Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-06-16 / 24. szám

XXVIII. évfolyam. Pápa, 1918 junius 16. 21. szám. x §T~ ~ íí Közérdekű független hetilap. B Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel könyv- és papirkereskedésében. Ármin Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete következtében e hó 15-éig minden középiskolai tanuló megkapta bizonyítványát. Megkezdődött a vakáció. A tanulók közül sokan a pihenésnek és üdülésnek szentelhetik a nyári hónapokat, sokan pedig másféle munkára fordítják majd erejüket. A tanárok és tanítók élvezhetik most két és fél hónapig az aranyszabadságot. Mást úgy sem élvezhetnek. Nincs miből. A fiatalok, kik feleségükkel, mennyasszonyukkal vagy más szépnembeli jóakarójukkal élvezhetnék az élet mézét, melytől a szegény ember sincs teljesen megfosztva, a harctéren „élveznek". A felmentettek ezt a mézet sem szopogathatják, mert örömeiket folyton zavarja az a drukk, hogy minden percben jöhet a behívó. Csak a tanulók és a szülők nagy része örül zavartalanul a vakációnak. A tanulók megmenekülnek hosszú időre az iskolai fegyelem kötelékeitől, a tanulás kötelezettségétől, sokszor a sovány, hiányos ellátástól. A szülők egy időre megszabadulnak a terhes kiadásoktól és attól a boszuságtól, hogy a magas ellátási díjért gyakran nem kapnak megfelelő ellenértéket, mert növekvésben, fejlődésben levő, bő táplálékra szoruló gyermekeik sokszor igen silány és szük koszton tengődnek. Most otthon a kedves, jó drága anya főztjén regresszálják magukat a háborús nyomorúságban elsatnyult gyomrok. A test is megkapja a magáét, miután a lelket a tanárok és tanítók 9 hónapig oly bőven tömték és táplálták. Rá is fér a szegény testre e kis gondozás. Hiszen olyan keveset törődtek vele egész évben! Mire megy a lélek a test nélkül ? A kard a hüvely nélkül is kard marad. De az ember nem marad ember, ha csupán lelke marad, de a test elpusztul. * * * A testi nevelés szempontjából a vakáció sokat kipótolhat, amit az iskola elmulaszt. A torna- és játékórák száma kevés. A tanulók kevés időt töltenek a szabadban. A vakációban sokat fürödhetnek, úszhatnak. Sokan pedig a háboruteremtette munkáshiány miatt kénytelenek szülőiknek, rokonaiknak, ismerőseiknek vagy idegeneknek a földmives-, kertészés ipari munkákban segíteni. A szabadban való munka pedig megacélosítja a pettyhüdt izmokat, tágítja a mellkast és renoválja a tüdőt, fokozza az életkedvet — és étvágyat. Ennek kielégítésére falun, hála Istennek, még nyílik alkalom, mert a mi parasztunk a legfurfangosabb rekviráló eszén is túl jár, azon kivül van sok olyan táplálék, amit nem rekviráltak és "amihez mi csak igen drága pénzen juthatunk, a termelőnek pedig munkáján kivül semmibe sem kerül. így tehát a tanulók részére kétszeresen, vagy háromszorosan örvendetes a vakáció, mert azon kivül, hogy testi fejlődésben kipótolhatják az egész évi vegetálást, a szabadságot bő és jó lakomák mellett élvezhetik és ünnepelhetik. A háborús világban majdnem komolyan kell vennünk a pápai úri társaság egyik szellemes tagjának ama többször ismételt tréfáját, hogy az egész iskolai életben legbölcsebb berendezés a vakáció és a tanév a vakáció kellemetlen megszakítása. A tanulóknak mégsem kellene annyira sietni használt könyveik eladásával. Különösen felhívom a szülők figyelmét erre az abuzusra. Ne engedjék meg gyermekeiknek, hogy olyan sietve és mohósággal túl adjanak könyveiken. Nem azért, mert az antiquarus csak potom áron veszi meg, aztán ötszörös áron adja el a tankönyveket, hanem azért, hogy szoktassák gyermekeiket arra, hogy a könyveket megbecsüljék, szeressék és hogy a vakációban is forgassák néha azokat. Sőt őrizzék meg iskolai könyveiket az egész életben, mert felnőtt korukban legkedvevesebb emlékeik közé fognak tartozni. Külföldön a tankönyveket szép kiállításban és értékes illusztrációkkal készítik. Az élelmes kiadók követhetnék a dicséretes példát. De ez nem elég. Az egész müveit társadalomnak oda kell hatni, hogy az iskolai könyveket könnyen érthető, magyaros, szép stílusban irják, hogy ne csak az értelemre, hanem a szívre, a kedélyre is hassanak. A külsőleg és belsőleg szép könyvekkel a tanulók nem fognak gyorsan az antiquarushoz futni, hanem megőrzik azokat, mert érzik, hogy a könyvek az emberiség leghűbb társai, mert bennük vannak lefektetve rövid, áttekinthető kivonatban a legnagyobb elmék évezredes kutatásainak eredményei, hogy az egész u. n. általános műveltséget magukban foglalják és az élet sok nehéz kérdésében hasznos felvilágosítást adnak. Tartsák meg hát könyveiket, mert sokszor bölcs tanácsadóik lehetnek. * * * A vakáció örömeit a pályaválasztás nehézsége mégis megzavarja egy kissé. Ebben a dologban is érvényesül a régi magyar átok, a magyar büszkeség. Mindenki úrnak szeretné nevelni fiát. Az úr fogalma magában rejti a gazdagság követelményét. Pedig sok gatyás paraszt mennyivel inkább dicsekedhetik ezzel, mint sok cilinderes, frakkos, de üreszsebü „úr", ki a takarékpénztárakban csak a „Tartozik" rovatban szerepel. A háború alatt különösen fényesen demonstrálódott, hogy a produktív, vagyis kereskedői, ipari és földmiveiő munka nagyobb jólétet és anyagi függetlenséget biztosít minden más munkánál. Miért küldik tehát gyermekeiket a hivatalnoki, tanítói és tanári pályára ? Miért kényszerítik őket arra, hogy nyakukat az örökös szegénység jármába hajtsák és a nyomorúsággal lépjenek feloldhatatlan házasságra? Az intelligens szülők jó része már jobb belátásra jutott és szívesen küldi fiait a felső ipariskolába. Csakhogy ezek száma is csekély és a bejutáshoz olyan protekció kell, mintha valaki maximális áron — egy pár cipőt akar venni. Azért üdvözöljük új polgármesterünk programmjának ama pontját, mely egy Pápán felállítandó felső ipariskola létesítését tűzte ki célul. Várhelyi Izsó. ••••••••••••••••• Egy jó házból való fiafal leány ki magyarul és lehetőleg németül is beszél, két fiatal leányka mellé azonnal felvétetik. Bővebb értesítést nyerhetni Petőfiutca 5.-ik szám alatt, vasárnap déli 12—2 óráig.