom kezükből. Most pedig akár tetszik, akár nem tetszik nekik, el kell tűrniük, hogy a kérges tenyerű, de művelt eszű és erélyes lelkű volt mesterlegények rántsák ki az ország szekerét abból a kátyúból, melyben az ő hibáik és mulasztásaik következtében megfeneklett. * * * A nagy dicső hazaffyak Pécsett csókolóznak és lakmároznak a szerbekkel, Pozsonyban és Nyitrán is behódolnak nekik, azalatt a hazátlan bitangok Erdélyben, a Felvidéken s a berni internacionális szociálista kongresszuson testi épségüket, életüket kockáztatva és minden erejüket megfeszítve azon fáradoznak, hogy a hazának megmentsék, amit még meg lehet menteni és amit ők, a dicső hazaffyak és társaik elvesztettek. Ez a tény kinyithatná végre a tárgyilagosan, elfogulatlanul és emberiesen gondolkodó intelligencia szemét és rábízhatná, hogy oda csatlakozzék, ahová való — a mi táborunkba. Ne engedjék magukat visszariasztani a haladás ellenségeitől, kik csak azért kapaszkodnak a régihez, mert féltik hatalmukat és pénzes zsákjaikat, amely utóbbi pedig nincs is egyelőre oly nagy veszedelemben. Ne féljenek a vallástalanság vádjá-