Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.
1918-03-31 / 13. szám
A Magyar Gazdaszövetség előadása, A Magyar Gazdaszövetség a vármegyei gazdasági egyesület kérelmére előadást tartott Veszprémben. A nagyszámban összejött gazdák érdeklődéssel hallgatták végig dr. Czettler Jenőnek, a Magyar Gazdaszövetség titkárának előadását, ki a gazdák szervezkedéséről és a mezőgazdasági szövetkezetek létesítéséről beszélt. Dr. Czettler előadásában rámutatott arra, miként kell gazdálkodni a magyar gazdának a háború után, hogy azokat a nagy terheket, amelyeket a hadviselés a gazdákra fog róni, némikép el tudják viselni. Utal arra, hogy az országot egyedül a többtermés mentheti meg, a többtermelést pedig csak úgy érhetik el a magyar gazdák, ha szövetkezve, egyetértve állapítják meg a jövő gazdálkodási programmot. Előadó ismerteti a külföldi mezőgazdasági szövetkezetek óriási eredményeit, feltárja, hogy szövetkezeti alapon mily sokkal előnyösebb a mezőgazdasági termények értékesítése, a gazdasági szükségleti cikkek beszerzése. Ajánlja az állattenyésztő-, tejszövetkezetek létesítését, rámutat arra a nagy haszonra, amit a szövetkezeti kerígazdálkodással és kerti vetőmagvak termelésével el lehetne érni s ajánlja a vizierőknek villanyosság fejlesztésére való felhasználását és pedig ezt is szövetkezeti úton. A háború után, ha a leszerelés megtörténik, a katonaság igen sok gazdasági gépet és eszközt fog a gazdáknak átadni, ezeknek a kiosztásával nagyon valószínű, hogy a vármegyei gazdasági egyesületek is meg^ lesznek bizva. Igen előnyös volna, ha majd a jövőben, ahol arra szükség van, a felszabadult iparvasuíi sínekből és kocsikból, teherautókból iparvasuti szövetkezetet létesítenének az egyesületek. Dr. Czettler Jenő kijelenti, hogy a vármegyei gazdasági egyesületnek szövetkezetek alakítására irányuló mozgalmát és egyéb szervezkedését a Magyar Gazdaszövetség minden erejéből fogja támogatni és sok sikert kiván a veszprémvármegyei gazdák szövetkezéséhez. Dr. Serbán Iván, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének igazgatója tervezett előadását közbejött akadályok miatt nem tarthatta meg, helyette Holitscher Károly, az egyesület buzgó alelnöke beszélt a vármegyei gazdasági egyesületek szövetkezeti áruosztályának létesítéséről. Rámutatott azokra a bajokra, amelylyekkel a magyar gazdának a háború alatt meg kell küzdenie és a nehéz megpróbáltatások között egyedül a gazdatársadalom szervezkedése mentheti meg a földmivelő népet a katasztrófától. A földmivelő gazdák sérelmei csak akkor nyerhetnek orvoslást, ha szervezett lesz a földmivelő gazdaközönség. Buzdítja a gazdákat a tömörülésre, s kéri a falvak vezetőit, hogy szervezzék községeikben a gazdákat. Szervezett gazdaközönségnek meglesz ahhoz az ereje, hogy védekezzen, alkosson, ellenségeit legyőzze, a gazdálkodás akadályait elgördítse. Holitscher alelnök javasolja, hogy a gazdák terményeinek értékesítése és szükségleti cikkeinek beszerzése céljából alkossák meg a gazdák a Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület Áru- és Értékesítő Szövetkezetét és pedig a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetével, mint központi szervvel kapcsolatban. A nagyszámban összejött gazdák lelkesedéssel fogadták el az alelnök propozicióját s egyhangúan elhatározták, hogy a legsürgősebben megalakítják a veszprémvármegyei gazdasági egyesület kebelében az Áru- és Értékesítő Szövetkezetet. A szövetkezeti részvények árát 50 K-ban állapítják meg, hogy azt a legkisebb gazda is megvehesse és részt vehessen a szövetkezésben. Az Áru- és Értékesítő Szövetkezet alapításának munkálataival a gazdák értekezlete az egyesület vezetőségét bizta meg. Klein Oszkár földbirtokos azt kérte, hogy a gazdaszövetség, illetve annak veszprémi előadói Pápán is tartsák meg a hasonló szellemű és tárgyú előadást. Ugy dr. Czettler Jenő, valamint Holitscher Károly örömmel válalkoztak a pápai előadás megtartására és elhatározták, hogy május hó első hetében fogják az előadást megtartani, melyre a gazd. egyesület külön meghívókat fog kiküldeni. Jákói Géza orsz. gyűlési képviselő, dr. Magyar Károly egyl. elnöknek a hasznos előadás rendezéséért, dr. Czettler Jenő és Holitscher Károly előadóknak szép és érdekes előadásukért az egybegyűlt gazdák nevében hálás köszönetet mondott. K A RC O LAT a mult hétről. Megkezdődött a vitus tánc! Jól megérdemelt szörnyű táncot járatnak most a németek az angolokkal és ezt a szörnyű táncot karöltve járják most az angolok a franciákkal. Meg lett nekik jósolva, de ők büszkén visszautasítottak mindenféle békejobbot, most már felrobbantották az aranyhidat, amelyen a tisztességes béke útjára térhettek volna és nem marad más hátra részükre, mint a teljes megadás és megalázás. Olyan rajtaütést kaptak, melyet kiheverni már nem tudnak és most már a verebek is elcsiripelhetik, hogy „ütött az ántánt végórája". Az utóbbi eseményekre, melyek a nyugati harctéren lefolytak, elmondhatjuk, hogy a németek „egy csapásra két legyet ütöttek agyon". Az angol hadsereget pocsékká nyomorították és a franciákat remületbe hozták azzal, hogy Párizs tüzvonalba esett oly ágyukkai, melyek eddig csak a mesék országában szerepeltek. Ezeket a messzehordó ágyukat még mindig túlvilági csudáknak tartják, pedig hát — amint a tények igazolják — valóságos okádóhegyek, melyek az ántántnak végóráját hirdetik. Ami ezentúl jön, az már csak szomorú lehet az ántántra nézve. Ha rövidesen beadja a derekát, akkor is púpos marad örökre, ha pedig rövid időn belül nem adja be a derekát, akkor végleg letörik a szarvát és elküldik őket vagy Mekkába, vagy Medinába penitenciára. Ebben a vitus táncban, melyet az angol bácsi provokált, nemcsak a franciák fogják meginni a levet, hanem csúnya nótára készülhet az álnok olasz sógor is. Ezekre csak azt mondhatjuk, hogy végeredményében csak „a lutrit húzhatják ki". Már készítik nekik az olasz fronton a bocskort, nemsokára — talán néhány nap múlva — rájuk is kerül a sor és nekik majd mi huzzuk el az éjjeli zenét, hogy „Sajó kutyám, jaj de mélyen aluszol". Ezek az olaszok úgy járnak most, mint annak idején Spanga, az országbíró gyilkosa. Előbb két cinkostársa akasztását kellett neki végig élvezni és akkor került reá a sor, látni kellett előbb azok vergődését és ezzel az érzés tudatában állott a bitófa elé. Ez a büntetés vár az olaszra. Látni kell elébb az angol és francia cinkostárs végzetét, tudva azt, hogy ez a sors vár ő reá is. Nem sajnáljuk az olaszokat, megérdemlik a bűnhődésüket. Amit kerestek megtalálták. Szóval: — „Megkezdődött a vitus tánc!" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a polgármesteri állás betöltését fejfájással fogja megoldani. Az hirlik, hogy Pápa városa a polgármesteri állás betöltésére nagy offenzívát hirdet. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a polgármesteri állás betöltésére semlegességet jelentett be. Az hirlik, hogy a polgármester alig várja már, hogy leszerelhessen. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány már fogalmazza a nyugdíj iránti kérvényét. Az hirlik, hogy a rendőröknek csak akkor van szabadnapjuk, ha betegek. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság a vármegye jóakaratát nem élvezi. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában ígéretek és biztatások jutányos áron kaphatók. Az hirlik, hogy Pápán az országos vásár alkalmával a lovak lefőzték a marhákat. Az hirlik, hogy Pápán nagymennyiségű gyufa tartalékba lett helyezve. Az hirlik, hogy Pápán a gyufahiány is megdrágítja a trafikot. Az hirlik, hogy Pápán a tavaszi sziniévadot is el akarják rekvirálni. Az hirlik, hogy Pápán sok hadisegélyt meg lehetne operálni. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban április 1-én a kincstári menázsit rendezik be. Az hirlik, hogy Pápán sokan a hadiadónál meg lettek nyomorítva. Az hirlik, hogy Pápán sok embernek korog a gyomra. Az hirlik, hogy Pápán ez idén a Iaskaközvetítés elmaradt. Az hirlik, hogy Pápán csak „azt a szép asszonyt" sajnálják. Az hirlik, hogy a darutollas legények a húsvéti ünnepekre be lettek sorozva. Az hirlik, hogy a libatollas legények közül többen a húsvéti ünnepekben laska-elleni kihágást követnek el. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai jelenleg a szapora-kurát tartják. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban csak rövid távolságra lőnek. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban névtelen leveleket gyártanak. Az hirlik, hogy Devecserben egy vőlegény megrúgta a menyasszonyát. Az hirlik, hogy Békáson bemondták az ultimót. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a Bakony-erét minden éjjel áthidalja. #»**«**#*»«***** « **************** Ne feledkezzünk el a pápai hadikórház sebesültjeiről.