Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-09-29 / 39. szám

Azért hát csak türelem! Se jobbra, se balra, hanem egyenesen neki a célnak. Sok beszédnek sok az alja, szokás mondani és ez a közmondás nagyon is bevált ebben a véres háborúban. A háborús konjunktúra sok mindenre megtaníthatott bennünket, mi is vonjuk le a konzekvenciát belőle és most már jöhetnek a vészhirek, fittyet hányunk nekik, humbugnak tartjuk őket, nem dültínk be ezeknek a mesterségesen kipécézett álhireknek és fizetett bérenceknek, hanem álljuk rendíthetlenül a békefrontot, melyet hosszú időn át védelmeztünk és reméljük, most már a végleges sikert biztosítjuk. Még el vagyunk készülve újabb és újabb lehangoltságot keltő hirekre, de ezeket fülünk mellett el hagyjuk vonultatni, mint a sivító szelet vagy golyót, bennünket ezek a hirek már nem izgatnak, sőt biztatólag hatnak reánk, hogy elérkezett a végórájuk. Mi teljes reménnyel várjuk a közeli békés megoldást és jelszavunk mellett folyton azt hangoztatjuk, hogy: Csak türelem és kitartás 1 Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a közügyek terén kezd lassanként magához térni. Az hirlik, hogy Pápa várösa az árdrágítás terén nagy rekordokat ért el. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk megszolgálja a mandátumát. Az hirlik, hogy a polgármester közgyűlési formában teljesen bevált. Az hirlik, hogy a helyettes rendőrkapitány a rendőrség frontját erősen tartja. Az hirlik, hogy a rendőrök karöltve járnak a városi csendőrséggel. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság jelenleg várakozási állományban van. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a kedélyek meg vannak puhítva. Az hirlik, hogy a cipőjegy-irodában áruhiány miatt bérletszünetet tartanak. Az hirlik, hogy Pápán sokan a spanyol táncot járják. Az hirlik, hogy Pápán a szükségleti hadikórház nemsokára nem fog szükségletet képezni. Az hirlik, hogy Pápán a honvéd huszárezred parancsnoksága a társadalom összes rétegeiből egy jótékonycélu menetszázadot rendez. Az hirlik, hogy Pápán a nők nem szenvednek férfihiányban. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház nyomtalanul eltűnt. Az hirlik, hogy Pápán a szerelmet futószáron kezelik. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivarjegynek foga van. Az hirlik, hogy a darutollas legények már teljesen befészkelték magukat. Az hirlik, hogy a libatollas legények zárt sorokban udvarolnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai azt is vakarják, ami nem viszket. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a zárótüzeket csak vasárnap és ünnepnapokon adják le. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy fiatalember a szerelmet lánckereskedelemnek tartja. Az hirlik, hogy Mezőlakon különböző bőröket rekviráltak. Az hirlik, hogy Békáson a bucsu alkalmával vasúti hiányt konstatáltak. Az hirlik, hogy a Pápai Közi öny szerkeszője éjjeli marsrutáját sajátkezüleg állítja ki. HIREK. T. Előfizetőinkhez! Lapkíhordónk sajnálatos betegsége következtében Sápunk mai számának helybeli kézbesítésénél zavarok és késedelmek állhatnak elö. Amidőn ezekért előre is szives elnézést kérünk, tudatjuk, hogy esetleg nem kézbesített egyes lappéldányok Nobel Ármin papirkereskedésében vehetők át. A kiadóhivatal. Marton Kálmán Hirdessen a „Pápai Közlöny"-l)en. Marton Kálmán földbirtokos, városi képviselő és vármegyei törvényhatósági bizottsági tag folyó hó 23-án spanyol náthából keletkezett tüdőgyulladásban egy heti betegség után, 40 éves korában, elhunyt. Benne közgazdasági életünk egy zseniális kereskedőt, városunk egyik legjobb polgárát, a szegények nagylelkű támogatójukat, családja övéit gyengéden szerető férjet és apát vesztett el. Közélelmezésünk sokat köszönhet neki. Az ő érdeme, hogy városunk lakossága olcsóbb és nagyobb mennyiségű húshoz juthatott eddig, mint a szomszéd városok. Amiiyen nagykoncepcióju munkásságot fejtett ki, mint kereskedő, oly nagystílű volt, mint filantróp. Se szere, se száma az ő nagyarányú jótékony müveinek. Közülük csak néhányat akarunk felsorolni. A mult húsvét előtt két waggon krumplit adott a város szegényeinek. A nyáron 15 gráci gyermek nyaralt pusztáján. Bármily egyesület, vagy szegényember fordult hozzá fölemelt lélekkel, gazdag adománnyal távozott el tőle. Gyakran megtörtént, hogy éhező gyermekeket felszedett az utcán, haza vezette és jóltartotta őket. Hasábokat lehetne irni az ő nemes szivéről és emberbaráti cselekedeteiről. Nincs a városban szegény, nincsen olyan ember, aki őt csak hirből is ismerte, aki nem sajnálná szive mélyéből e ritka becsületességü, nemesszivü és fenkölt gondolkodású férfiú korai elhunytát. Temetésén a közrészvét impozáns módon nyilvánult. Egész kocsitábor, óriási embertömeg, aminőhöz hasonló nagyságút talán már évtizedek óta nem látott a pápai közönség, kisérte ki utolsó útjára. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Marton Kálmánné szül. Kluge Viktória a maga, valamint gyermekei: Pali, Mariska, Aranka, Salamon, Rózsi és Jolánka; édesanyja: özv. Marton Lipótné; úgyszintén testvérei: Marton Ignác, József, Róza férjezett Kaufer Sándorné, Juliska férjezett Steiner Józsefné, Ernő, Berta és az összes rokonsága nevében mély fájdalommal tudatja, hogy imádott férje, a legjobb apa, fiu, testvér és sógor Marton Kálmán városi képviselő, Veszprém vármegye t törvényhatósági bizottság tagja, családjának és a jótékonyság ügyének szentelt áldásos és munkás élete 40-ik, boldog házassága 14-ik évében, f. hó 23-án, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 25-én, szerdán délelőtt 10 órakor lesz a gyászházból, Vásár-utca 8. szám. Pápa, 1918 szept. 23-án. Emlékét szeretettel őrizzük!" — Ah. rendőrkapitány felhívása Pápa r. t. város rendőrkapitányságának tisztviselő karához^ kezelő- és segédszemélyzetéhez, valamint rendőrlegénységéhez. A háború 5-ik esztendejét éljük, gyötrelmei felettünk, rendőrségi tisztviselők és közegek felett sem vonultak el nyom nélkül. Idegzetünk megviselt, kedélyünk nyomott. Ez azonban kizárólag a mi magánügyünknek tekintendő és a velünk hivatalos érintkezést kereső közönségnek nem róható terhére, ezzel nem éreztethető. Nincs manapság olyan ember, akit az utolsó 5 esztendő viharai többé-kevésbbé meg nem téptek, keserűséggel el nem töltöttek és akinek idegeit fel nem zaklatták volna. A nagyközönség védelemre, oltalomra, tanácsra szorul. Ilyenekért joggal és méltán fordul a rendőrkapitányi hivatalhoz. Sajnos, nem egy panasz jutott el füleimhez ideges viselkedés, fennhéjázó modor, pökhendi magatartás és érdes hangnem miatt. Ezt én a hivatalos életben a hivatalos funkciót teljesítő egyénnek önmagáról való nagyfokú megfeledkezésnek tekintem és a jövőben el nem tűröm. Tiltakozom tehát az ellen, hogy a jövőben ilynemű panaszok a vezetésem alatt álló rendőrkapitányi hivatalban annak bármely tisztviselője, alkalmazottja vagy közege ellen előfordulhassanak és felhívom a rendőrkapitányi hivatal tisztviselői karát, kezelő- és segédszemélyzetét, valamint rendőrlegénységét, hogy a közönséggel szemben minden néven nevezendő idegeskedéstől fenn héjázástól és érdes modorban való bánásmódtól tartózkodjék és tartsa kötelességének mindenkivel szemben bárki legyen is az aki hozzáfordul, minden személyválogatás nélkül előzékeny, udvarias és nem bántó vagy sértő magaviseletet tanúsítani. Kijelentem egyidejűleg, hogy minden, ezen felhívásom intencióival ellenkező viselkedést és modort, valamint az esetleg előforduló panaszokat ez utóbbiak kellő kivizsgálása és igazolt volta esetén kíméletlenül megtorolni fogom. Türelem mindenkivel szemben. Ez a legkevesebb, amellyel a város közönségének mindnyájan tartozunk. Pápa, 1918. évi szeptember hó 27-én. Kemény Béla h. rendőrkapitány. — Eljegyzés. Steiner Jenő, a helybeli Nagy Áruház cég főnöke eljegyezte unokanővérét, Löwenstein Szerena úrhölgyet, néhai Löwenstein Vilmos elismert szépségű leányát. Szívből gratulálunk az ifjú jegyespárnak! — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület városunkban tartotta folyó évi közgyűlését szeptember 22—24. napjain Németh István püspök és Chernel Antal egyházmegyei gondnok elnöklésével. A gyűlés főtárgya a pápai református főiskola és nőnevelőintézet ügye volt. A főgimnáziumban a klasszika-filológia tanszékére Pap Zoltán sárospataki tanárt választották meg, a theológiai akadémián az egyháztörténelmi tanszéket nem töltötték be. Konventi rendes tagokul Antal Géza dr., Nagy Lajos, dr. Segesdy Ferenc és Szabó György tagokat választották meg. Főiskolai ügyész dr. Adorján Gyula, a gazdasági tanács alelnöke dr. Molnár Imre lett. Vasárnap Németh István püspök tizenöt ifjú lelkészt szentelt fel, délután pedig az értekezleten Balogh Jenő volt igazságügyminiszter és dr. Antal Géza tartottak előadást. A gyűlés táviratilag fejezte ki hódolatát az uralkodó iránt és ugyancsak táviratilag üdvözölte a kerület főgondnokát, Tisza István grófot, aki a gyűlésen nem jelenhetett meg, úgyszintén a főgondnoknak Pöstyénben időző feleségét. — Tisztiértekezlet. Vármegyénk alispánja jövő hó 2-ára a szarvasmarha-, burgonya- és tengeri-rekvirálás tárgyában tisztiértekezletet hivott egybe. — Vágóhídi díjemelések. A városi tanács az állatorvos javaslatára, mint tudjuk, felemélte a díjtételeket a vágóhídon. — Letört bimbó. Dr. Csoknyay Jánost, városunk kitűnő tiszti főügyészét és családját mélységes gyász érte. Leánya, a 11 éves Margitka, f. hó 23-án éjjel pár napi szenvedés után elhunyt. A szelidlelkü, kedves lánykát, aki szüleinek öröme, büszkesége volt, e hó 25-én helyezték impozáns részvét mellett örök pihenőre a kálváriái temetőbén. Zokogó szülei és kis testvérkéje mellett mélyen meghatva állottak ravatalánál a polgári leányiskola tanárnői és növendékei, akik szorgalmas és min

T denki által szeretett tanítványukat, illetőleg tanulótársukat vesztették el benne. Áldás emlékére.