Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-03-17 / 11. szám

M PAPAI KÖZLÖNY KözérdelfU fiig-g-etleii hetilap, EI Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Épen olyan botorság lenne a nőket társadalmi állásuk és felekezetük szerin^ csoportosítani és nekik bizonyos lelki sajátosságokat tulajdonítani, mint őket fej viseletük szerint köcsög, tejesfazék, korsó, zsombor és madárfészek kalapuakra felosztani. Kétségkívül vannak azonban olyan nők, akik elolvassák a lapokban a gyermekek születési és halálozási statisztikáját, aztán konstatálják a kettő közötti megdöbbentő arányt, illetőleg aránytalanságot. Vannak nők, akik az utcán észrevették, hogy már február közepén, mikor még meglehetős hideg volt, sok iskolás gyermek fogyatékos, foszladozó ruhában, mezítláb, dideregve ment haza iskolából. Vannak nők, akik e két dolog közötti összefüggést meglátják, levonják belőle a következtetést, mélyen belenyúlnak zsebükbe, vagy ha ott nem találnak elég pénzt, sorra járják jó barátnőiket, ismerőseiket, összekoldulják a szükséges összeget és a rongyos, fázó gyermekeknek cipőcskét, ruhácskát vesznek, hogy azt a szomorú statisztikát egy kissé az élők javára billentsék. Vannak viszont nők, akiknek becses figyelmét e szomorú statisztika elkerüli, akik nem veszik észre az iskolából íyukas nadrágban, mezítláb haza siető síró gyermeket, ennélfogva nem vesznek neki cipőcskét, ruhácskát, hanem e helyett buzgón, lelkesedéssel — árulják a Sajtót. Van köztük olyan állami tanárnő is, aki az összes felekezetek adójából fenntartott iskolájától kapja kenyerét, mégis nagy agilitással terjeszti e lapot, mely látszólag védi egy felekezet érdekeit és egy másikra tényleg állandóan köpköd. * * * A Sajtó! Ez derék, magas színvonalú lap. Dehogy izgat más felekezet ellen! Eszébe sem jut neki. Nem izgat sem a kálvinisták, sem a lutránusok, sem a görög keletiek, sem az unitáriusok, sem a mohamedánok, sem Budha, sem Brahma, sem Konfucius, sem a sinto vallás hivei, sem a parszik, sem a fetisimádók ellen. Sőt nyíltan és őszintén kijelentette, hogy a hithű ortodox zsidókat annyira szereti, hogy boldogtalannak érzi magát, ha naponkint legalább egyet közülük nem ölelhet keblére. Arról azonban még nem nyilatkozott, hogy szereti-e azokat az izraelitákat, akiknak táborából a kitűnő tanítók, tudós tanárok, kiváló ügyvédek, jogászok, ügyes orvosok, jótollu zsurnaliszták és világhírű irók kerülnek ki. A Sajtó tehát nem izgat a zsidók ellen sem. Csak jámboran, elfogulatlanul megírja, hogy Smelkesz Ábrahám hatvan ezer tonna szalonnát dugott el, Jeitelesz Mózes árt drágított, Karfunkel Ezekiel csalásaival hét millió jámbor katholikust koldus botra juttatott, Reibholz Áron három billió papircipőt szállított a hadseregnek, s. i. t. Nem mulasztja el elfogulatlanul megjegyezni, hogy Smelkesz, Jeitelesz, Karfunkel és Reibholz izraeliták. De fölöslegesnek tartja a vallási rubrikát kitölteni, ha az árdrágító, papircipő, romlott élelmiszerszállító, hadi érdekek elárulója görög keleti, unitárius, párszi, mohamedám stb. Hogy katholikus is lehet az árdrágító, csaló, betörő, azt nem is merem állítani, mert ilyen nincs is a világon. Ha Karfunkeleszről, Jeiteleszről, Reibholzról, Smelkeszről, vagy más hitsorsosáról a birói vizsgálat aztán esetleg kideríti, hogy az ellenük felmerült vád alaptalan, azt a Sajtó és a hasonszőrű lapok ismét elfelejtik közzé tenni. A Sajtó tehát nem izgat semmiféle vallásfelekezethez tartozó hivők ellen. A Sajtó derék, becsületes, elfogulatlan, magas színvonalon álló lap. Megérdemli, hogy terjesszék. Azok a nők, akik e szent hivatásuknak élnek, Istennek tetsző dolgot művelnek és egyengetik útjukat a menyország felé. Kívánom is nekik, hogy oda jussanak, mert hiszen ez a leghőbb kívánságuk. íj« * * A mult vasárnap, e hó 10-én a Griffben jámbor társaság gyűlt össze. Budapestről is lejött egy úr, hogy agitáljon egy új klerikális újság érdekében. Az e célra szükséges pénzt részvények utján akarják összehozni. A részvényeket persze jegyezze a nagy közönség, ne pedig azok, akik a lapból élni fognak. Mi a parasztnál most 50 korona? Nem is pénz. Az új lapnak tehát lesz elég részvényese, de annál kevesebb olvasója. Mert azok, akik papjuk rábeszélésére részvényeket jegyeznek, nem szoktak olvasni, legföljebb vasárnaponként krajcáros újságot, úri ember, aki nem jegyez, szórakozni akar, mikor újságot vesz kezébe. Klerikális újság pedig mind unalmas, mert minden nap ugyanazt az elcsépelt nótát fújja. Ha azok az emberek, akik a lapokat irják, értékes dolgokat tanulnának és olvasnának, ha elfogulatlanul tudnának gondolkodni, ha újat, jót és élvezhetőt tudnának irni, nem imának klerikális lapokba, hanem elterjedt újságokba, ahol pénz, hirnév és karrier vár rájuk, ahol az igazi népszerűség kapuja nyilik meg előttük. Jól tudja ezt a közönség, azért nem is olvassa Írásaikat. E mulasztással nem veszítenek, hanem nyernek. Nincs könnyebb dolog, mint az ilyen fajta agitáció. Lejön Pestről egy úr, aki majd Jupiter tonans módjára eldörgi, zengő bariton hangon elfuvolázza, amit az Alkotmány, a Cél, a Sziv naponként és hetenként agyoncsépelnek. Megtehetik bátran. Közönségük nagy része nem olvas semmit, kisebb része pedig nem azokat a lapokat olvassa, melyekből anyagukat merítik és így minden százszor agyoncsépelt frázisuk hallgatóikra az újság varázsával hat. Az ilyen agitáláshoz nem kell különös tudás, nem kell olvasottság, nem keli jó izlés, nem kell tehetség, csak öblös hang, pergő nyelv és néhány szájuk ize szerinti újságcikk átolvasása. * * * A polgármester beadta lemondását. Nem irunk róla nekrológot,, mert hála Istennek él még és tartsa is "meg Isten sokáig jó egészségben. Sokan sajnálják távozását, mert tagadhatlanul sok hive volt és van. Tisztelői bizonyára mindent el fognak követni, hogy maradásra birják. Talán sikerülni is fog céljukat elérni. Sokan azon a nézeten vannak, hogy „Selten kommt etwas Besseres nach". Ezek feledik, hogy rajtuk áll a vásár. Tőlük függ, hogy milyen polgármestert válasszanak. Akik a város főtisztviselőit választják, ismerik a polgártársaikat, tudják, ki való polgármesternek, ki nem, tudják, hogy a jelöltek éí