Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-10-26 / 43. szám

Előfizetési árak í Egész évre 30 K

t félévre Í5 K, negyedévre 7'50 K. Egyes szám ára 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 2í. szám alatt. A városok liszttel való ellátása. A Haditermény csődje bekövetkezett. Ezt előre tudta mindenki, aki a közellátás ügyeivel behatóan foglalkozott. Ma a heiyzet az, hogy a közellátás céljaira alig néhány százaléka áll annak a gabonamennyiségnek rendelkezésre, amely pld. tavaly rendelkezésre állott. Szinte nevetségesen csekély ez a százalék, mert nem haladja meg a tizet sem. Nem mintha nem volna az országban elegendő mennyiségű gabona, de mert a Haditermény Részvénytársaság adott viszonyok között képtelen eddig teljesített kötelezettségeinek további teljesítésére. Illetékes körök jói látják ezt és különböző újítások segítségével akarnak a város liszt- és gabonahiányán enyhíteni. Háromféle terv van, amelyek egyikének megvalósítása várható és remélhető. Az egyik terv a gabonaforgalom szabaddátétele, a másik a rekvirálások foganatosítása, a harmadik pedig a gabona árának felemelése abban a reményben, hogy a felemelt ár elő fogja csalni az eddig érthető okokból tartogatott készleteket. Értesülésünk szerint maga a közélelmezési miniszter is komolyan foglalkozott a gabonaforgalom szabaddátételével, bár mindenki tudja és érzi, hogy ez a mai viszonyok között simán egyáltalában nem mehet, mert hiszen ezzel együtt járna a liszt- és kenyérjegyek rendszerének megszüntetése, ami egyértelmű a mai hatósági ellátás rendszerének megszüntetésével. Ismeretesek azok a nehézségek is, amelyek a gabonarekvirálás útjában állanak, de viszont az is kétségtelen, hogy az ország fogyasztó közönsége aligha juthat hozzá még a leszállított fejkvótához is olyan alkalmas eszközöknek igénybevétele nélkül, amelyek a gabonát piacra hozzák. Kétségtelen, hogy a mai megállapított kétszázkoronás maximális ár, a pénzügyi mizériákról nem is beszélve t nem nagyon serkenti a gazdákat gabonájának piacra hozására, az is bizonyos, hogy akár külföldi valutáris relációban, akár pedig az iparicikkek árát tekintve, ez a maximális ár nem felel meg a tényleges helyzetnek. Egyik nagy akadálya a városok elláttatlanságának sok egyéb közismert és unos-untalan emlegetett tényezőkön kivül a falu és a város közötti nyilt ellentét. Illetékes körök éppen azért komolyan foglalkoznak azzal a tervvel is, nem volna-e egy társadalmi agitáció célszerű, amely a falut felvilágosítaná, hogy ma nem Budapestről van szó, amely többékevésbbé rászolgált arra, hogy a falusi kúriákról ferde szemmel nézzenek rá, hanem az országnak érdekeiről, amely ma sokkal inkább megkívánja, mint va^ laha, hogy mindenki meghozza érte az áldozatot, amit meghozhat. Értesülésünk szerint a szabadforgalom, a rekvirálás vagy a gabonaáremelés kérdése most vajudófélben van. Nem lehetetlen, hogy a megoldás a gabonaáremelés és a rekvirálás kombinációja lesz, vagyis fel fogják emelni a gabonaárakat, az állam ezen az áron fog beszerezni, de egyúttal bizonyos rekvirálás! kulcsot fognak megállapítani, úgy, hogy a gazda terményének egy hányadát köteles lesz az államnak, vagy az állam által erre kijelölt vevőnek kiszolgáltatni. Ismételjük, hogy ezek az életbevágó fontosságú kérdések, amelyekre kétségkívül lesz még alkalmunk visszatérni, megoldás előtt állnak. Mi a magunk részéről azt reméljük, hogy annak a kölcsönös megértésnek, amelynek ma át kell hatnia az ország népességének minden rétegét, jelentékeny szerepet kellene juttatni a helyes megoldás érdekében. Éppen ezért a társadalmi agitáció eszméjét komoly megfontolásra méltónak tartjuk. hadigondozás átszervezése. A vörös uralom annyi mindennel együtt a hadigondozó hivatalokat is szétzilálta, úgyhogy most azokat is újból kell szervezni. De a népegészségügyi miniszter a régi hadigondozó működésével sincs megelégedve mindenben. Épen ezért a hadigondozás szervezetének új alapokon leendő mielőbbi átszervezése mutatkozik szükségesnek. A népegészségügyi miniszter felhívta most a kormánybiztost, közölje vele sürgősen, hogy a törvényhatósági, községi és járási hadigondozó bizottságok a kormányzatára bizott törvényhatóságban életre keltek és tényleg működnek-e s hogy a kormánybiztos azoknak milyen megreformálását tartaná szükségesnek. Kifejezi a miniszter, hogy új alapokra kivánja fektetni a hadigondozó népirodák működését is. Azok élére jobban dotált s magukat egészen a hadigondozó terén reánk váró nagy feladatoknak szentelni tudó vezetőket kiván állítani. , Ezzel kapcsolatban azonban — miután az állam teljesítőképességét sem tévesztheti szem elől a miniszter — azok számának csökkentése, területi hatáskörük kibővítése fog szükségessé válni. E mellett a közigazgatás szervezetét intenzivebben kapcsolják be a hadigondozó munkájába. A miniszter kéri a kormánybiztos javaslatát, hogy figyelemmel a normális közlekedési és egyéb viszonyokra, törvényhatósága területén hol tartaná ilyen bővített hatáskörű népiroda megszervezését szükségesnek s a törvényhatósági beosztásra való tekintet nélkül milyen szomszédos vidék volna ahhoz csatolható esetleg. Úgyszintén bizonyos részek bizonyos más törvényhatóságbeii népiroda hatáskörébe volnának vonhatók. Kifejezi a miniszter, hogy a népirodák szervezetének végleges kiépítésénél a hadigondozottak érdekeit lehetőleg biztosítani kivánja. Erre való tekintettel s azért, hogy azok működése minden jogosult kritikával szemben helytálló lehessen, úgyszintén, hogy a kiadások a hadigondozás céljaira rendelkezésre álló erőforrásokból minél kisebb összeget vonjanak el, kicsinyes lokális érdekeket, esetleg hiúsági szempontokat nem fog honorálni. A kormánybiztos a hadigondozó ügyét Herbat Géza alispánra bizta, aki már annak idején is mintaszerűen megszervezte a vasmegyei hadigondozást. Fehér vagy kék pénz. Az osztrák kormány olyan könnyelműen gazdálkodik, hogy Ausztria az államcsőd előtt áll. Ahelyett, hogy a szomszédjaikkal törekedtek volna a békés árucserére s így szereztek volna élelmet, azt méregdrága pénzért az ántánttól vásárolták. Ennek folytán kiadták az összes külföldi értékeiket, elzálogosították az összes erdőiket és most, mint a teljesen tönkre ment ember, eladják a műkincseiket is, végül fizetni rövid idő múlva még sem tudnak. Ausztria nemcsak a külföldi hirek, hanem az államkancellárjuk bevallása szerint is közel áll az államcsődhöz. Ha ez bekövetkezik, akkor attól az Osztrák-Magyar Bank is megrendül, mert annak Ausztria a főadósa. Ennek folytán bekövetkezhetik az a helyzet, hogy a kék bankó is devalválódik és pedig nemcsak a német-osztrák, hanem a bélyegezetlen kék bankó ^szintén, amely nálunk is forgalomban van. Ezt a mi kormányunk enyhíti ugyan azzal, hogy a magyar állampolgárok