Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-10-26 / 43. szám

Előfizetési árak í Egész évre 30 K t félévre Í5 K, negyedévre 7'50 K. Egyes szám ára 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 2í. szám alatt. A városok liszttel való ellátása. A Haditermény csődje bekövetkezett. Ezt előre tudta mindenki, aki a köz­ellátás ügyeivel behatóan foglalkozott. Ma a heiyzet az, hogy a közellátás céljaira alig néhány százaléka áll annak a gabona­mennyiségnek rendelkezésre, amely pld. tavaly rendelkezésre állott. Szinte nevet­ségesen csekély ez a százalék, mert nem haladja meg a tizet sem. Nem mintha nem volna az országban elegendő mennyi­ségű gabona, de mert a Haditermény Részvénytársaság adott viszonyok között képtelen eddig teljesített kötelezettségei­nek további teljesítésére. Illetékes körök jói látják ezt és különböző újítások segít­ségével akarnak a város liszt- és gabona­hiányán enyhíteni. Háromféle terv van, amelyek egyiké­nek megvalósítása várható és remélhető. Az egyik terv a gabonaforgalom szabaddá­tétele, a másik a rekvirálások foganatosí­tása, a harmadik pedig a gabona árának felemelése abban a reményben, hogy a felemelt ár elő fogja csalni az eddig érthető okokból tartogatott készleteket. Értesülésünk szerint maga a közélelmezési miniszter is komolyan foglalkozott a gabonaforgalom szabaddátételével, bár mindenki tudja és érzi, hogy ez a mai viszonyok között simán egyáltalában nem mehet, mert hiszen ezzel együtt járna a liszt- és kenyérjegyek rendszerének meg­szüntetése, ami egyértelmű a mai ható­sági ellátás rendszerének megszüntetésé­vel. Ismeretesek azok a nehézségek is, amelyek a gabonarekvirálás útjában álla­nak, de viszont az is kétségtelen, hogy az ország fogyasztó közönsége aligha juthat hozzá még a leszállított fejkvótá­hoz is olyan alkalmas eszközöknek igénybevétele nélkül, amelyek a gabonát piacra hozzák. Kétségtelen, hogy a mai megállapí­tott kétszázkoronás maximális ár, a pénzügyi mizériákról nem is beszélve t nem nagyon serkenti a gazdákat gabo­nájának piacra hozására, az is bizonyos, hogy akár külföldi valutáris relációban, akár pedig az iparicikkek árát tekintve, ez a maximális ár nem felel meg a tény­leges helyzetnek. Egyik nagy akadálya a városok el­láttatlanságának sok egyéb közismert és unos-untalan emlegetett tényezőkön kivül a falu és a város közötti nyilt ellentét. Illetékes körök éppen azért komolyan foglalkoznak azzal a tervvel is, nem volna-e egy társadalmi agitáció célszerű, amely a falut felvilágosítaná, hogy ma nem Budapestről van szó, amely többé­kevésbbé rászolgált arra, hogy a falusi kúriákról ferde szemmel nézzenek rá, hanem az országnak érdekeiről, amely ma sokkal inkább megkívánja, mint va^ laha, hogy mindenki meghozza érte az áldozatot, amit meghozhat. Értesülésünk szerint a szabadforga­lom, a rekvirálás vagy a gabonaáremelés kérdése most vajudófélben van. Nem le­hetetlen, hogy a megoldás a gabona­áremelés és a rekvirálás kombinációja lesz, vagyis fel fogják emelni a gabona­árakat, az állam ezen az áron fog be­szerezni, de egyúttal bizonyos rekvirá­lás! kulcsot fognak megállapítani, úgy, hogy a gazda terményének egy hányadát köteles lesz az államnak, vagy az állam által erre kijelölt vevőnek kiszolgáltatni. Ismételjük, hogy ezek az életbe­vágó fontosságú kérdések, amelyekre két­ségkívül lesz még alkalmunk visszatérni, megoldás előtt állnak. Mi a magunk ré­széről azt reméljük, hogy annak a köl­csönös megértésnek, amelynek ma át kell hatnia az ország népességének min­den rétegét, jelentékeny szerepet kellene juttatni a helyes megoldás érdekében. Éppen ezért a társadalmi agitáció esz­méjét komoly megfontolásra méltónak tartjuk. hadigondozás átszervezése. A vörös uralom annyi mindennel együtt a hadigondozó hivatalokat is szét­zilálta, úgyhogy most azokat is újból kell szervezni. De a népegészségügyi miniszter a régi hadigondozó működésével sincs megelégedve mindenben. Épen ezért a hadigondozás szervezetének új alapokon leendő mielőbbi átszervezése mutatkozik szükségesnek. A népegészségügyi minisz­ter felhívta most a kormánybiztost, közölje vele sürgősen, hogy a törvényhatósági, községi és járási hadigondozó bizottsá­gok a kormányzatára bizott törvény­hatóságban életre keltek és tényleg működnek-e s hogy a kormánybiztos azoknak milyen megreformálását tartaná szükségesnek. Kifejezi a miniszter, hogy új alapokra kivánja fektetni a hadigondozó népirodák működését is. Azok élére jobban dotált s magukat egészen a hadigondozó terén reánk váró nagy feladatoknak szentelni tudó vezetőket kiván állítani. , Ezzel kapcsolatban azonban — miután az állam teljesítőképességét sem tévesztheti szem elől a miniszter — azok számának csökkentése, területi hatáskörük kibővítése fog szükségessé válni. E mellett a közigazgatás szervezetét intenzivebben kapcsolják be a hadigondozó munkájába. A miniszter kéri a kormánybiztos javaslatát, hogy figyelemmel a normális közlekedési és egyéb viszonyokra, törvény­hatósága területén hol tartaná ilyen bővített hatáskörű népiroda megszervezé­sét szükségesnek s a törvényhatósági be­osztásra való tekintet nélkül milyen szomszédos vidék volna ahhoz csatolható esetleg. Úgyszintén bizonyos részek bizo­nyos más törvényhatóságbeii népiroda hatáskörébe volnának vonhatók. Kifejezi a miniszter, hogy a nép­irodák szervezetének végleges kiépítésé­nél a hadigondozottak érdekeit lehetőleg biztosítani kivánja. Erre való tekintettel s azért, hogy azok működése minden jogosult kritikával szemben helytálló lehessen, úgyszintén, hogy a kiadások a hadigondozás céljaira rendelkezésre álló erőforrásokból minél kisebb összeget vonjanak el, kicsinyes lokális érdekeket, esetleg hiúsági szempontokat nem fog honorálni. A kormánybiztos a hadigondozó ügyét Herbat Géza alispánra bizta, aki már annak idején is mintaszerűen meg­szervezte a vasmegyei hadigondozást. Fehér vagy kék pénz. Az osztrák kormány olyan könnyelműen gazdálkodik, hogy Ausztria az államcsőd előtt áll. Ahelyett, hogy a szomszédjaikkal töreked­tek volna a békés árucserére s így szereztek volna élelmet, azt méregdrága pénzért az ántánt­tól vásárolták. Ennek folytán kiadták az összes külföldi értékeiket, elzálogosították az összes erdőiket és most, mint a teljesen tönkre ment ember, eladják a műkincseiket is, végül fizetni rövid idő múlva még sem tudnak. Ausztria nemcsak a külföldi hirek, hanem az államkancellárjuk bevallása szerint is közel áll az államcsődhöz. Ha ez bekövetkezik, akkor attól az Osztrák-Magyar Bank is megrendül, mert annak Ausztria a főadósa. Ennek folytán bekövetkezhetik az a hely­zet, hogy a kék bankó is devalválódik és pe­dig nemcsak a német-osztrák, hanem a bélyege­zetlen kék bankó ^szintén, amely nálunk is forgalomban van. Ezt a mi kormányunk eny­híti ugyan azzal, hogy a magyar állampolgárok

Next

/
Thumbnails
Contents