Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-10-06 / 40. szám

PAPAI KOZLOM Közérdekű független lietilap. ei Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész evre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban es Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Pápa, 1918 október 4-én. A P. K. régi t. olvasói emlékezhetnek rá, hogy mindjárt a háború elején felemeltem tiltakozó szavamat a növekedő drágaságnak felsőbb helyen való megtürése, dédelgetése és előmozdítása ellen. Rá is mutattam a kizsákmányolási rendszer indító okaira is. A dagadó bugyellárisokkal, a hihetetlenül terpeszkedő gazdagsággal akartak balzsamot ragasztani a háboru-ütötte sebekre. A másik cél volt, hogy a primitív gazdálkodás, rendszer miatt anyagi bajokkal küzdő kisgazda osztályt, a könnyelmű gazdálkodás, kártya, turfveszteség, dáridózás és örökös vendégeskedés, nővadászat következtében eladósodott közép- és nagybirtokosokat felsegítsék. Gyenge szavamat akkor nem hallották meg. Ott fent nem is akartak ilyen hangokat hallani. A közvélemény legirányadóbb kifejezőinek, a nagy lapok cikkíróinak szájára lakatot tett a cenzúra. Közélelmezési ügyekről, drágaságról sokáig nem volt szabad irni, mintha a hadiérdek kívánta volna, hogy a Szabó Istvánok, Varga Istvánok, Eősy Attilák, Báró Nyegle Arisztidek, gróf Hétmilliósi Teofilok, herceg Borkalmár Lajosok, Serfőző, Posztószövő és Cukorgyártó bárók, Lánczy Leók, Láncos Jakabok, Füszerszagoló Árpádok és Rőfös Ivánok bankókazlai az égig emelkedjenek. Csak midőn a hadsereg vezetői megsokalták e hallatlan zsarolást, mert veszélyeztették vele a hadsereg ellátásának lehetőségét, vették le a lakatot az újságírók szájáról. Csakhogy akkor már késő volt. Addig a több millióra menő mindennemű árdrágító annyira megerősödött, a gazdagság és a vele járó hatalom olyan magas és vastag falaival és védő bástyáival vette magát körül, hogy azokon keresztül sem a kiabálás, sem az ordítás, sem az üdvözlés, sem az irgalomért esdeklő szó nem hatol keresztül. A drágaság már nyakunkon van, azt onnan jó pár évig le nem rázhatjuk és semmiféle rendőri, vagy csendőri bebeavatkozás meg nem fojthatja. Amit mások elrontottak, annak a levét mi vagyunk kénytelenek meginni. Most már nem is az a lényeges, hogy mily áron kapunk élelmicikkeket, hanem az, hogy a közönség egyáltalában hozzájuk tudjon férni. Ha a rendőrség és a csendőrség, valamint a helyi piaci felügyelőség a drágaság hidrájának sokközül a legkisebbiket sem tudja levágni, legalább ne akadályozza meg, hogy a közönség hozzá tudjon jutni némely élelmicikkhez és ne riasszák el a falusi termelőket teljesen a pápai piacról. Ne akarjanak minden lében kanál lenni. Viseljék inkább a közönség érdekét szivükön, mint a Központokét, melyek az ő közreműködésük nélkül is eléggé megtollasodtak és meghájasodtak. Ne akarjanak mindent meglátni, amit nem kell meglátni, aminek elnézése az agyontört közönség érdekében áll. Az utolsó pápai járási gazdagyülésen az elnöklő főtisztviselő kijelentette, hogy abban a faluban, hol a gazdák a községre) kivetett gabona- és élelmiszer-kontingenst beszolgáltatják, nem lesz sem rekvirálás, sem kutatás, e szerint ha ezekben a falvakban valakinek kétszeres, vagy háromszoros fejadagja marad, ahhoz senkinek semmi köze, valamint ahhoz sem, hogy a gazdák mit csinálnak feleslegükkel, ha az állammal fennálló kötelességüknek eleget tettek. Hogy pedig e kötelességüket híven teljesítik, bizonyítják azok a gabonát szállító végtelen kocsisorok, melyek H. T. raktárai elésietnek. Ha így áll a dolog, miért akadályozzák meg a közönséget, hogy egy kis élelmiszerhez jusson, miért riasztják el a falusiakat a pápai piactól? A gyümölcskereskedők zaklatásában sem látható ráció. A sok zaklatás vállalkozó kedvüknek szárnyát szegi, aminek csak a közönség vallja kárát, mert üzleti tevékenységüket a minimálisra redukálják, minthogy a szakértelem nélkül történő, önkénykedő gyümölcsosztályozás a kereskedőt nagyobb kvantum eladásánál óriási veszteségnek teszi ki. A kicsinyben való árusítás pedig csak a közönség kis részének igényeit elégítheti ki, nagyobb része pedig e fontos élelmicikk nélkül marad. Ma pedig minden élelmicikk hiánya szaporítja a korgó gyomrok számát. Szeretnők látni, ha az ellenőrző közegek több tapintatot és figyelmet tanúsítanának a közönség valódi érdekei iránt. Egy idő óta egyre hangosabban harsogtatják a riadót az árdrágítók ellen, azaz csak az árdrágítók kisebb része ellen. Csak azok fülébe fújják a harci kürtöt, akik a posztót, vásznat, szövetet, selymet, cérnát, szappant, gépeket stb. drágítják, mert ezek a riadót fúvók állítása szerint kipusztítandó, aljas gazemberek, mig azok, akik a marhát, baromfit, zsirt, tejet, vajat, tojást adják ötvenszeres vagy százszoros áron, azok mind ártatlan, emberséges filantropók, tizenhárom próbás honffyak, becsületes szinmagyarok. Egyenlő mértéket, egyenlő igazságot, egyenlő bánásmódot mindenki számára! Nem kívánja senki, hogy indítsanak irtó hadjáratot az élelmiszerek drágító? ellen. Sőt! Bánjanak velük csínján, nehogy elriasszák őket a piacról. Csak néha suhintsanak közéjük a karikás ostorral, nehogy szarvuk az égig nőjjön. De akkor ne harsogtassák a harci kürtöt olyan vehemenciával az úgynevezett árdrágítók másik csoportjának a fülébe se, mert ebből a kürtharsogtatóknak éppen olyan káruk lesz, mint a harci riadó által felizgatott, elvadított tömegnek. A legnagyobb, a közönség szükségleteinek kielégítésére legképesebb cégek rendre bezárják üzleteiket és a megmaradt kisebb cégek még drágábban adnak mindent. Várhelyi lz$ó. Városi közgyűlés. — 1918 szept. 28. — II. nap. Városunk képviselőtestülete szombaton délután folytatólagos gyűlést tartott ugyancsak szépszámú képviselők jelenlétében. A tárgysorozat még hátralevő pontjai az előkészítő bizottságok javaslatai alapján nyertek elintézést. A tárgysorozat elintézése után következtek az interpellációk. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be. Dr. Tenzlinger József elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, a folytatólagos ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Saáry Lajos, Wittmann Ignác, Koréin Ernő, Ács Ferenc és Mesterházy László képviselőket. Dr. Lövy László indítványát, hogy a tárgy-