Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-07-06 / 27. szám

közoktatásügyi népbiztosság Buxbaum elvtársat bizta meg. Jelenti, hogy nagy utánjárással, csempész úton sikerült a munkásság részére sót beszerezni, mely már meg is érkezett. A városban levő bormennyiségből a nehéz testi munkát végző férfimunkások részére jegyrendszer mellett naponta 5 dcl. borkeverék fogyasztását engedélyezi az intéző-bizottság s ennek a bornak az árát 14 koronában állapítja meg literenként. Az összvezetőség az intéző-bizottság jelentését tudomául veszi. Bognár József: A tanácsok első kongreszszusa 1000 éves alkotmányt döntött sirba. Abba a parlamentbe, ahol eddig csak affölött folyt a vita, hogy melyik kizsákmányoló osztály uralkodjék a munkásságon, bevonult a munkásság. Hatalmas munkát végzett a magyar szovjetek első kongresszusa. Megalkotta az új alkotmányt. Sajnos, fontos munkáját a proletáriátus diadalát vérbe fojtani akaró kapitalista aknamunka megakasztotta. Agent provokatőrök az antiszemitizmus élesztgetésével akarták megbontani a munkásság egységét, akartak rést bontani a proletáriátus bástyafalán. Ártatlanokat gyilkoltak le a budapesti utcai harcban és sok áldozatába került a proletáriátusnak, míg öntudatra ébredve leverte az ellenforradalmat. Óva inti az összmunkásság vezetőit, hogy a saját soraikban bujkáló lelketlen Judások félrevezetésének, aknamunkájának fel ne üljön, akármilyen köpenybe burkolózva is mutatkozik. A tanácsok kongresszusának be kellett fejeznie munkáját, hogy szétvigye az országba a forradalmi tüzet, hogy vasököllel sújtson le mindenkire, aki a III. Internácionálé ellen tör. Kis Lajos hadügyi politikai megbízott bejelenti, hogy működését megkezdte s minden igyekezete az, hogy a tanácsköztársaság rendeleteinek érvényt szerezzen. Katasi a malommunkások, Tóth a kéményseprők munkabéreiről té'sz jelentést. Lcitner elvtárs az ifjúmunkások munkaidejét kevésnek találja és annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy a kevés munkaidő mellett nem tudunk önálló szaktudó munkásokat nevelni. Buxbaum Béla: Az ifjumunkáskérdés legfontosabb és legégetőbb problémája a munkásságnak. Hogy miként oldjuk meg, attól függ a munkásság jövője. A múltban az öntudatlan, tanulatlan, túlmunkában agyoncsigázott ifjúmunkásokból a kapitalista termelés hű szolgái váltak, kik kötelességszerűen dobták magukat áldozatul a kapitalizmusnak, a militarizmusnak és a munkásság végleges felszabadítása helyett csak élethosszabbító injekciókért harcoltak. Az ifjumunkáskérdés jelenlegi megoldása csak időleges. Rövid idő múlva szakiskolákban fogják az ifjúmunkásokat nevelni. Nem szabad tovább tűrni, hogy az ifjúmunkások gyenge szervezetét a túlmunka tönkretegye, nem szabad tűrni, hogy az ifjumunkás tovább is butaságban nevelkedjék, nem szabad tűrni, hogy oly szomorú statisztikája legyen a munkásságnak az egészség s boldogság tekintetében a jövőben is, miként az a múltban volt. Szabad, egységes, boldog generációt kell nevelnünk és nem szabad tűrnünk, hogy a ma ifjúmunkásai is kizsákmányolt proletárok legyenek. Szabó párttitkár elvtárs hibáztatja Bolla Sándor és Kutasi elvtársak felszólalását, amelyben az ifjumunkáskérdés egészséges megoldása ellen foglalnak állást. Nem az a fontos, hogy az ifjumunkás egy órával tovább hordja a gazdaasszonynak a vizet, nem az a fontos, hogy az ifjumunkás szervezetét csak azért, hogy jó szakmunkás legyen, már fiatal korában tönkretegyük, hanem az, hogy mindenekelőtt embert neveljünk belőle. Az összmunkásság vezetősége Buxbaum és Szabó válaszát tudomásul vette. Ihász Dezső a munkanélküliségről beszélt. Helyteleníti, hogy az építőmunkások nagy része munkanélkül áll. Az építési direktórium gondoskodjék arról, hogy a munkanélküliség megszűnjék. Torma Lajos bejelenti, hogy az építési direktórium mindent elkövet, hogy az építőmunkásokat munkához juttassa, az anyaghiány és fuvarnehézségek okozzák a munkanélkülisé- | get. Pala-, cserép-, kátránypapirból általában anyaghiány van. Forgács László: A munkanélküliségen segíteni kell. Helyezzük el a munkanélküli építőmunkásokat hivatalokban, cseréljük ki a nem szociálista alkalmazottakkal. Buxbaum Béla hibáztatja Forgács elvtárs felszólalását, hiszen ha szakember a nem szervezett munkás, a munkásság ellen elkövetett bűn lenne nem szakemberrel felcserélni. Dr. Balta Forgácsnak azt a kijelentését cáfolja meg, hogy nem szervezett munkások vannak a hivatalokban. Az ellenőrzést mindenütt megbizható elvtársak végzik. Bognár József a munkanélkülieket okolja a munkanélküliségért. Lett volna alkalom közhivatalt vállalni, lett volna alkalom a vörös őrségbe belépni, de mind a kettőtől irtóztak. Horváth Mihály az összmunkásság nevében tiltakozik az ellen, hogy a nem szervezett munkásokat a szervezettekkel előnyben részesítsék. Buxbaum Béla: A Kommunista társadalomban nem az lesz a cél, hogy mindenki a maga szakmájában dolgozhassák, központi statisztikai hivatalok lesznek felállítva, melyek pontosan meg fogják állapítani, hogy hány és milyen munkaerőre van szükség. A munkásnak a proletáriátussal üzemben egy kötelessége van: az összmurikábóf a ráeső 8, nehezebb munkánál 6, bányamunkánál esetleg 4 óra munkaidőt becsülettel ledolgozni. Ezért cserébe meg fogja kapni mindazt, amire szüksége van. Amikor a munkásságnak a legelemibb szükségletei sincsenek biztosítva, amikor az egyes munkaágakban anyaghiány van, a munkásság ellen elkövetett bűn, a munkában válogatni. Bolla Sándor: Ne csak egyes szakszervezeteket támadjanak. Megkérdezi Bognár elvtárstól, hol voltak a kereskedelmi alkalmazottak, amikor a vörös őrségről volt szó. (Közbekiáltás : Hetven százaléka a fronton van!) Sági istván a földmivesek nevében a drágaság ellen szólalt fel. Szabó Samu párttitkár: Nem érti a pápai munkásság vezetőit. Ha ismernék a munkásság történelmét, ha ismernék a francia kommünt, ha ott lettek volna Moszkvában, hol fegyverrel a kézben egy évnél tovább csak kukoricakenyérrel éltek, akkor tudnák, hogy a proletáriátusnak a jövő érdekében nagyobb áldozatokat kell hozni, mint amilyent eddig a pápai munkásság hozott. Szomorú, hogy éppen a proletársággal van legtöbb baj, hogy éppen a vidék elégedetlenkedik a drágaság és nélkülözés miatt. Mit szóljon Budapest? Önfegyelmezésre, proletáröntudatra hivja fel a munkásságot. Forgács László bejelenti, hogy a közellátás újraszerveződik, a kereskedelem szerepét a proletár elosztóhelyek veszik át. i Egyéb tárgy nem lévén, a gyűlést elnök 10 órakor bezárja. = Hirdessen =. a Pápai Közlönyben. KARCOLAT a mult hétről. Finita la comedia! Szükségtelen talán bővebb kommentárral ellátni ezen kijelentés mibenlétét, amennyiben ezen kijelentésnek a heti krónikában létjogosultsága már évtizedeken: át eleve le volt szögezve. Mégis tekintette) a mostani átalakult viszonyokra, de különben, is nehogy félreértésekre szolgáltasson okot ezerr. régi hagyományos kijelentésünk, ki kell jelentenünk, hogy „ez még mindig" azt jelenti, hogy vége a sziniidénynek és most itt hagytak bennünket a szinészek, „mint szent Pál az oláhokat". / Azért jelzem ezt ludláb között, hogy itt hagytak, mint szent Pál az oláhokat, mert ka összehasonlítjuk az anno dazumali távozásukat a mostanival, úgy nem is fejezhetjük ki magunkat máskép, mint a jelzett módon. Hetek óta hiresztelték, hogy mennek, de minden határidőt, melyhez távozásukat kötötték, bizonytalan időre meghosszabbították, sőt már egyáltalában azt is emlegették, hogy városunkban teljesen leszögezik magukat és ha már minden fonál megszakad, úgy azzal fogják ezen fonalat gordiusi csomóra kötni, hogy itt tartják meg a szokásos négy heti szünidőt és azután kezdik élőiről ott, ahol félbeszakították. így lett az egész ügy kontemplálva, de amint a valóság bizonyítja, máskép történt a megoldás. A dolog ugyanis úgy történt, hogy miután a szinészek ügye a mostani megváltozott viszonyok folytán szinte új miliőbe lett utalva és nem a direktor kénye-kedve szerint nyertek az ügyek — s így az itt vagy nem itt maradás kérdése — elintézést, hanem egy felsőbb fórum dirigálására voltak utalva, így tehát várták az utasítást, ami sokáig késett, de amint — a helyzet konstatálja — végre megérkezett. Még a legutolsó napokban sem voltak biztosak, hogy minő sors vár reájuk s teljes bizonytalanságban voltak „a maradni, vagy nem. maradni" tépelődés között, mig végre megérkezett az utasítás, hogy „pakkolni" és az útirány „Salgótarján" felé. Meglepetésszerűen érkezett a színtársulat tagjaihoz az intézkedés, de amilyen gyorsan és meglepetésszerüleg érkezett, ép olyan stílusban lett foganatosítva, Egy-kettőre összebagazsiroztak és amint eleve jeleztem, itt hagytak bennünket. Úgyannyira itt hagytak bennünket, hogy a színtársulat már javában útban volt és a közönség nagy része a szinház elóft várta a pénztárnyitást, .hogy estére jegyet váltson az előadásra. Hogy milyen darabot adnak, az nem volt fontos, hisz voltak a közönség körében nem sokan, de nagyon is számosan, kik csak akkor tudták, hogy milyen darab megy, amikor már megkezdődött az előadás. Ez az epilógusa a tőlünk távozott színtársulatnak. Összefoglalva az „öt hónapos* sziniévadot, elmondhatjuk egymásról, hogy a közönség élvezetet talált bennük és viszont a színtársulat tagjai sem mondhatnak mást, sőt egyes tagok még nagyobb élvezetet találtak, mint a közönség nagy része. Elmentek, de amint megbizható forrásból tudjuk, azért mentek el, hogy nem sokára visszatérhessenek. Eddig van és nincs tovább! Fricí« Nyomtatványai rendelje i a főiskolai nyomdán