Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.
1918-06-09 / 23. szám
Közérdekű független hetilap, s Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Főispánunk lemondását felsőbb helyen elfogadták. Az őszinte, igaz érzelmek egyszerű szavakban szoktak nyilvánulni. Azért nem mondhatunk mást, mint hogy szivünk mélyéből sajnáljuk, hogy elhagyja a főispáni széket. Sajnáljuk, mert szerette Pápát és a pápaikat, sokat tartózkodott közöttünk, jól érezte magát vároáunk falai között és sokat tett hadi özvegyeinkért, rokkantjainkért és árváinkért. Sajnáljuk, hogy megy, mert csupa sziv-ember, és azon kevés főtisztviselők közé tartozik, kik nemcsak a magánéletben hallgatnak az ész sugallatán kivül szivükére is, hanem hivatalos ténykedéseikben is; kik állásukat nem hivatalnak, hanem hivatásnak tekintik, kik az emberek sorsát nem csupán a hideg, sokszor egyoldalú, hamis hivatalos felfogás utján összetákolt akták, hanem közvetlen látás, tapasztalás, az eleven élettel való kontaktus utján intézik. Sajnáljuk távozását, mert nagy munkabírása és kedve, ritka képességei, közigazgatási és irányító tehetsége nagy hasznára lehetett volna városunknak. A vármegye és különösen Pápa város közönsége félreérthetlen módon demonstrálta iránta való tiszteletét, szeretetét, valamint azt az óhaját, hogy a főispáni méltóságban megmaradjon. De ott fent nem hallgatták meg a vármegye kívánságát. Ilyen nálunk az alkotmányos felfogás a felsőbb körökben, hol az ország sorsát intézik. Egyszer volt egy főispánunk, kit a megyében mindenki szeret, mindenki tisztel, kinek maradását mindenki óhajtja, mert működése közszükség és közérdek, azt sem tarthatjuk meg. De reméljük, hogy még viszontlátjuk őt Veszprémvármegye főispáni székén; reméljük, hogy mint magánember is érvényesíteni fogja az ő szivjóságát, nagy munkabírását vármegyénk érdekében. A sors különös kedvezése volt, hogy rövid működése alatt is megismertük, mert azon kevés emberek közé tartozik, akik nemes jellemükkel és tetteikkel megakadályozzák, hogy az emberiességben, az emberi jóságban és önzetlenségben való hitünket az élet sivárságai közepette el ne veszítsük. * * * Minden embernek, aki dolgozik, vagy munkára nevelnek, joga van az életre, joga van, hogy az életfenntartás eszközeit teljes mértékben megszerezhesse, hogy kellőleg táplálkozzék, embernek való egészséges lakásban lakjék, rendesen öltözködjék, fajának fenntartásáról, mikor arra érett, gondoskodhassék, a munka fáradalmaiban kifáradt, fel- j izgatott idegeit és agyát kulturemberhez méltó módon történő szórakozással kipihentesse, új erőhöz juttassa. A mai társadalmi rendszer az emberek száz millióinak ezen életfeltételeknek csak csekély hányadát biztosítja. Azért az ügyesebbek, tehetségesebbek, ravaszabbak és erőszakosabbak kerülő úton: vagyonfelhalmozással törekesznek maguknak és utódaiknak az élet javait biztosítani és ezzel még több embert fosztanak meg azoktól. Sokan munkával, takarékossággal kiváló társadalmi és érvényesülési tehetséggel s találékony ésszel valósítják meg vagyonfelhalmozó céljukat, sokan nyílt erőszakkal. Az utóbbiakra gyakran rá tudja tenni az állami hatalom fékező kezét és ártalmatlanná teszi őket, az előbbiek ellen ritkán tud védekezni. A világháború, mely óriási méretű koncepciókat beláthatatlan, sokszor ellenőrizhetetlen terjedelmű vállalkozásokat tett szükségessé, rengeteg mértékben szaporította az ügyesek, élelmesek és lelkiismeretlenek számára az alkalmakat vagyonfelhalmozó törekvések megvalósítására. A kormányrúd mellett állók elnézték e törekveseket, mert ama társadalmi osztályhoz tartoztak, melynek haszna van a háborúból és mert nekik sincs káruk belőle. Elnézték, hogy mindjárt a háború után a földmívelésnek, iparnak, kereskedelemnek a közélelmezésre és ruházkodásra szükséges cikkei ára indokolatlanul és jogosulatlanul a köz kárára és a kisebbség hasznára hallatlan magasra felszökjék. Bűnös ez a rendszer abban, hogy igen sokan élelmiszereket eldugtak, elvontak a közhasználattól, mikor sok ezren éheztek, hogy talán ugyanannyian ruházati cikkeket elrejtettek és azok közforgalomba kerülését megakadályozták, mikor annyi kis gyermek és szülői rongy oskodtak, áztak, fáztak kellő testtakaró hiányában. Bűnös ez a rendszer abban, hogy a Hámory Lászlók és sok ezer társa bűnhődés nélkül sok ezer waggon élelmicikktől megfosztották a rászorulókat, sok ezer waggon táplálékot megrothasztoítak, hogy megmaradt áruik értékét emeljék, így érték el, hogy némely élelmicikk ára ezer, sőt ötezer percenttel emelkedett; bűnös ez a rendszer abban is, hogy a nagy bankok és Neumann Lászlók hasonló módon jártak el a ruházati cikkekkel is. Sajnos, az az ember, ki e rendszer élén állt akkor, most is diktál hazánkban, így a mostani kormánynak legjobb törekvése, mellyel ezen áramlat elien gátakat akar emelni, nem sikerülhet. Azon igyekezete, hogy az elrejtett ruházati cikkeket felkutassa, hogy az ipari cikkek árát lehetőleg lenyomja, nem vezethet célra, ha nem követ hasonló eljárást az élelmicikkek hallatlan mértékű drágulásával szemben is. Ilyen szempontból fogom fel azt az f t esetet, mely Pápán a mult héten előfordult, mely az általánosan elterjedt epidemiának a szombathelyi rendőrkapitány ügyessége által felderített kóros tünete. Meghajtjuk az elismerés lobogóját e kiváló rendőrtalentum előtt, mely lehetővé tette, hogy nagy mennyiségű ruházati cikk elvonassék a telhetetlen spekuláció elől és átadassék a közhasználatnak. Azonban egyes eseteknek a szerencsés véletlen és egyes kivételes tehetségű rendőrtisztviselők ügyessége által való felderítése még nem segít az általános kórságon és a köznyomoron. Az egész rendszernek kell megváltozni és a rendszer fenntartóit kell a közélet teréről eltávolítani. Várhelyi Izsó. = Hirdessen = w • iy •• • •• i a Papai Közlönyben.
