Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-06-23 / 25. szám

Igazgató indítványára elhatározta a választmány, hogy az egyesület kisebb földbirtokot vásárol egy mintagazdaság szervezése céljából. A választmány a folyó évi gabonatermés igénybevételére legigazságosabbnak tartaná a Sedlmajer bécsi tanár javaslatát, melynek értelmében minden kat. hold gabonatermés után a viszonyoknak megfelelően egy—három mm. gabona a maximális áron át lenne engedve a kormánynak, az azután fennmaradó készletekkel a gazdák szabadon rendelkeznének. Tárgyalta a választmány több társegyesület indítványát, mely javaslatok a többtermelést szolgálják, a gazdák jogos panaszait tartalmazzák és sürgős intézkedéseket követelnek a zavartalan gazdálkodás lehetővé tételére. Kívánják a fejkvóta felemelését, a központok szigorú ellenőrzését, az ipari cikkek á^maximálását, az ármegállapító bizottságok működését, sürgetik a vonatkozó törvények, rendeletek végrehajtását, a törvényes mezőgazdasági érdekképviselet legsürgősebb megszervezését. A termésbiztosítás érdekében szükségesnek tartják a dolgozni nem akaró orosz foglyok szigorú megrendszabályozását, a katonai szabadságolások gyors elintézését, az idősebb évfolyamú népfelkelőknek, segédszolgálatos mezőgazdáknak az aratás és csóplésre való hazabocsátását. A cséplés biztosítása érdekében, a szén és benzin gyorsabb kiutalását és igazságosabb eloszlatását feltétlenül szükségesnek tartja. Kívánják a vármegyei gazdasági egyesületek a sovány sertések rekvirásának megszüntetését, továbbá, hogy a gazdák, ha van megfelelő mennyiségű erőtakarmányuk, a közélelmezés céljaira maguk hizlalhassanak sertéseket, de a hizlalási engedélyt ne a sertésforgalmi irodától kelljen kérelmezni. A hadsereg vágómarha-szükségletének biztosítására a gazdák önként ajánlják fel a marhákat, de azokért mindenkor a forgalmi ár fizettessék. Kívánják továbbá az egyesületek, hogy a hadseregnél felszabaduló gazdasági gépek, eszközök és anyagok kiosztásánál a spekuláció kizárassék és a kiosztás a gazdasági egyesületek közreműködésével történjék. Ügyvezető igazgató ismerteti a temesvári gazd. egyesület javaslatát, melynek értelmében a kormány úgy intézkedjék, hogy a leszerelés folytán felszabaduló keskenyvágányu vasutak összes felszerelései oly belterjesebb, mezőgazdálkodásra alkalmasabb községeknek adassanak át, amelyek a vasútállomásoktól távolabb fektisznek, az ily községek az így nyerendő gazdasági vasutakkal legyenek összekötve a vasútállomásokkal. Javasolja az előadó, hogy a gazdák hizott sertéseiket az ország legelőkelőbb birtokosaiból alakult Állatértékesítő Egyesület utján értékesítsék, ebbe az egyesületbe minél többen lépjenek be, a választmány utasította az igazgatót, hogy az Állatértékesítő Egyesület működési tervezetét küldje meg a nagyobb birtokosoknak. A választmány támogatja a tapolczavidéki gazdakörnek a kormányhoz intézett felterjesztését, melyben a bortermelési adó eltörlését kéri. A választmányi ülést közgyűlés követte, ahol Haidekker László ismertette az egyesület szép vagyonszaporodását. Ezután az ügyvezető igazgató előterjesztette jelentését az egyesület mult évi működéséről, végül hozzájárult a közgyűlés az alapszabály módosításának egyes pontjaihoz. Színház. Az e heti műsor szürkeségéből magasan kiemelkedik Arcübasev szenzációs sikerű 5 felvonásos drámájának, a Féltékenységnek mintaszerű előadása. A közönség mégis csak a dráma első előadásánál töltötte meg teljesen a színházat, mig a Sztambul rózsája ötször vonzott nagy közönséget. Hát nincsen Pápán akkora művelt közönség, rnely komoly színműveknél a padsorokat kétszer-háromszor betölteni tudná? Nem hisszük. Szombaton este a „Sztambul rózsáját" adták színházunkban ezen évadban utoljára, zsúfolt nézőtér előtt. Flórián szerepét Érczkövy Károly kiváló tehetségű fia, Érczkövy László játszotta. Fiatal korát meghazudtoló otthonossággal mozog a színpadon, kitűnően játszik, nem énekel rosszabbul, mint a legtöbb táncossiheder. A címszerepben Lantos Lola elemében volt és úgy játékáért, mint énekéért sürü tapsokban részesült. Vasárnap délután a „Csárdáskirálynő"-t, este az „Obsitos"-t adták Kállay Jolánnal, ki a tőle megszokott művészettel alakította Piroska szerepét. Hétfőn a „Svihákok"-at játszották igen kevés számú közönség előtt. Kedden Arcübasev szenzációs sikerű drámája, a „Féltékenység" került először szinre. Pogány Béla alakította Petrovics Szergej, a féltékeny férj nehéz szerepét. Alakítását distingvált felfogás jellemezte. Az elfojtott, majd fékét veszteit düh elementáris erővel tört ki belőle. Kiss Mariska Jelena szerepében ismét remek műalkotást állított elénk. Nem játszott, hanem úgy cselekedett, beszélt, járt-kelt, nevetett, kacérkodott, mint egy tipikus, komplikált lelki életet élő, folyton hullámzó kedélyű, állandóan a tűzzel játszó, mindenkitől becézett disznő szokott, aki után minden férfi bolondul és aki minden férfit bolondít. Különösen elragadó volt a harmadik felvonásban, midőn Serjosával úgy játszik, mint macska az egérrel. Serjosát Molnár adta nagy jellemző erővel, szavaiból kilángol a lelket égető, bensejében állandóan lobogó tüz. Kiss Cecil Klavdija ellenszenves szerepének bántó realizmusát nem tompította, mégis tetszett minden hozzáértőnek, még a buja, parázna asszony ellenszenves szerepében is rokonszenves tudott maradni, mert mindenki érezte, hogy a való életet mutatja nekünk. Amint az erdőből a pásztoróráról visszatér, úgy rendezi szétborzolt haját, ruháját, olyan jóízűen nyújtózkodik, boldogan felkacag, mint a vágyát kedvére kielégített érzéki nő szokta. — Nádassy Mici, Endrődy, Kállay Sándor, Érczkövy Károly és Örvössy Géza kisebb szerepeikben kifogástalanok voltak. A terem zsúfolásig megtelt. Szerdán megismételték e szenzációs sikerű drámát, de a közönég a második előadásnál már nem töltötte meg a színházat. Csütörtökön este a „Limonádé ezredes"-en kacagott a színházat zsúfolásig megtöltő közönség. Hogyan? Olyan sokan szeretik a limonádét? Dehogy 1 Nem a limonádét szeretik annyira, hanem a színházlátogató közönség dédelgetett kedvencét, Szigethy Annust, kiért nemcsak a kis és nagy-, különösen a nyolcadik osztályú diákság, hanem minden igazi mübarát rajong és akinek ezen este volt jutalomjátéka. Kapott is egész kocsiderékra való virágot. Partnerei Molnár, Örvössy, Medgyessy, különösen Endrődy is kitettek magukért. Pénteken Engel és Horst vígjátékán, a „Kék egér"-en mulatott a közönség, mely a színházat zsúfolásig megtöltötte. Az az édes remény, hogy vaskos frivolitásokat fognak feltálalni, igen sok gourmandot csábított a színházba. Hogy e remény megvalósult-e, nem árulom el. Aki kíváncsi rá, nézze meg a „Kék egér" második előadását. Kiss Mariska ezen este is fényesen demonstrálta, milyen kitűnően tudja az ábrázolt személyeket egy-egy kézmozdulattal, legyintéssel, szemhunyorítással, arcjátékkal, járásával-kelésével és egyéb aprólékos csalafintasággal jellemezni. A demi monde könynyelmüsége, kacérkodása és szeretetreméltósága nagyszerűen érvényesült játékában. Ungváry a közönségre bizta a kacagást, ő maga a legnagyobb komolysággal átérezte és átélte Cesar Robin viszontagságait, aggodalmait, kellemetlen meglepetéseit és kínos zavarát. Kiváló volt Pogány Mosquito szerepében, nem húzta alá vastagon mondásának csattanóit, mégis minden szava gyújtott. Dezső, Medgyessy, Nádassy, Molnár és Örvössy harmonikusan illeszkedtek bele a kiiünő összjátékba. A heti műsort Juhász Margit jutalomjátéka, „Oh Teréz" fejezte be. v . KARCOLAT a mult hétről. Ügyünk jól áll! Értjük ezen általunk már sokszor használt jelszó alatt azt, hogy erősen bízunk a közeli békében és bármilyen akadályokat is akarnak gördíteni a mai több izben leleplezett és hamis jelszavakat hirdető népbolondítók, mi konzekvensek maradunk és leszögezzük azon merev álláspontunkat, hogy a békekötés küszöbén vagyunk. Ezt a békekötés nehezen kivívott és átszenvedett frontját erősen tartjuk és már nincs az a legmerészebb offenzíva, mely a közeli békét hirdető frontunkat áttörhesse. Próbálnak ugyan bennünket tévútra vezetni, hitünkben megingatni, minden lehető módon beterelni az általuk megásott verembe, de mi „nem tágítunk", mi konzekvensek maradunk és ha a mennydörgős mennykő is belecsapna a Balatonba, mi továbbra álljuk a frontunkat és hirdetni fogjuk a közeli béke megkötését. A gyengébbek kedvéért kellett ezen álláspontunkat ily értelemben körvonalazni. Mert hát hiába, sokan vannak még köztünk, kik meg vannak ugyan győződve, miszerint a közeli béke közel van, de türelmetlenek, és azt szeretnék, jobban mondva az volna a kívánságuk, hogy ha már a békeáramlatok ily közeli stádiumban vannak, akkor hát legyen már egyszer vége a háborúnak és ne ontsanak hiábavaló vért és újra vért. Mi teljesen igazat adunk ezen feltevésnek, de hát, amint az eddigi tapasztalatok igazolják is, meggyőződtettek bennünket, csak azt felelhetjük, hogy „nem úgy verik a cigányt". A közmondás is azt igazolja, hogy „lassan, de biztosan". Amúgy ukk-mukk-fukkra nem lehet ezt a majdnem négy esztendős háborút egy fuvásra lehangolni. Nehéz dió ez, mely erős ropogtatásra és erős fogakra vár. Már kezdték és kezdik tovább rágni és most már addig fogják rágni, mig porhanyóssá rágják és végre lenyelik — mint a békát. Ezzel azt akarom mondani, hogy ebben a békekötésben „békanyelés" is lesz. Hogy ki nyeli le majd a békát, azt egyelőre nem árulom el, de aki figyelemmel kiséri a nyelési konjunktúrát, az teljesen