Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-01-05 / 1. szám

PAPAI 11 ö v v Közérdekű függ-etlen hetilap, b Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Általános az aggodalom a tömegek munkaiszonya miatt. Gazdagok, szegények, tisztességes, dologban megőszült munkások egyaránt panaszkodnak, hogy az ifjúság nagy része, különösen pedig a leszerelt katonaság, mely azelőtt két keze munkája után élt, nem akar régi foglalkozásához visszatérni. Azt mondják az aggodalmaskodók, hogy csak sétálni akarnak, könnyen élni, zsoldot, vagy a munkanélküliek segélyét felvenni, de munkához nem fűlik a foguk. Az aprehenzió jogos. Az általános munkakerülés nagy katasztrófába sodorhatja az országot. Ha azonban a baj indító okait keressük, talán megtaláljuk a betegség orvosságát is. A négy és fél éves háborúban sok millió ember elszokott a testi munkától. Sokan meg évekig tartó emberfölötti szenvedéseken mentek keresztül. Nem lehetett várni, hogy ezek a lövészárok szenynyétől, mocsarától, ezer kínjától, elszámlálhatlan nélkülözéseitől megszabadulva, rögtön munkába álljanak. A béke vágya, a hosszú háború miatti közelégületlenség széttörte az államfenntartás alapjának vélt, a legszentebbnek gondolt törvények korlátait és forradalomban tört ki. Mikor a tudatlan tömeg látja, hogy a népszuverenitás minden faktora által hozott és szentesített alaptörvények, melyekről azt hitte mindenki, hogy azokon nyugszik az egész társadalom, az egész állami élet, egy kézfordulattal megsemmisíttetnek, akkor nem csuda, ha a fegyelmezetlen tömeglélekben is revolució támad, mely minden törvényt romba akar dönteni, nem csuda, ha a tömeg, melyet az osztályuralom egyes részesei négy évig folyton gyűlöletre uszítottak, saját felkorbácsolt indulatain, könnyű pénzszerző vágyán, akaratán kivül más törvényt nem ismer. A forradalomra nevelni kellene a tömegeket, és megtanítani őket, hogy a forradalomnak célja csak a társadalomra nézve káros, vészthozó kormányzati és gazdasági formákat és rendszereket lerombolni, vele e formák embereit eltávolítani, de nem lehet célja a társadalom alapjait megsemmisíteni. Azonban a legtöbb forradalom rögtönzött, meglepetésszerű, mert különben csirájában elfojtanák, ennélfogva a tömegeket nem lehet rá előkészíteni. Csak utólagosan lehet őket felvilágosítani. E felvilágosító munka pedig sokáig tart. * * * A forradalom, a munkakertilés a hosszú háború következménye és azok panaszkodnak leghangosabban a munkáskéz hiánya miatt, akik a háborút okozó kormányokat minden időben tüskénbokron át követték és támogatták és így a jelenlegi állapotokért nagyrészt felelősek. De ne aggódjanak olyan nagyon! Nekik lesz mindenük, amire szükségük van. Drága pénzért nálunk jövőre is mindent meg lehet szerezni. A kisbirtokos az ősszel is dolgozott, tavasszal sem fogja ölbe tenni kezét. Termelni kell magának, gyermekeinek, iíázi ai!dijainak. Adót is kell fizetnie. Gyermekeit iskoláztatni is akarja. Egy darab ruhát is akar venni, akármennyibe kerül is. így tehát nemcsak éppen annyit fog termelni, amennyit maga és családja elfogyaszt, hanem többet. Jut tehát majd élelmiszer az aggodalmaskodóknak, csak jól meg kell majd fizetni. * * * De mit csináljanak azok a komolyan gondolkodó emberek, akiknek anyagi helyzete nem engedi meg, hogy az élelmicikkek kicsiny kínálata és nagy kereslete folytán előálló horribilis árakat megfizessék. Azok majd nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy találjon módokat a munkakerülőknek munkára szorítására. A kormánynak ezer módja lesz erre. Taktikai szempontból nem árulom el most e módokat. Ha majd illetékes helyen kérdést intéznek hozzám, nem takarom véka alá véleményemet. E rendszabályok alkalmazása erős, megbízható, följebbvalóinak engedelmeskedő karhatalmat föltételez, nem pedig olyant, mely maga is rend ellensége és melynek tagjai csak akkor katonák, mikor a zsoldot fizetik ki. . A polgári elem már kimutatta, hogy a mostani viszonyok közt nem tud fegyelmezett karhatalmat szervezni, bizalmatlanságával mégis megakadályozza a szociáldemokratákat, hogy a kipróbált szociálista fegyelmezettséget a szervezendő miliciába bele vigyék. A magyarországi szociálista párt vezető férfiai hivatalos formában az egész ország szine előtt kijelentették, hogy az ország veszedelmes helyzetében felfüggesztik az osztályharcot, elítélik a bolsevisták erőszakos taktikáját, kijelentették, hogy a termelőeszközök szocializálását csak akkor akarják megvalósítani, midőn a gazdasági helyzet fejlődése szükségessé teszi azt, midőn a fejlődésfolyamat folytán a nagy gyári vállalatok aránylag kevés kézben fognak koncentrálódni. Ez pedig nem lesz sem holnap, sem holnap után. Miért tehát a nagy bizalmatlanság? Miért akadályozzuk meg a társadalommentő munkában azokat, akik segíteni, rendet teremteni tudnának? Bizzuk tehát a szervezést, fegyelemteremtést azokra, akik a szervezéshez és ícgydniezc&acz éít&iefc. T« '

ríbák ei a karhatalom éléről azokat a tiszteket, akik a maradi eszmék nyilt hirdetői, akikben ezért a legénység nem bizik és akik eddig tehetetleneknek bizonyultak megbízható fegyelmezett karhatalom vezetésére. Küldjék ki a szervezett, hivatásos tisztek egyesületének tagjait, találjanak módot, hogy a Buxbaum Bélákat megtarthassák a karhatalom szervezői között, akkor lesz megbízható, fegyelmezett és kötelességtudó miliciánk mindenütt, aminthogy már van is több helyen, ahol nem félnek úgy a szociálizmustól, mint az ördög a tömjénfüsttől, akkor a tömegeket munkára kényszerítő rendszabályokat a társadalom javára bátran lehet alkalmazni. Akkor a fenyegető katasztrófa rémképe eltűnik a pokol fenekére és lesz rend, lesz munkás és lesz mindenki számára kenyér. * * * Midőn annak szükségességét hangaztatom, hogy bizzák a karhatalom fegyelmezését a szociálistákra, mert ők értenek ehhez, nem akarom ezzel azt mondani, hogy vigyék be a politikát a miliciába. Sőt ellenkezőleg! Az aradi hazafias és budapesti kommunista véres tüntetés egyaránt demonstrálták, milyen veszedelmes a politika a kaszárnyában. A szociálistákban van annyi altruizmus, hogy a katonaságot nem pártcélokra, hanem az ország és társadalom javára fegyelmeznék. A szociálisták e héten Buda-