Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-08-17 / 33. szám

Közérdekű lüg^etlen hetilap, b Megrjeleoik minden vasárnap. Előfizetési arak : fcféu évtc 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7 50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos u. 21. szám alatt. Visszapillantás. A kommunista államban lakat volt $ szánkon. Közügyekről nem beszélhettünk, szabad véleményünket nem nyilváníthattuk. Amit közölhettünk, azokban az émelygős cikkekben látott napvilágot, melyeket olvasóközönségünk, azt hisszük eléggé ismernek. Ez volt a tanácsköztársaság akarata és parancsa. Ezek az emberek, akik évtizedeken ál hirdették a szent szabadságot és annak sérthetetlen voltát, a szabad vélerrjénnyiIvánítást, a szabad sajtót, — mikor néhány ostoba és hülye politikusnak eltévelyedése folytán uralomra vergődtek és kezükbe ragadták a kormány gyeplőjét, — a hirdetett magasztos eszméket, cgytől-egyig sutba dobták és olyan kormányformát teremtettek, amihez hasonlót hiába keresünk a világtörténelemben. A kormányzás mesterségét azonban rosszul tanulták meg, aminek azután az lett a következménye, hogy minden egyes intézkedéseikben túllőttek a célon. Tűzzel, vassal és rémes tettekkel liem lehet semmiféle államformát nemzetekkel megkedveltetni. Négy havi uralkodásuk csak kinos vergődés volt. Már b második hét végén tudtuk, hogy helyzetük rövid időn belül tarthatatlan lesz. Mikor beszüntették a fővárosi hírlapok megjelenését és csak két hírlapot engedélyeztek, melyeknek minden sorát jól megfizetett bizottságok kérlelhetetlen vasszigorral ellenőrizték, akkor már minden ember tisztában volt, hogy hányat ütött az óra és mi várakozik szegény Magyarországra. Ismerjük azokat a rémes visszaéléseket, melyeket ebben az államformában, a hatalmat kezelő emberek elkövettek, napirenden voltak a gyilkosságok és lopások, hallottuk a százezrekre rugó kisebbnagyobb visszaéléseket, de a tanácskormánynak két lapja ezekről sohasem tett említést, ezeket mind eltussolták és elkövetett gazságokról, híreket sohasem közöltek. x Rémes napokat éltünk át és a húrt addig feszítették, hogy uralkodásuk negyedik hetében, a kétszázkoronásokkal jól megfizetett vörös katonákon kivül, minden jóérzésű egyén indignacióval és utálattal fordult el a tanácsköztársaságtól és annak minden intézkedésétől. Nem annyira az ántánt hatalma | — amint azt ők hirdették — okozta ennek a rendszernek halálát, hanem saját hívei buktatták meg, mert az egész ország lakossága éhezett, az üres gyomrot pedig nem lehetett frázisokkal megtölteni. A rémuralom bukása óta eltelt néhány nap máris megmutatta, hogy az egész ország egyaránt általános megnyugvással és örömmel fogadta a terror alól való felszabadulást. Az ország minden részéből beérkező jelentések szinte egyhangúlag arról adnak hirt, hogy a népesség túlnyomó többsége kitörő lelkesedéssel üdvözölte a változást, I a hivatalokat, törvényes hatóságokat bizalommal és szeretettel fogadta és példás fegyelmezettséggel még jogos boszuvá- ! gyát is legyőzve, indult el azon az uton, j amely egyedül vezethet országunk újjá- ! építése felé. A közrend fenntartására, így Pápán is, a nagy változás első napjaiban mindenfelé önkéntes osztagok alakultak, j amelyek tényleges és tartalékos tisztek vezetése alatt a polgárság és józan munkásság legkomolyabb elemeik részvételével teljes sikerrel is oldották meg a magukra vállalt feladatot. Rendzavarásra és komoly összeütközésre a legtöbb he- \ lyen nem is került sor. Pápa városában teljes nyugalom és rend uralkodik, i A fölfegyverzett szervezett munkásság túlnyomó többsége már régen rájött, hogy a proletárdiktatúra vezérei hamis jelszavak alatt önző céljaikra használták ki s most maga is örül, hogy felszabadult a minden egyéni szabadságot megölő vörös terror alól. Ha mindezekhez még hozzátesszük azt, hogy az összes államok munkásai a mi kék pénzünkön sztrájkoltak és mulattak, hogy ott is zavarokat támasszanak, akkor ennek a rendszernek körülbelül összes ténykedéseit kimerítettük. Isten jóvoltából ismét helyes uton járunk, erős a meggyőződésünk, hogy többé nem lesznek viszályok köztünk. De ne is legyen. Kevesen vagyunk. A világháborúban nagyon sok magyar : embernek ontották vérét, — mi célja volna tehát annak, ha még egymást is pusztítanánk ? Ne üljön fel senki az osztály- és vallásellenes heccéknek. Jöjjön meg az eszünk és legyünk okosak. Ne bántsunk senkit, hanem közös erővel igyekezzünk a közrendet fenntartani. Ne akarjuk meglincselni azokat, akik a kommunista uralom alatt eltévelyegtek. Ha vannak bűnösök, csapjon le reájuk a törvény sújtó keze, de az emberek ne bántsák egymást. Nyújtsunk békejobbot egymásnak és közös erővel és szeretettel igyekezzünk legjobb tudásunk szerint felépíteni az új Magyarországot. Lapunk a terror alatt. A Tanácskormány lemondásával lapunk a régi kerékvágásba kerül. Félreértések kikerülése végett bizonyos morális kötelességet vélünk teljesíteni akkor, amidőn a közvélemény előtt kinyilvánítjuk, hogy milyen szempant vezérelt bennünket akkor, amidőn lapunkat — a sajtó-terror dacára is — megjelentettük. Midőn a Tanácskormány megalakult, őszintén szólva, azon határozott véleményen voltunk, hogy ennek a kormánynak rövid élete lesz és a sajtóra vonatkozó rendeletek csak átmenetiek lesznek és ebben a tudatban alkalmazkodtunk a sajtószabadság megszorításához és a reánk kényszerített marsrutának betartásához. Heteken át vártuk a helyzet változását, illetve javulását. Sajnos, nemcsak, hogy a helyzet nem javult, hanem napról-napra tűrhetetlenebb lett. A terror minden irányban kifejezésre jutott. Hogy miben rejlett a terror megnyilvánulása, azt hisszük, szükségtelen kifejteni. A sajtónak is kijutott a terrorból. Az összes fővárosi lapok, kettő kivét, melyek a Tanácskormány szócsövei voltak, be lettek szüntetve, a vidéki lapok pedig részint saját önszántukból, nagyrészt azonban rendeletileg be lettek tiltva. Lapunk, amint már jeleztük, azon reményben, hogy ez a helyzet rövid ideig tart, alkalmazkozott a marsrutához és a kormány kőnyomatosából táplálkozott. Meg kell jegyeznünk, hogy politikai cikkeket nem közöltünk, csupán a gazdasági életre vonatkozó közleményeket ollóz-