Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-08-24 / 34. szám

PJL PA 1 Ozlöw Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egé&z évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7-50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES, Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos 2U szám alatt. Takarítás az iskolákban. A hivatalos lap közli a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletét, mely a magyar népnevelés egész területén, valamennyi intézetre és tanítóerőre vonat­kozólag, a közállapot gyors és gyökeres revíziója felől intézkedik. Ez azt jelenti, hogy iskoláinkban s a személyzet körül nagy takarítás, szellőz­tetés, tisztogatás lesz csakhamar. Nehéz, kényes és bonyolult munka, azonfelül sürgős is: szeptemberig el kell végezni. Mert a nyári szünet akkor véget ér és az iskolai év megkezdődik, a gyermekek bevonulnak s a tanítás megindul. Akkorra tehát kell, hogy az intézetekből eltűnjék az a sok szenny, mételyező rondaság, fertőztető piszok, amit a tanácsrendszer rémuralma a falak közt s a lelkekben hátrahagyott. Négy hónapig tartott a borzalmas elnyomás, mely e rövid idő alatt Magyar­ország egész közéletét földúlta, s ördögi kedvteléssel az iskolákba is befészkelte magát, hogy nemzetünk kulturáját össze­rombolja s az új nemzedék, a gyermek­lélek megrontójával Magyarország jövőjét is tönkretegye. Első dolga volt az összes intézetek kommunizálása. Valamennyit kiragadták az iskolafenntartók kezéből, hogy min­denütt a vörös terror rendelkezhessék; nem lehettek többé helyhatósági, sem hitközségi, felekezeti, egyesületi és magán­iskolák. S az egy halomba dobált inté­zeti tipusok fölött összecsaptak a kháosz hullámai. A tanács „rendszer" nem tűrte [az intézetek eddigi hatóságait. Tömegesen csapta el s más elemmel cserélte ki az érdemes tanítóerőket, az igazgatókat; megszüntette a tanfelügyeletet, tabula rasa-t csinált a tankerületekből, felfor­gatta az oktatási rendet, eltorzította a módszert, a vallást pedig a papsággal együtt kitiltotta az iskolákból. Ezt a kháoszt és anarchiát aztán teljessé tették az új elemek: a gyanús műkedvelők, a kétes jellemű és elméjű kontárok, végre a kétségen kivül elaljasodott gaz egzisz­tenciák, akik az iskolákra vetették magu­kat, részint alkalmazotti, részint bejáró gyermek-bizalmi, részint rendelkező ta­nácstagi minőségben. Ez a négy hónap iskoláink történe­tében egy valódi tatárjárás emlékét hagyta hátra. A tanítószéket a forradalmosítási propaganda szószékévé igyekeztek tenni. A gyermeklélek megkerítése, megejtése volt egyik főcéljuk. S hogy ez sikerüljön nekik, nem irtóztak a kis növendékekbe olyan tanításokat szuggerálni, amik föl­dúlták zsenge lelküket, összezavarták csirádzásban levő elmevilágukat s disszo­nanciák közé sodorták érzelmeiket. Cini­kusan hirdették nekik, hogy a természeti valóságokon túl ne higyjenek semmiben: mert nincs Isten, nincs haza, nincs er­kölcs, nincs tekintély, sőt — a nemi felvilágosítás örve alatt — arra oktatták őket, hogy szülő sincs, akit szeretni és tisztelni kelljen, család sincs, melyhez vérségi tartozás és erkölcsi kötelmek fűz­nek. Tanításuk szerint: proletárgyermek­nek szülője a ,kézség", s családja a köztársaság. Hány szegény gyermek lelki világa rendült meg e nyomorult doktrínák hatása alatt! De a tanácsrendszer ennél is tovább ment: az egész tanítóságot készült meg­ejteni, hogy a propaganda szervezve és állandósítva lehessen. Ezért rendszeresí­tettek a szünidőre tanfolyamokat, szemi­náriumokat, ahová a tanítók kötelesek voltak bejárni, a felforgató tanokat hall­gatni, belőlük okulni, s végül képesítő szigorlatot tenni. A tanácsköztársaság csupán oly tanítóknak garantálta állását és kenyerét, akik a tanfolyamokat ren­desen látogatták s a szigorlatot „sikere­sen" letették. Ezer szerencse az új nem­zedékre s a tanítói karra nézve, hogy ez a borzalmas diktátura augusztus 1-én Összeomlott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter most rendeletileg intézkedik, hogy a restitutio in integrum népoktatásügyünk egész területén gyors ütemben megtör­ténjék, az intézetek kitakaríttassanak, a gyom és fertő pusztuljon onnan. Nagy­méretű revízió indul meg az ügymenet s a személyzet egész vonalán. De a mi­niszter gondoskodik rendeletében arról is, hogy a tisztogató munkát alaptalan följelentések, a magánboszu üzelmei ne nehezítsék. Ez a müvelet csak úgy felel meg valódi céljának, ha igazságos marad minden irányban. A miniszter nagy súlyt helyez a rendelet etikus végrehajtására, s minden túlkapást vagy visszaélést szi­gorúan meg fog torolni. Nehéz munka vár így a tanintézetek vezetőségeire s a kerületi tanfelügyelőkre a legközelebbi napokban; még nagyobb a föladata a minisztériumnak, melyhez a jelentések és javaslatok az eredményről fölterjesztendők lesznek, mert a döntést az elvi jelentőségű vagy kontroverz kér­désekben még a részletekre nézve is magának tartotta fenn a miniszter. Mindössze tiz nap áll rendelkezésre, hogy e művelet tömegestül elvégeztessék. De az ügy fontossága, sürgős volta s az elemi közérdek, mely a rendelet végre­hajtásához fűződik, kizárja a halasztást, ingadozást és gyöngeséget. Semmi két­ségünk benne, hogy tanintézeteink falait közt a nagy tisztogatás, söprés és fertő­tlenítés az iskolaév megnyitásakor máf be lesz fejezve, s a gyermekeket ott újra fehér falak, tiszta levegő és a szeretet géniusza várják. Lakosságunk figyelmébe! Városunk polgármestere a fehér pénz­jegyek értéke, a takarékpénztárakba el­helyezett folyószámlák és a munkabérek megállapítására vonatkozólag lakosságunk tájékoztatására és figyelmeztetésére a kö­vetkező herdetményt bocsátotta ki: A magyar kormány 3954/1919. számút rendeletével a tanácsköztársaság által ki­bocsájtott 200 és 25 K-s pénzjegyek értékét egyötöd * részre szállította le. E­kormányrendelet alapján a közönséget a következőkről tájékoztatom : A tanácsköztársaság által kibocsáj­tott 200 koronásokat 40 korona értékben, a 25 koronásokat 5 korona értékben mindenki köteles elfogadni mindaddig, amig becserélésükről az állam nem gon­doskodik. Azokat a 200 koronásokat, amelyek­nek a sorszáma 2000-en és azokat a a 25 koronásokat, amelyeknek a sor­száma 3000-en alul van, továbbá az Osztrák-Magyar Bank régi bankjegyeit (kék pénz) és az egy és két koronásokat, végül a Magyar Postatakarékpénztár áiiaS kibocsájtott 20, 10 és 5 koronás bank­jegyeket, valamint a helybeli pénzinté­zetek által kibocsájtott 50, 20 és 10 koronás csekkeket teljes értékükben kell elfogadni. A helybeli pénzintézetek nyitva maradnak, üzleti működésüket tovább

Next

/
Thumbnails
Contents