Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-09-28 / 39. szám

kormány volna. Hegedűs dr. is ehhez az állásponthoz csatlakozik. Ezzel szemben az ellenpárt utal arra, hogy a régi alsóház és felsőház nem voltak a demokratikus követelményeknek megfelő, általános választójog alapján megválasztott parlament. Viszont az ántánt nyilatkozataiból világos, hogy a szövetséges hatalmak és Magyarország is végleges, békekötést hozó kormánynak csak azt tekintheti, mely'az általános választójog alapján alakul. Ez annál szükségesebb, minél rosszabb békét kell aláírnunk, mert éppen ez esetben kell, hogy a felelősséget egy legszélesebb néprétegekre támaszkodó kormány viselje. Az ellentét a két álláspont között láthatóan teljes. Mégis van egy megoldás, mely a két nézetet kiegyenlíti s ez a régi parlament összehívása, mely előtt a kormánynak meg kell jelennie. A parlamentnek azonban — Hegedűs szerint — nem volna joga ahhoz, hogy politizáljon. Csupán két napig ülésezne s ezalatt megalkotná az általános választójogi törvényt, továbbá parlamenti jogát ráruházná az új nemzetgyűlésre. Ezáltal a parlamentárizmus törvényes módon átszállaaa a nemzetgyűlésre, mely az általános választójog alapján ülne össze és előkészülne a békekötésre. Ez a megoldás mindkét félt kielégíthetné, mert a konzervatívok gondoljanak arra, hogy a régi parlamentnek az új demokratikus érában nincs joga a politizáláshoz, a radikálisok pedig arra, hogy a jogfolytonosság nem gyermekjáték. Hegedűs Lóránt dr. ezért mindkét félnek ezt a megoldási módot ajánlja. Mi a kékpénz-mizéria oka ? A szovjetgazdálkodás utóhatásai. Félreértés és indokolatlan bizalmatlanság. A kékpénz-mizériát illetőleg, mely az utóbbi időben nálunk is megletősen kezd lábra kapni, alább közöljük egy pénzügyi szakember nyilatkozatát: A kékpénz-mizéria fő oka a csempészkereskedelem. A csempészek tudvalevőleg csak kékpénzt fogadnak el, ami a nép körében azt a hitet kelti, hogy csak annak van értéke Ausztriában, a többi bankjegyeknek, meg utalványnak nincs. Pedig nem így van. A kérdésnek nagyon egyszerű a magyarázata. A csempészek az árut az osztrák néptől veszik, kisvárosi kereskedőktől, akik épp oly tájékozatlanok a pénzügyi helyzetet illetőleg, mint a mi népünk s abban a szent hitben élnek, hogy csak a kék bankjegy az egyedüli jó pénz. Még azok az osztrák kereskedők is, akiknek helyes fogalmuk van a pénzügyi helyzetről, akik tudják, hogy az Osztrák-Magyar Bank felel a Magyarországban forgalomban lévő mindenféle pénzfajtáért, még azok is csak kéket követelnek. Követelik pedig azért, mert a nagyközönség balhiedelme miatt nem tudják forgalomba hozni a többi fajtát és vagy nincs idejük az Osztrák-Magyar Bank bécsi főintézeténél kékre beváltani, vagy pedig nincs kedvük a beváltással vesződni, mikor megkövetelhetik a vásárlóktól a kéket. A pénzmizéria voltaképpeni oka a szovjet kormány pénzhamisító művelete. Bizalmatlanokká tették az embereket minden nem kékpénzzel szemben, azáltal, hogy a hamisított pénzeket rá oktrojálják az állam polgáraira, mint teljes értékű fizetési eszközt, mikor biztosan tudták, hogy azért senki a világon nem szavatol s nincs fedezete. S a bizalmatlanságot nem tudja most kiölni az emberekből az sem, hogy az Osztrák-Magyar Bank vállalta a szovjet pénzek egy ötöd értékben való elfogadását. Vállalta pedig azért, mert a háború miatt beállott pénzértékcsökkenés következtében sokkal nagyobb mennyiségű bankjegyre van szüksége az áruforgalom lebonyolítására, mint azelőtt volt. Ezek a bankjegyek készen voltak, forgalomban hagyja h^t őket addig, mig újat tud kibocsátani helyettük. A közönségnek óriási többsége ezzel nincs tisztában. Aki csak teheti, kéket követel, kék pedig nincs a szükségletnek megfelelő mennyiségben. A belföldi és az Ausztriával való forgalomban a pénzmizériát egyedül a közönség tájékozatlansága okozza. Ausztriában például a falukban, kisebb községekben, amióta a pénzlebélyegzés megtörtént, sok helyütt a legropogósabb, legkékebb, legrégibb kékpénzért se lehet semmit sem kapni, ha nincs lebélyegezve, annyira bizalmatlanok nagy tájékozatlanságukban minden le nem bélyegzett bankjeggyel szemben. Hát mi valamivel előbbre vagyunk, igaz, nálunk nincs lebélyegzett pénz, talán azért. De van helyette jó fehér, rossz fehér, postatakarék-utalvány elnevezése alatt elég ilyen bizalmatlansággal fogadott pénzfajta, amivel csak egymás életét keserítjük meg, egyszerűen azért, mert oly nagy különbséget teszünk köztük, ami valójában nincs meg. KARCOLAT a mult hétről. Hogy van? Minden időszaknak meg van a speciális divatja és ezt hosszú időn át szerzett tapasztalatokból állítjuk. A régi időkben speciális divat volt a sportokkal való foglalkozás s aki nem sportolt valamely ágban, annak a kiváltságos társadalomban nem volt létjogosultsága. Volt egy időszak, amikor csak a pénz dominált, ez a divat kisebb-nagyobb mértékben változott, de azért folyton felszínen tartotta magát, de amint szokás mondani a pénzpiac nyelvén, hogy „árfolyam változással". Ez alatt az értendő, hogy a pénz értéke dominált ugyan, de nem minden változatában. Lehetett valakinek sok pénze, de azért ötödik kerék volt a kocsiban és viszont. Ezekben az időszakokban a divatos jelszavak is nagy szerepet játszottak és igen jól emlékszem, hogy minden excluziv társaságnak meg volt a szokásos jelszava. A háború előtti években a jelszavak vesszőparipája volt a „Wie gehts ?* jelszó, melyből azután a „vigéc" keletkezett. Uton-utfélen azt kérdezték egymástól a találkozók, hogy „Wie gehts" és amint jólhiszem is ebből eredt a rövidített „vigéc" kifejezés. A háború lefolyása alatt a „hogy van" jelszó lett aktuális. Ez a jelszó az egész háború alatt dominált és mondhatni alapos jogosultsággal. Mindenkit érhetett baleset s így a kérdés napirenden, való tartása igazolt is volt. ! Ezután következett a rémuralom borzalmas korszaka. Ebben az időben is megtartotta a „hogy van" aktualitását, de nem igen alkalmazták és ha alkalmazták, akkor csak „titokban". Mert hát ki mert volna arra a kérdésre „hogy van" teljes jóhiszeműséggel válaszolni. Hát mit is válaszolhatott volna? Ha csak rossz ábrázattal fogadta a kérdést, vagy csak mimikával is elárulta volna, hogy bizony, nem a legjobban — ez lett volna a legenyhébb válasz — már le lett volna az illető „stoppolva". A jelszó napirenden volt, de csak titokban és körültekintő helyzet megállapítása után. A mostani helyzet a „hogy van?" jelszót újra vérkeringésbe hozta. Minden találkozásnak ez a jelszó a bevezető momentuma. A válasz általánosságban most sem valami kedvező, de egyelőre tűrheti és általánosságban az a vélemény, hogy a helyzet napról-napra javul és amint már a mult heti krónikában is jeleztem^ a helyzet kezd már tisztázódni és a közel jövőben, ha nem is normális, de elfogadható állapotokról fog szólhatni a krónika. Ez az átmeneti helyzet nálunk Pápán — tekintettel a körülményekre — elég kedvező. Rend és nyugalom honol az egész vonalon. A „hogy van" jelszó „tűrhető* válaszra appelláí és ennek keretében még elmondhatjuk, hogy nálunk lüktető erőben nincs hiány. Igazolják ezt a szórványos táncmulatságok, az egymást felváltott kabaré-társulatok, a mozi-előadások, a sűrűn látogatott estéli korzók és még sok minden más egyéni szórakozások a nyilvánosság kizárásával. • Ebben az átmeneti és elfogadható helyzetben várjuk teljes reménnyel a kedvező kialakulást, mely meghozza városunknak a régi tradicionális kedvező állapotokat, addig pedig arra, hogy „hogy van", egyelőre azt felelhetjük, hogy: — „A körülményekhez képest, elég jól!" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a törvényhatósági jogot nem képes elfogni. , Az hirlik, hogy Pápa városa jelenleg sok retortákon megy keresztül. Az hirlik, hogy a polgármester a városházánál nagy tisztogatással van elfoglalva. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány udvariasságával sokan visszaélnek. Az hirlik, hogy a rendőrség jól meg van. alapozva. Az hirlik, hogy a várkastélyba naponta új vendégek lesznek elővezetve. Az hirlik, hogy a letartóztatott kommunisták vagyonára a város közpénztára igényt tart. Az hirlik, hogy Pápán a Judáscsókok jutányos áron kaphatók. Az hirlik, hogy Pápán a szenvedélyek túl vannak maximálva. Az hirlik, hogy Pápán a csempészárukat csak kékháttérben érvényesítik. Az hirlik, hogy Pápán az élelmicikkek nagy része „a kofák útjára" lesz terelve. Az hirlik, hogy Pápán a békeapostolokat sokan várják. Az hirlik, hogy Pápán a régi társadalmi egyetértés hamis startot kapott. Az hirlik, hogy Pápán az estéli korzón sokan szemlesütve üdvözlik egymást. Az hirlik, hogy Pápán a bizalom futószáron van kezelve. Az hirlik, hogy Pápán sokan elhamarkodott álláspontra helyezkedtek. Az hirlik, hogy Pápán a problémák a sóhivatalban lesznek megoldva.