Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-10-19 / 42. szám

PAPAI KOZLOA Közérdekű független hetilap. i=j Meg-jelenili minden vasárnap. 7 Előfizetési árak i Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7'50 K. Egyes szám ára 80 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 2í. szám alatt. A magyar zsidóság kiáltványa. A Budapest területén levő zsidó hit­községek elöljáróságaiból alakult Magyar Zsidók Általános Segítő Bizottsága „A magyar nemzethez" cimmel kiáltványt tesz közzé, amelyből kivesszük a követ­kező részeket: Hetek óta várjuk, hogy elnémuljon valahára az a vád, ameiy a magyar zsidóság egyetemét akarja a bolsevista uralom nemzetellenes és embertelen bűneiért felelőssé tenni. Ám a vád fel­hangzik még ma is, terjesztőinek célzatos buzgósága nem akar csökkenni és ez kötelességünkké teszi, hogy valahára ki­lépjünk eddigi tartózkodásunkból s e szózatunkkal a nemzet lelkiismeretéhez fordulunk. Mi, alulírott bizottság, amely a Budapest területén lévő összes zsidó hit­községek elöljáróságaiból alakult és így a zsidó vallású magyar polgárság igen jelentékeny részét képviseli, isten és emberek előtt is kijelentjük, hogy a magyar zsidóság minden tekintetben és minden irányban lelkileg és anyagilag teljesen távol állott és távol áll a kom­munizmustól és hogy a zsidó vallás, a zsidó neveiés, a zsidó családi élet nevé­ben kizárják azt, hogy a zsidóság bár­miképen is azonosítsa magát a kommu­nizmus bűntől fertőzött tanaival. Onnepiesen jelentjük ki és kérjük keresztény testvéreinket, higyjék el ünne­pies kijelentésünket: mi fájlaljuk legjob­ban, hogy a bolsevisták közül sokan voltak, akik a zsidó fajból származtak. Mi ezeket zsidóknak nem ismerjük el, velük semmi közösséget nem vállalunk és kétszeres jogon átkozzuk őket, mert nagy kárt követtek el a nemzet ellen és nagy bünt követtek el a zsidóság ellen is. Keresztény testvéreink! A bolsevista szörnyetegek gaztettein mi is olyan szent haraggal háborodunk fel, mint ti, e gaztettek elkövetőit a mi gyűlöletünk ép úgy sújtja, mint a tiétek. Hiszen hóhérai a mi sorainkból is szed­ték ártatlan áldozataikat. Rablóhadjáratuk épúgy kifosztotta a zsidó kereskedőt, ipa­rost és földbirtokost, mint ahogy koldus­botra akarta juttatni a polgári társadalom keresztény többségét is. E gonosztevők a vallás terén tett intézkedéseikkel a zsidó hitközségek létét is megtámadták. A hitoktatás terén a zsidó vallású nevelést is megakadályozták, de elrabolták azokat a pénzalapokat is, amelyekből legszebb intézményeinket — a kórházainkat, árvaházainkat, siketnémák és vakok intézetét — fenntartottuk. Magyar hazánk társadalmától igaz­ságot kérünk. Sújtsa irgalmatlanul az igazság pallósa a bűnösöket, de oltal­mazza meg az igazság védője az ártat­lanokat. A magyar nemzet igazságszeretete és a magyar becsület védelme alá helyez­zük magunkat, kik szintén magyarok vagyunk és bizva bizunk a magyar társadalom egyeneslelküségében, amely undorral fordul el minden rágalomtól, célzatos fondorlattól, önbiráskodó boszu­áliastól. A kiáltvány így végződik: A magyar zsidóság, bármikép alakuljanak ezentúl a dolgok, tántoríthatatlan hűséggel fog ragaszkodni e hazához, lelkének minden szeretetével fog csüggni a magyar nem­zeten. Valamint ott voltunk a háború csatamezőin, úgy ott fog minket találni a kötelesség az újjáépítés műhelyeiben, ahol hazaszeretetben egybeforrva keresz­tény testvéreinkkel s ernyedetlen munká­ban és áldozatkészségben velük vetél­kedve, ki fogjuk venni részünket a nagy munkából, amely le fogja rakni a halá­losan sebzet nemzet meggyógyul ásának, magyar hazánk jövő boldogságának alap­jait. A ker. szoc. párt népgyülése. — Huszér Károly miniszter Pápán. — A ker. szoc. párt vasárnap délután óriási közönség részvételével népgyűlést tartott a Fő-téren. A gyűlésnek különös jelentőséget adott az a körülmény, hogy főszónoka Haszár Károly vallás- és köz­oktatásügyi miniszter volt, aki a nép­gyűlésen nagyszabású politikai beszédet mondott. A miniszter fogadtatásának részletei­ről s magáról a népgyülésről a követ­kezőkben számolunk be: Délután 3 órakor gazda lovasok nemzeti zászlókkal, utánuk hosszú kocsisor a város és a járás vezetőivel s a ker. szoc. párt elnökségével és intéző-bizottságával és sokan mások a város határához vonultak ki, hogy a Minisztert már ott fogadják. Néhány perccel 4 óra előtt robo­gott be az autó, mely a Minisztert és Bartos János kormánybiztost Győrből Pápára hozta. A Rákóczi-induló hangjai és lelkes üdvrivalgás fogadták őket. Az autó megállott s az éljenzés csillapultával dr. Tenzlinger József polgármester és Bélák Lajos főszolgabíró a város és a já­rás, Hajnóczky Béla alelnök a párt nevében üdvözölték a Minisztert, ki rövid válaszában megköszönvén a fogadtatást, meleg bensőség­gel emlékezett meg arról a napról, mikor 20 évvel ezelőtt voltaképen itt, Pápán kezdte meg politikai pályáját. A lelkes közönség a Fő-térre kisérte a Minisztert, hol a népgyűlés megkezdődött. A Hymnus hangjai után Gyurátz Ferenc, ny. ev. püspök, a pápai ker. szoc. gazdasági párt elnöke üdvözölte az érkezett vendégeket, kik meglátogatták városunkat, hogy a hazaszeretet oltárát velünk megépítsék és rajta a haza­szeretet szent tüzét fölgyújtsák. Huszár Károly vallás- és közokt. miniszter emelkedett szólásra, feszü't figyelem közt ke?d fe beszédét. Vázolja a múlt eseményeit. A kommu­nizmus szétrombolta közigazgatásunkat, jog­szolgáltatásunkat, szétrombolta az egyházat, iskolát és mindent, amit az országban ez a nemzet ezer esztendeje alkotott. Százával és ezrével vannak legjobbjaink, kiket legyilkoltak, mert keresztények és magyarok akartak lenni. Ezt elfelejteni nem fogjuk soha. A 24 nép­biztos közül 18 volt zsidó, kiktől a tisztességes, becsületes zsidó maga megtagadja a közössé­get. Urak akartak lenni a magyar állam felett s elrablott kincsek segítségével a szomszéd államok közé is át akarták dobni a kommuniz­must. Csak az egy magyar volt oly gyámolta­lan, hogy e gyalázatot megtűrte magán, mert árulók voltak a keresztények között is. Legyen örökre átkozott annak a Károlyi Mihálynak a neve, aki börtöntöltelékek kezébe átjátszotta az ország kormányzói hatalmát. Szétzúzták a ma­gyar állam egész véderejét, de láttunk az or­szágban idegen katonát eleget! Később meg­csinálták a vörös hadsereget, a szakszervezetek átalakultak hadkiegészítő parancsnokságokká. És a megszállás 28 ezer millióba került az országnak, többe, mint a négy esztendős világ­háború. A munkásokat Kun Béla hamis pénzé­vel fizették, a jó kék pénzt pedig ezer és ezer millió koronával kiküldték külföldre. Hogy a népet elbolondítsák, 60 milliót adtak csupán a nyomtatványokra. Volt, hogy egy beszédért 5000 koronát fizettek. A népnek földet nem adtak, inkább kommunizáltak, a termelő­szövetkezetek élére pedig magukat állították, hogy legyenek új uraságok. Keresztény szelle­met, hazafias érzést látni nem akartak. Egymás ellen uszították a szülőket és a gyermekeket. Iskolás leányok között hirdették a szabad­szerelmet. Nemzet, mely élni akar, mindezt nem tűrheti. 20 évvel ezelőtt is elmondta már e helyen, hogy „Keresztények, egyesüljetek \ u Osztálygyülöletet nem akar hirdetni, testvéré-

Next

/
Thumbnails
Contents