Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-04-07 / 14. szám

ZLÖ Közérdekű füg-g-etlen hetilap, EI Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Aki keres, talál, bár sokszor nem azt találja, amit keresett. A megvalósulás gyakran távol áll a reménytől. A mi polgármester-kereső Diogeneseink is elindultak nekik tetsző jelöltet keresni. Mentek, mendegéltek, addig keresgéltek, addig mendegéltek, mig a megfelelő ember helyükbe jött. Nem is kellett sokáig keresgélniük, nem is kellett lámpásukat meggyújtaniuk, mert Pápán is, Veszprémben is elég jól világít a villany és mielőtt meggyújtották volna, megtalálták az embert, akit kerestek. Reméljük, nem fogják üstökét markukban tartani, mint a néhai büszke magyar urak boldogult Ulászló üstökét vaskeztyüs markukban tartották. Az emberi természetben rejlik, hogy az új polgármesterjelölt hálás íesz azok iránt, akik melléje állanak és akik részére — amint reméljük —, tisztességes, alkotmányos úton a többség bizalmát meg fogják szerezni. De affelől nyugodtak lehetünk, hogy ezen hivei sohasem fogják az egyedüli komoly és egyedül számba vehető jelölt háláját saját javukra kamatoztatni. Erre garanciát nyújt e férfiak múltja és jelleme, biztosítékot ad eddigi közéleti működésük, mely mindig Pápa város közönsége javának és a város gazdasági és kulturális fejlesztésének előmozdítására irányult. Ök sohasem tekintették városunkat fejős tehenüknek, mint sokan, akik azt hiszik, hogy nekik saját külön privilégiumuk van e fejős tehenet minél gyakrabban megfejni és egész közéleti ténykedésük abban a törekvésben merült ki, hogy e tehén tőgyéből az utolsó cseppig kiszívják a tejet. Már magában az a tény, hogy a pápai közéletnek e tisztakezü, előkelő gondolkodású alakjai álltak az új polgármesterjelölt táborának élére, garanciát nyújt jelöltjük rátermettségéről. Különben is az új jelölttel Pápa városa többet nyerne, mint ő a polgármesteri állással, mert liberális, elfogulatlan, modern gondolkodású, széles látkörü férfiú, aki eddigi szép hatáskörében tanújelét adta, hogy midőn emberek sorsában döntőleg intézkedett, nemcsak eszére, hanem szivére is hallgatott. Ez pedig nagy és ritka dolog a mai világban, ahol annyi millió alantas gondolkodású ember válik terhére e földtekének és átkára az emberiségnek. Azért kalapot emelek a?, olyan embertársam előtt, akinek szive is van, ha nem is hordja homlokán, de tetteiben, mint egyik irányadó tényező nyilvánul. E mellett megvannak fent is a szükséges relációk, úgy hogy ezek segítségével Pápa város gazdasági és kulturális továbbfejlődésének útját is egyengetheti. Azért hiszem, hogy a pápai Diogenesek megtalálták, amit kerestek és hogy nemcsak a maguk, hanem mindnyájunk javára találták meg. * * * Dr. Czettler Jenő, a Magyar Gazdaszövetség titkára, a Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület utolsó gyűlésén igen értékes és mélyen szántó előadást tartott a többtermelésről. Eszméi érdemesek a megvalósításra: a gazdasági szövetkezetek lehet^fess^ tes7ik.. hnav p. kisgazda is olcsóbban juthasson nemesített, jó vetőmaghoz, műtrágyához, mélyebben szántó szántó- és más gazdasági géphez. Ami az értékesítést illeti, a kisgazda nem szorul értékesítő szövetkezetekre, mert nála többet senki sem tud kipréselni a vevőből. Az értékesítő szövetkezetek gyakran bürokratikus észjárással dolgoznak, ami mellett gyakran megtörténik, hogy a szükséges élei mi cikkeket Pápáról Debreczenbe, Nyíregyházáról pedig Pápára és Veszprémbe szállítják. Ezzel az eljárással aztán szerencsésen mind a négy városban megdrágítják az életet. Pusztán előadások révén azonban egy szem búzával sem fog több teremni hazánkban. Ha csupán előadásoktól, cikkektől és könyvektől függne a többtermelés, már régen az utolsó koldusnak is bőségesen jutna a fehér kenyér asztalára. De még gazdasági szövetkezetek, jó vetőmag, olcsó műtrágya sem fog a földből több búzát kicsalni, ha hiányzik a többtermeléshez szükséges hozzáértés, tudás. Ezt a tudást kell előbb a gazdaembernek nyújtani és csak úgy veheti hasznát a többtermelés többi eszközének. E végből szukcesszive minden községből egy fiatal, lehetőleg németül is tudó, önálló gazdasággal biró gazdaembert be kellene rendelni valamelyik földmivesiskolába egy évre, hadd tanulja meg ott gyakorlatilag és elméletileg az okszerű termelő módot. Aztán pedig küldjék ki államköltségen Németország legfejlettebb agrikulturáju vidékére, ahol már régóta űzik a belterjes gazdálkodó módszert, hadd lássa e módszernek kézzel fogható, gyakorlati eredményét. A magyar ember csak akkor hajlandó okosabb munkarendre áttérni, ha ennek hasznát saját szemével látja. Legkönnyebben megvalósítható e terv most a háború idején, mert az egyévi szabadságot minden gazda-katona szívesen veszi, még azzal a feltétellel is, hogy ez idő alatt tanulnia kell. Az 0. M. G. egyesületnek van annyi befolyása a kormánynál, hogy e célra minden ezredből 1—2 arra való fiatal, önálló gazdasággal biró gazdának szabadságot eszközöljön ki. Hiszen a kormány is hirdeti, hogy a többtermelésre, nagyobb teherviselő tehetségre szükség van, mert különben összeroskadunk a hosszú háború folytán ránk nehezedő óriási teher alatt. Jelentik a francia miniszterelnöknek, hogy a németek áttörték a nyugati frontot, elfogták 25.000 katonáját, elvették 300 ágyuját. Clemenceau mosolyog és meg van elégedve. Hírül hozzák, hogy a bocheok diadalról diadalra törnek előre, a frontot több helyen áttörték, a fogolyszám 50.000-re emelkedett, a francia és angol katonák hullahegyei rémítően merednek az ég felé. Clemenceau mosolyog és el van ragadtatva. Fülébe ordítják, hogy Montdidier, Amiens és Calais kulcsát elfoglalták, a foglyok száma 75.000-re, az elvett ágyuké több mint ezerre szaporodott, s. i. t. Clemenceau ismét mosolyog és gyönyörűségében nem tud hová lenni. A vén tigris, ki egész életét azzal töltötte, hogy miniszterelnököket agyonbunkózott, hogy helyükbe ülhessen, aki mindig azt az axiómát követte: „Ote toi qui je me mette á ta place!", (Kotródj, hogy helyedbe ülhessek!), aki reggelire egy államtitkárt, ebédre egy minisztert és vacsorára egy miniszterelnököt fogyasztott el, ennél a mosolygásnál szebb dolgot sohasem csinált. A szinészkedés az élet bizonyos helyzeteiben nemcsak művészet, hanem a legszebb cselekedet, a legnagyobb heroizmus. Ezzel a kétségbeesést takaró mosollyal akarja bátorítani egész Franciaországot, a csüggedőkbe kitartást önt, mondván: „Ne féljetek! Nincs semmi elveszve". várhelyi iz«ó.