Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-02-10 / 6. szám

kérdés megoldására is kérjük ki a figyel­mét azzal, hogy illetékes helyen hozza szóba a már rég tervezett Griff-szálloda felépítését. Ezt a fontos problémát meg kell oldani! P. f. & hadisegély véleményező bizottság. Városunk képviselőtestületének leg­utóbb tartott egyik ülésén ismertetve lettek a hadisegélyre vonatkozó új utasításnak azok a rendelkezései, amelyek a hadi­segélyre jogosultak új kategóriáira vonat­koznak. Jelen cikkünk az új hadisegély megállapításával, a hadisegély-vélemé­nyező bizottságok és a hadisegély felszó­lam lási bizottságok szervezetével s ezek működésével kíván foglalkozni. A hadisegélyre igényt tartó családok összeírását, úgy mint eddig, most is a községi jegyzők (városi tisztviselők) vég­zik, azonban az összeírásokat nem ter­jesztik közvetlenül a polgármester, hanem felülvizsgálás és javaslattétel végett a hadisegély-véleményező bizottság elé. A főszolgabíró (polgármester) csak ennek a bizottságnak a javaslata alapján álla­pítja meg a segélyt. A hadisegély-véle­ményező bizottság öt tagból áll. Az egyik tag kis- és nagyközségekben a községi jegyző vagy ennek helyettese gyanánt a rendszeresített állásra megválasztott se­gédjegyző, városokban pedig a családok összeírásával megbízott városi tisztviselő. A másik tag kis- és nagyközségekben a községi biró. Városokban a bizottságba a városi képviselőtestület (a városi ta­nács) még négy tagot, kis- és nagyköz­ségekben pedig a községi képviselőtes­tület még három tagot választ a község (város) lakóiból, nemre való tekintet nélkül. A hadisegély véleményezése tehát nem történik az eddigi bürokratikus mó­don. Ezt a jogot kiveszik a hivatalos személyek kezéből és egy olyan testületre bizzák, amelyben az önkormányzati, tehát a választott elem van többségben. így a bizottság semmiféle hivatalos pressziónak vagy önkénykedésnek kitéve nem lehet. Ezt a célt szolgálja az az intézkedés is, hogy a bizottság tagjai közül maga vá­lasztja az elnökét, elnök azonban se a jegyző, se a községi biró nem lehet, ítéljen tehát választott képviselői utján a nép a saját ügyében legjobb meg­győződése szerint. Ezt a demokratikus önkormányzati elvet látjuk abban is, hogy a bizottság elnöke a hozzá utalt családok hadisegélyben részesülő nagy­korú családtagjai közül — nemre való tekintet nélkül — kettőt meghív a bizott­ság üléseire. Legyenek tehát jelen a közvetlenül érdekeltek képviselői is, akik, ha az uta­sítás szerint nem is szavazhatnak, de legalább részt vehetnek a tanácskozás­ban, felemelhetik figyelmeztető, felvilá­gosító vagy tiltakozó szavukat és saját ügyük igazságos megítélésében, érdekeik védelmében maguk is részt vehetnek. A bizottság választott, valamint meghívott tagjai is lehetnek nők. Az önkormány­zatban tehát a családi bajok iránt fogé­konyabb, az itthoni küzdelmet a férfi hijján jobban érző nők is résztvehetnek. Hatalmas lépés ez is a modern demo­krácia terén, amely a dolgozó és ön­tudatos nőt a férfival egyszinvonalra ál­lítja. Hisszük, hogy az ekként össze­állított bizottság több érzéssel, nagyobb megértéssel lesz a nép bajai iránt s a véleményeket nem a bürokratikus sablon, vagy a hivatalos hatalom, hanem a nép öntudata és igazságérzete fogja irányítani. Véleményünk szerint a bizottság tagjának, illetőleg tagjainak csak az lesz a feladatuk, hogy a bizottság választott tagjait hivatásukra, teendőikre kioktassák, az alkalmazandó szabályokkal megismer­tessék és ügyeljenek arra, nehogy a bizottság hatáskörét félreismerve, olyano­kat is hozzon javaslatba, akik a segé­lyezésre tényleg és feltétlenül nincsenek rászorulva. Erre a gondoskodásra már csak azért is szükség van, hogy a bizott­ság javaslatait felülvizsgáló és a hadi­segélyeket a vélemények alapján meg­állapító polgármester munkája megköny­nyíttesék és minél ritkábban forduljon elő az az eset, hogy a polgármesternek a véleménnyel ellátott összeirási iveket, kiegészítés végett a hadisegély-vélemé­nyező bizottságnak vissza kelljen küldenie. A hadisegély-véleményező bizottság­nak egyébként módjában lesz nemcsak a segélyigényeket, hanem az összes meg­állapított segélyeket is revízió alá venni. Nincs tehát kötve a bizottság az eddigi megállapításokhoz véleményében, korri­gálhatja az összes hibákat, tévedéseket, igazságtalanságokat, javasolhatja a segély felemelését, leszállítását vagy beszünteté­sét. Ez a visszamenőleg gyakorolt bírálat az új hadisegélyutasításnak egyik leg­fontosabb rendelkezése. Sajnos azonban, hogy ez a rendelkezés a hadisegély­véleményező bizottságnak elvi jognál alig többet biztosít, mert a bizottság az utasí­tás 38-ik §-a utolsó bekezdése értelmé­ben, visszamenőleges hadisegélyt csak 1917. évi november l-jétől, illetőleg csak a folyó évi január 1-től javasolhat. A hadisegély-véleményező bizottság véleménye alapján a polgármester által megállapított vagy elutasított segély nem végleges. Az ellen az értesítéstől számí­tott 15 napon belől a polgármesternél Írásban benyújtott vagy élőszóval elő­terjesztett és a polgármester által jegyző­könyvbe foglalandó fellebbezéssel lehet élni. A fellebbezés megkönnyítése céljá­ból az utasítás 18-ik §-a megengedi, hogy azt élőszóval a jegyzőnél is előterjeszt­hessék, aki azt jegyzőkönyvbe foglalva a polgármerhez köteles juttatni. De nem­csak a sértettnek van joga fellebbezéssel élni, hanem a község bármely nagykorú lakosának is joga van abban az esetben, ha valamely családnak hadisegélyben való részesítését indokolatlannak, vagy a család részére megállapított hadisegélyt vagy lakbérsegélyt túlmagasnak véli, e megállapítás ellen a polgármesternél Írás­ban benyújtandó felszólamlással élni. Itt is meg van tehát a községi (városi) közönség legszélesebbkörü ellenőrzési joga, igaz, hogy nem a segélyezettek érdekében, de ez a nyilvános ellenőrzés figyelmesebb, igazságosabb és körültekin­tőbb munkára serkenti a véleményező bizottságokat és megakadályozza, hogy ezek esetleg részrehajló vagy felületes véleményeket adjanak. Igen fontos, gyakor­lati értékkel biró biztosíték tehát ez az általános felszólamlási jog. KARCOLAT a mult hétről. Álljunk meg Trockij uram egy szóra! Néhány évvel ezelőtt ezt a jelszót hangoztatta a mi parlamentünkben Lovászy Márton orsz. képviselő, amidőn egyik miniszter felszólalására reflektált. Ha véletlenül a mostani bresztlitovszki tárgyalásokon Lovászy képviselő jelen lett volna, több mint bizonyos ugyancsak ezzel aposztro­fálta volna Trockij kertelését a külön-béke függő kérdéseinek megállapításánál. De nemcsak ezzel a jelszóval szögezték volna le Trockij uramat, hanem Polónyi Dezsőnek legutóbb tartott inter­pellációjában a kormányváltozásra vonatkozólag tett hasonlatot is ráolvashatták volna Trockij uramra, még pedig azt, hogy: Mark Twainnak volt egy kameleonja, mikor egyszerre két szint kellett volna játszania, megpukkadt. El voltunk rá készülve, hogy nehéz dió­törés lesz Bresztlitovszkban, de hogy Trockij úgy viselje magát, amint azt igazolja, arra va­lóban nem számítottunk. Számítottunk, hogy a diplomáciában a kertelés elsőrangú tényező, de Trockij már nem kertel, hanem a tárgyalás ko­molyságát veszélyezteti azzal, hogy vizet pré­dikál és bort iszik. Nagyon helyeseljük tehát azon álláspontot, melyet most Trockij uramnak a mieink a szemébe vágtak, ami körülbelül azt jelenti, hogy: mi békét akarunk s ennek bizony­ságát is szolgáltatjuk. A háború folytatását kényszerítő ok nélkül semmi esetre sem akar­juk. De mielőtt a tárgyalások a nevetségbe fúl­hatnának, tisztázni kívánjuk a helyzetet. Ha Trockij uram csak agitálni akar, akkor tegye azt a saját portáján. Komédia-játszáshoz mi nem vagyunk kaphatók. Komám vagy Trockij uram, vagy nem vagy komám ? Erre feleljen most határozottan és a választ stande-pede le kell szögezni. Eddig komáskodott Ukrajnával, most egyszerre mintha fel akarná bontani velük a komaságot. Trockij uram, trükkökkel most nem lehet zöld ágra ver­gődni, legföljebb egy jó magas fára. Nagyon helyesen jegyezték meg Berlinben, hogy „a tü­relemnek is határa van". Aut nihil, aut Caesar! Ezt mondjuk mi most Trockij uramnak is, de ezzel kapcsolatosan Lenin kománkhoz is volna néhány szavunk. Komám vagy Lenin pajtás, vagy nem vagy komám ? Miért bújsz el a sötét háttérben ? Benned bíztunk, és egyszerre eltűntél a lát­határról. Ne hagyd magad Schlesinger! Üsd fejbe Trockijt, hogy hangot adjon ! Vagy egy nótát fújsz vele? Ha igen, akkor baj lesz Köpecen. Ez nem akar fenyegetés lenni, csak hivatkozás a múltra, amikor az angolok a hajó fenekében hagytak sinlődni. Hát hol marad a revánzs ? Ez lebegjen szemed előtt Lenin ko­mám, és ebben az értelemben válaszolj mindig Trockij komádnak akkor, amikor eljön hozzád Pétervárra tanácsot kérni, hogy Ukrajnához húzzál-e, vagy Anglia bérencévé szegődjél ? Nincs több mondani valónk ebben az ügyben. Most úgy Lenin, mint Trockij úrtól közösen csak azt kérdezzük, hogy „komák vagytok, vagy nem vagytok komák?" Ha ko­máim vagytok, akkor más nótát fújjatok, mert ha ezen a tenorban fognak a béketárgyalások folytattatni, akkor majd ráütünk a zöld asztalra és azt jelentjük ki: hogy ne tovább, és most már — „Álljunk meg egy komolyabb szóra!" Frici. = Hirdessen = a Pápai Közlönyben.

Next

/
Thumbnails
Contents