Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-06-29 / 26. szám

A mezőgazgasági ipar új megalapozása. Magyarországot világgazdasági helyzete arra kényszeríti, hogy a mezőgazdasági ipar fejlesztésével szerezzen lakosainak állandó és biztos, a hazai földre támaszkodó foglalkozást, hogy a mezőgazdasági ipar előmozdításával tudja földjének termékeit leginkább feldolgozott, megnemesített állapotban a világpiacra vinni és a termékek útján szerezze be azokat az iparcikkeket és nyersanyagokat, amelyeket külföldről kénytelen behozni. Mezőgazdasági iparunk mégsem tudta idáig ezt a természetes hivatást belölteni. A cukoriparban, a szeszgyártás, kenderfeldolgozás, sör, keményítőgyártás és malomipar terén voltak modernül berendezett kapitalisztikus nagyüzemeink, melyeknek üzleti politikája azonban elsősorban oda irányult, hogy más versenyvállalatoknak a keletkezését csirájukban elfojtsák. A tapasztalatokat, a kísérleteknek kedvező, vagy kedvezőtlen eredményét minden vállalat a maga féltveőrzött titkának tekintette. Nem az egész mezőgazdasági ipari termelés előmozdítása alkotta e vállalatok vezetőinek a tulajdonképeni hivatását, hanem annak a kedvező „spannung"-nak a fenntartása, sőt kiterjesztése, ami a nyersanyag beszerzési ára és a kész termék eladási ára között védővámok, exportbonifikációk, kartellmegállapodások stb. útján volt elérhető. Az új irányzat a magyar mezőgazdasági ipari politikában: a bárhol szerzett tapasztalatoknak az összesség érdekében való felhasználása, minden nyersanyagnak olyan iparcikké való felhasználása, amely feldolgozás az összesség szempontjából a legnagyobb jelentőségű. Evégből a mezőgazdasági feldolgozó iparágak közül azokat, amelyek legszorosabb kapcsolatban vannak a mezőgazdasággal, a Földmivelésügyi Népbiztosságnál felállítandó expoziturák útján fogják a jövőben irányítani olymódon, hogy ezek a kirendeltségek szoros kapcsolatban működjenek a földmivelésügyi népbiztosság keretében berendezett mezőgazdasági ipari kísérleti szakosztállyal. A gyümölcspálinka-készítést nemrég megjelent rendelettel szabályozták. Egy országos hálózat fogja ezután a Földmivelésügyi Népbiztosság irányítása mellett ezt a műveletef a legnagyobb anyagkiméléssel lebonyolítani. Szoros kapcsolatban lesz a gyümölcspálinka-készítéssel a konzerv-kirendeltség működése, mely a gyümölcs feldolgozását tartja kezében és a Közélelmezési Népbiztosságnak adja át a kész konzerveket belföldi fogyasztásra és a külkereskedelmi hivatalnak bocsátja rendelkezésére az exportálható feleslegeket. A mezőgazdasági ipari kísérleti osztály erjedéstani, szesz, élesztő, ecet és konzervosztálya pedig speciális kísérletekkel támogatja ez osztályokat működésükben. Megfelelő szakemberek kiképzésére az állami vegyészeket háromhetes kurzusra rendelik fel, hogy gyakorlati tájékoztatást kapjanak. Ezek, mint technikai erők fognak a gyümölcsszesz-készítésnél rendelkezésre állani. A konzervgyárak, kisebb gyümölcsaszalók és zöldségaszaló telepek számára a most meginduló rövid tanfolyamon képeznek ki férfiakat és nőket a Debrői-uti kísérleti állomáson. A mezőgazdasági ipari kísérleti osztály most végzi az előmunkálatokat a gyógynövény-termelés országos megszervezésére, a gyógyáru-készítés és az illó olaj-gyártás meghonosítására. Milliókra megy az az érték, amit idáig gyógyáruként és illó olajokért adtunk ki, dacára, hogy az országban mintegy harmincféle gyógynövény van, amelyik a legrentábilisabban nagyban termelhető. Az illóolajgyártáshoz való növények illóolaj tartalmát az eddigi tervek szerint vándorlepárolő készülékeken fogják kivinni és a nyers extraktumot finomítógyárakban fogják exportcélokra feldolgozni. A Földmivelésügyi Népbiztosság mezőgazdasági ipari osztálya alig kéthónapos fennállása óta egy cukoripari, tejgazdasági, mezőgazdasági, husipari, konzervipari, gombászati, gabona, liszt és sütőipari, erjedéstani, szesz, élesztőipari, ecetipari, alkoholmentes italok számára való maláta, komló, műtrágya, gyógynövény, szőllő és borgazdasági kísérleti állomást rendezett be. A mezőgazdasági ipar szocializálása, a kísérleti ügynek nagy§tilusu megszervezése útján új jövő vár a magyar mezőgazdasági iparra. Munkanélküli proletárok ezrei találhatnak majd ebben a foglalkozási ágban új elhelyezkedést. Szinház. E héten a budapesti ballet pantomimtársulat fellépése hozott változatosságot színházi műsorunkba. Fritz Ödön rendezése alatt álló tiz tagu társulat három élvezetes estét szerzett a pápai közönségnek. Szombaton és vasárnap lépett fel e művészcsoport, hétfőn pedig a társulatunkkal együtt karabéelőadást rendezett. Kevés eltéréssel mind a három este ugyanazt a program mot adták le, azért összefoglalva számolunk be produkcióiról. A prológust mind a három este Bollio Pál exquisit művészettel énekelte és játszotta. Fritz Ödön a „Bohóc király" balletszólóival, később pedig Ady, Ernőd és Szép Ernő verseinek mesteri előadásával gyönyörködtette a közönséget. Lachamp Adrienne a Valse Brillanté balletszólóban kiforrott művésznőnek bizonyult. A bájos Kürty Erzsébet (Moment Musiceaux) sok kellemes percet szerzett a közönségnek művészi táncával és mimikájával. Bollio Pál és Emil a Children-Room-ban még jobban fokozták a közönség érdeklődését. Komoly hangulatot váltott ki a „Mese a szívről" c. pantomim-jelenet, melyet Bollio P. és Lachamp Adrienne gyönyörűen érzékítették meg táncukkal. Zajos derültséget keltett a Bál után cimü pantomim-jelenet, melyet Cl. Sims, Kürthy, Kulka E. mesterien és Bollio Margit lejtettek. Költői volt a Frühlingslied Kulka, valamint a Rózsa hervadása Clara Sims táncában. Rendkívül eredeti és szenzációs hatást váltott ki a Boszorkánytánc, melyet Sims, Kürthy, a két Bollio, Kulka és Lachamp művészi tökéletességgel ábrázoltak. A hétfői kabaréban művészi magaslatra emelkedtek Császár, Máté és Benedek Jolán. Kedden proletárelőadásul a „Pacsirta" került szinre. Szerdán a „Szibillt", csütörtökön a „Hivatalnok urakat", pénteken „Gróf Rinaldót" játszották. Szombaton a „Drótostót", került szinre, melyről jövő heti számunkban referálunk. Hirdessen a „Pápai Közlönyében. KARCOLAT a mult hétről. Megszűnt a reklám 1 A mostani kormányzat sok és számos változatokat idézett elő és ezek között nem utolsó helyen van „a reklamirozás". A mostani helyzetben ez a szó „reklám" teljesen túlélte magát. Ma szükségtelen mindenféle reklám, mert reklám nélkül is ugyanazt a célt lehet elérni, sőt talán mondhatni nagyobb sikerrel mint ezelőtt, amikor heteken és hónapokon át reklamirozták valami attakració, csak azért, hogy a siker biztosítva legyen. Fényesen igazolja ezen állítást a városunkban megtartott „Pantomim ballet-társaság" két estélye. Budapestről jöttek hozzánk, hogy bemutassák táncművészetüket, néma jeleneteikkel és harmonikus mozdulatokkal egybekötve. Két estére tervezték az itteni szereplésüket és látva, hogy közönségünk mily szeretettel és főleg „mily élvezettel" gyönyörködött a táncok eredeti meztelenségében, saját felelősségük terhe melleit — mondjuk közkívánatra — még egy harmadik előadást tartottak közösen, jobban mondva „mutyiba" az itteni színtársulattal egy kabaré miliőben, melyet hamarjában rögtönöztek. A ballet-társulat mondhatni mesés sikereket ért el s mindezt minden „reklám" mellőzésével. Mennyi és milyen kigondolható reklámra lett volna szüksége még csak egy fél évveí ezelőtt annak a kis és kedves társaságnak, hogy ilyen sikert érjen el, amint ezt elérte. Ők teljes jóhiszeműséggel elmondhatják, hogy „jöttünk, táncoltunk és győztünk". Hogy pedig győztek, annak fényes igazolására már jó eleve bejelenthetjük, hogy „a viszontlátás örömében" is gyönyörködtetni fognak bennünket, mert hát kilátásba helyezték, hogy visszafelé jövet újra befordulnak hozzánk és olyasmit fognak még utólagosan bemutatni, amit még eddig nálunk nem láttunk. S mindezt ők reklám nélkül tudták elérni. Ők maguk személyesen mutatták be a reklámjukat, ami többet ért, mint az öles plakátok. Minden oly dolog, amely saját meztelenségében lesz leadva, felülmúl minden reklámot, mindenféle dobszót és mindenféle proklamációt. Ezzel a ténnyel leszögeztük a budapesti Pantomim ballet-társaság itteni működését. Ugyancsak ilyen reklámnélküli tényt lehet a Központi kávéházban működő tamburás zenekarral szemben is megállapítani. Már több héten át hangversenyez a kávéházban egy hét tagból álló tamburás társaság, melyről már egyizben a heti krónikában is megemlékeztem és akkor a remekhangu „Ida" volt favorizálva. Azóta új két női attrakcióval szaporodott a társaság, sőt utóbbi napokban ama bizonyos országszerte hírneves „Jambó" elvtárs is beleilleszkedett a miliőbe s mindezen szaporodás megtörtént anélkül, hogy egy legcsekélyebb reklám lett volna részükre kibocsájtva, és mit tapasztalunk; azt, hogy minden este zsúfolásig megtelik a kávéház. A „Jambó" a fővárosi sikerekhez, ha nem is egyenlő, zajos, de kisvárosi stílben tartott ovációkban részesül, a régi „Ida" és az újonnan érkezett „Rózsi" és „Juliska" kellemes hangú énekesnők minden este a zajos siker jegyében működnek. S mindezt nem a reklám, hanem az izé tevé. Szóval, száz szónak is egy a vége, a mai kornak egyik vívmánya az is, hogy: — „Megszűnt a reklám!" Frici.