Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-05-05 / 18. szám

rosaink, de a külföldiek sem mentesek a iakásinségtől, sőt a külföld ipari városaiban ez még korábban és nagyobb méretekben jelentkezett, viszont nagyobb arányúak a védekezéseik is, mint nálunk. A városokban a háború után várható fellendülés, az eddig szünetelt ipari munka pótlása, sok munkást fog a városokba vonzani. Ennek a betelepülésnek azonban az a nagy akadálya, hogy nem lehet azokat elhelyezni. Ennélfogva a munkáslakások építése okvetlenül szükséges. Nagy hiba volna azonban azokat mind a fővárosban koncentrálni, mert a városok fejlesztése szempontjából múlhatatlanul szükséges, hogy a nagyipar necsak a fővárosban, hanem a perifériákon is létesíttesssék, aminek többek között az az üdvös következménye is lesz, hogy nem halmozódik össze a fővárosban túlnagy munkástömeg és a vidéki gócpontok kialakulása is elősegíttetik. Azt a nagy anyagi és véráldozatot, amit a háborúnak hoztunk, csak a közegészségi viszonyok lényeges megjavításával, az elveszett emberanyag pótlásával és teljes gazdasági felkészültséggel pótolhatjuk. Már pedig a lakásviszonyok romlottsága nemcsak közegészségi, de közgazdasági viszonyainkra, a termelésre is nagyon hátrányos befolyással van. Az egészségtelen, zsúfolt lakások melegágyai a tüdővésznek, a gyermekhalandóságnak s így nemzetünk szaporodásának is akadályai. Akadáiyai különösen a magyarság szaporodásának, mivel a magyarságnak éppen a lakáshiánnyal küzdő városokban a legkedvezőbbek az arányszámai. De a lakásmizéria nemzeti szempontból is hátrányosan hat a munkásságra, mert a zsúfolt lakásban boldog családi, erkölcsös életről szó sem lehet, hiszen ahol egyetlen helyiségben több család él együtt, ott a családi kapcsok igen lazák. Abban a városban, amelyben a közszükségleti cikkekhez, valamint a lakáshoz is jutányosabban juthat a munkás, ott alacsonyabb munkabérrel is megelégszik. A háború, mint minden békés alkotást, a lakásépítéseket is megakasztotta. Részint tehát az építőipar pangása, részint pedig a rohamosan növekedő lakáshiány ösztönözte egy országos bizottságot, hogy napirendre tűzzék ezt a fontos problémát. Mióta Wekerle miniszterelnök lett, azóta különösen érdeklődik a bizottságban felmerült kérdések iránt, folytonos nexusban van a bizottsággal és lehetőleg mindent elkövet, hogy annak előterjesztéseit honorálja. A miniszterelnök ezt a bizottságot az egyik minisztérium, és pedig a népjóléti minisztérium szervévé szándékozik tenni. Egyelőre ez a bizottság gyűjti az adatokat, hogy mennyi és miféle építési annyagra stb. lesz a háború után szükség, hogyan kell ezt már előre is biztosítani stb. Ugy látszik azonban, hogy ez a bizottság csak a fővárosi építkezésekre gondolt és nem helyezett elég súlyt a vidéki városokban szükséges építkezésekre, legalább erre vall az is, hogy a városok kongresszusát, mint a városok érdekképviseletét eddig nem vonta bele az akcióba. Már pedig az ellen már előre is óvást emelünk, hogy az állami támogatással meginduló lakásépítésből a vidéket kihagyják már annál is inkább, mert a lakásínség országos jellegű lévén, az állam gondoskodásának is az egész országra ki kell terjednie. Normális viszonyok között felvetődhetnék a kérdés, hogy helyes-e az államnak vagy városoknak, községeknek lakásokat építeni, azonban akkor, amikor ezt a lakásínséget, az építőipar válságát a háború okozta, amikor a magánvállalkozás a kislakások építésétől csaknem teljesen visszavonult, az állami beavatkozás, az állami és hatósági támogatás nemcsak jogosult, de parancsoló szükség is. Ennek az állami és hatósági támogatásnak a következőkben kellene nyilvánulnia : Mielőbb meg kell alkotni a lakástörvényt. Ebben megállapítandó az egészséges lakhatás kellékei, országosan szervezendő a lakások rendőri felügyelete. Az állam és a kommunitások alkalmazottaik részére gondoskodjanak megfelelő lakások építéséről, az - állam nyújtson olcsó hitelt a városoknak, községeknek, valamint az e célból alakulandó szövetkezeteknek az építkezés céljaira. Az állam biztosítson adómentességet a közhasznú lakásépítések megkönynyítésére. A hadikincstár barakképítményeit a háború után engedje át a városnak és községeknek kórház, munkáslakás, iskola stb. céljaira. Ezenkívül kötelezni kellene a nagy pénzintézeteket és vállalatokat, hogy tartaléktőkéjüket bizonyos hányadáig tisztviselőik és alkalmazottaik számára építkezzenek. KAROOLAT a mult hétről. Változatlan a helyzet! Ez a híradás úgy értelmezendő, hogy nagyobb evolúció nem történt a harctereken, de azért napról-napra az eseményekből kifolyólag mindig közelebb és közelebb jutunk a békekötés megoldásához. A tapasztalatokból ugyanis azt következtethetjük, hogy ilyen változatlan helyzet valami nagyobb eseményeknek a megelőzője és ha néhány napig tényleg csak „változatlan" helyzetről szól a jelentés, akkor el lehetünk készülve, hogy egy nagyobb lökés vagy meglepetés előkészítése miatt lesz ezen „változatlan helyzet" beadva, de ez nem is lehet máskép. A feministák nagyon jól tudják, hogy az ilyen jelentést rossz jelnek tekintik és borús hátteret emlegetnek, de a folyományok az ilyen pesszimisztikus felfogást már több izben megcáfolták s ennek következtében egész nyugodtan várjuk a további fejleményeket. Annyi tény, hogy a legközelebbi napokban nagy lökés várható, nemcsak a nyugati, hanem a bennünket speciálisan érdeklő olasz fronton. Nagy dologról lehet szó, mert a szabadságra hazaérkező vitézeink nagy reményekkel hirdetik az előrevárható győzelmes offenzivánkat. Az olasz harctéren főleg a legexponáltabb helyen, a Piave folyónál. Amint szokás mondani, teljesen „fitt"-ek vagyunk és mindennap várható a „nagy sláger", melyet oly régen előkészítettünk az olaszok megleckéztetésére. A német sógor erre csak azt mondja, hogy „nur nicht brummen, es wird schon kommen". Mi is erre az álláspontra helyezkedünk és türelemmel várjuk a helyzet kibontakozását. Ök tudják legjobban, hogy mikor „érett meg a gyümölcs", mi a türelmes várakozásra vagyunk hivatva és ezt úgy mint eddig, ezután is betartjuk. Megjöttek a színészek! Régi jó ösmerősök ,és bajtársak, kik már együtt szenvedték át velünk tavasszal a háborús sziniévadot. Most újra eljöttek hozzánk, hogy folytassák az offenzívát a közönség jókedvének biztosítására. Derék, kipróbált katonái a Thalia hadseregének és nincs okunk kétkedni, sőt egész határozottsággal merjük állítani, hogy teljesen új és változatos terepanyagok felhasználásával ügy mint ősszel, ez alkalommal is a bizalmas frontot fenn fogják tartani. Egyelőre csak ennyit a színházi harctérről. A legközelebbi heti krónikánkban bővebb kommentárral fogjuk a színházi harcteret illusztrálni. Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a polgármesteri versenyre már kiíratta a pályázatot. Az hirlik, hogy Pápa városa sokat igér, de keveset ad. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnknek van-is, nincs-is polgármesterjelöltje. Az hirlik, hogy a polgármester már kezd pakkolni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány szabadságidejie alatt naponta meglátogatja hivatalát. Az hirlik, hogy a rendőröknek a szabadnapjuk nincs kellőkép biztosítva. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság kötött marsrutával dolgozik. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a felek rendelkezésre lesznek elbocsájtva. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiac hiányos betegségben szenved. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban a betegek a körülményekhez képest igen jól érzik magukat. Az hirlik, hogy Pápán a trafikkiosztás várandós állapotban van. Az hirlik, hogy Pápán egy koptatási tanfolyamot rendeztek be. Az hirlik, hogy Pápán sok beteges áramlat van. Az hirlik, hogy Pápán a tojásforgalmat a tyúkok rendesen és pontosan lebonyolítják. Az hirlik, hogy Pápán a színigazgatót helyárdrágítással vádolják. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat tagjai Győrből felmelegítve érkeztek városunkba. Az hirlik, hogy a darutollas legények a színtársulatnak rendes állóvendégei lesznek. Az hirlik, hogy a libatollas legények a sziniévad alatt a színház körüli sétapadokat kibérelték. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a színtársulatot madártávlatból pártolják. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban egyes színészek részére fenntartott helyek vannak rezerválva. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a nyári fedezékekről már gondoskodva van. Az hirlik, hogy Devecserben a szerelmi bánatokat tyukszemtapasszal orvosolják. Az hirlik, hogy a csóti fogolytábor ritkán, de azért még mindig jól ereszt. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a színházi évad alatt a színházi pletykákat cenzúrázza. = Hirdessen = a Pápai Közlönyben.