Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-07-21 / 29. szám

Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városa a polgármesteri frontot megváltoztatta. Az hirlik, hogy Pápa városa az új polgármesternek a teljes bizalmat előlegezte. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a nők választójogát saját kebelében megszavazta. Az hirlik, hogy Mészáros Károly volt polgármesterünk az új polgármesternek vezérkari főnöke lesz. Az hirlik, hogy az új polgármester az „erős kéz" jegyében vette át a polgármesteri pecsétet. Az hirlik, hogy az új polgármester beiktatásán egyes képviselők találva érezték magukat. Az hirlik, hogy a városi csendőrség városunkat új formába öntötte. Az hirlik, hogy a rendőrök nemsokára kiböjtölik az államosítást. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság egy szebb jövő reményének néz elébe. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában nagymosásra van kilátás. Az hirlik, hogy a cipőjegyirodában nem egyformán fejelnek. Az hirlik, hogy Pápán a dohányjegyrendszerrel úgy vagyunk, mint az új seprűvel. Az hirlik, hogy Pápán a kistrafikosok kénytelenek belenyugodni a változatlan helyzetbe. Az hirlik, hogy Pápán a dohányjegyekkel sokan spekulálnak. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon egyik kéz a másikat mossa és szapulja. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány taggal viszkeresetet indított. Az hirlik, hogy Pápán minden van és semmi sincs. Az hirlik, hogy Pápán az élelmiszer nagy része elröpül. Az hirlik, hogy a darutollas legények jelenleg a vidéken csépelik a szerelmet. Az hirlik, hogy a libatollas legények hamar begyulladnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai közül többen bevették a maszlagot. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a visszavonulás teljesen fedezve van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a kutyák végszóra elhallgatnak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a névtelen levelekből sok valóságot hámoz ki. HÍREK. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Dr. Bibó Károly főispánhelyettes a vármegye törvényhatósági bizottságát f. hó 22-ik napjának délelőtti 10 órájára rendkívüli közgyűlésre hivta egybe. A közgyűlés tárgya Ő felsége a királyné magas személye ellen ellenséges államok által tervszerűen terjesztett rosszindulatú híresztelések elleni állásfoglalás és a vármegye hódolatteljes üdvözlésének kifejezésre juttatása. — A talizmán. Ne mondja senki, hogy a mi korunk nem ismer csodákat, bámulatos szerszámokat, varázserejü eszközöket. Sőt egyben-másban — repülésben, messzehordó ágyúban — még azt is fölülmultuk, miről a régiek álmodni is alig mertek. Csak éppen a babona maradt el az újkori bűbájosságokból, annak a helyét a tudomány, a belátás, a fölfedezés pótolja. Van például e háborús találmányok közt egy, amely valóságos talizmánként védi meg az embert sokféle kellemetlenségtől, bajtól, károsodástól, megvédi mindenekelőtt attól, hogy a pénze parlagon heverjen, odavesszen, sőt attól is, hogy kevés hasznot teremjei. Pompás jövedelmet biztosít ez a talizmán, minden munka nélkül, kockázat nélkül, azonfelül adó- és egyéb kedvezményeket, tőkében való nyereséget is. Még hozzá úgy műveli ezt a talizmán, hogy ezért senki a nyerészkedőt meg nem ítéli, sőt inkább dicséri, mint derék hazafit, mert a talizmán a hazának is használ: rendezi az állandóságot és csökkenti a rettenetes drágaságot. Mindezek tetejébe a talizmán még a lelkét is megnyugtatja a birtokosának és mentesít a késő bánattól, attól az utólagos önvádtól, hogy a nagy időkben nem méltóképpen viselte magát. Mondjuk-e, hogy mi a neve ennek a modern talizmánnak ? Bárki is kitalálja, hogy hadikötvénynek hívják. Nyolcadikszor árulja már a magyar állam kicsinyben és nagyban, mégis szereztek belőle sokan nagyon sokat, de már csak egy-két napig kapható még, ezalatt vásároljon belőle mindenki annyit, amennyi csak bir. — Dunántúli Irodalmi és Művészeti Egyesületek Szövetsége. Mult vasárnap délelőtt a győri városháza tanácstermében szép eszme öltött testet. Megalakult a Dunántúli Irodalmi és Művészeti Egyesületek Szövetsége. Kulturális szempontból csak örvendeni tudunk ez alakuláson, mert vele egységes irányítást, szabályozott vezetést nyernek a dunántúli kulturegyesületek, amelyek, eddig is jelentős szerepet töltöttek be a nemzeti művelődés nagy munkájában. Az alakuló ünnepen, melyen a neves író: Pékár Gyula elnökölt, a pápai Jókai-kört dr. Antal Géza elnök és dr. Tomor Árkád titkár képviselték. Az ülésen felszólalt dr. Antal Géza is, az alakulásról összefoglaltan mondván a következőket: „Szerencsés gondolatnak látja a szövetség eszméjét. Érezzük a magukramaradást, így nem lehet nagy céloknak élnünk. Büszkeséggel kereshetünk nagy célok után, mert a miénk Vörösmarty, Széchenyi, Jókai, a Kisfaludyak, Deák, Vajda, Berzsenyi stb. stb. Egy országrész sincsen, amelyik ilyen gazdag volna nagy emberekben, mint a Dunántúl. A szövetség élénkíti a munkánkat, fölébreszti a szunnyadó köröket és újakat épít. A vidéki erőknek egymással való kicserélése új érdeklődést teremt a közönségben. A fővárosi irodalmi alakulatokkal is kapcsolatba óhajtunk lépni. Az akadémia és Kisfaludy Társaság máris megígérte, hogy nagy súllyal vesz részt a Zrínyiünnepen. Üdvözli a szövetség eszméjét, s mielőbb való megvalósítását óhajtja." A csatlakozást bejelentő felszólalások után elnök a Szövetséget elvben megalakultnak jelentette ki, s őszre már Csáktornyán nagy Zrinyi-ünnep, Sopronban Gyóni-ünnep megtartását tervezik. Az öt-tagu végrehajtó-bizottságba beválasztották városunk országgyűlési képviselőjét, dr. Antal Gézát is. • — Fa Mihályék gyásza. Fa Mihály helybeli tekintélyes építőmestert és családját ismét mély gyász érte. 16 éves egyetlen leányuk, a család szemefénye, a szépséges Micuska, e hó 16-án hirtelen elhunyt Bndapesten, hova vakbélgyulladásának operáitatása végett szállították. A csapás súlyát növeli, hogy az ősz folyamán halt a szülők egyik derék fia: Dezső, az olasz harctéren hősi halált. A boldogult kedves leány temetése csütörtökön délután ment végbe a kálvária temetőben óriási részvét mellett. A tisztelők, jó ismerősök a kegyelet virágaival halmozták el ravatalát. A jó szülőket annyira megtörte a fájdalom, hogy orvosi tanácsra részt sem vehettek a temetésen. A szomorú eset az egész városban osztatlan részvétet keltett. — Adótárgyalások. Városunkban a III. oszt. adótárgyalások Saáry Lajos ügyvéd elnöklete alatt mult szerdán kezdetét vették. Az adótárgyalások a r. kath. iskola egyik termében tartatnak meg. A kincstárt Radetzky Károly pénzügyi titkár képviseli. — Levél a Várkertből. Nagyságos Asszonyom 1 Méltóztassék felvilágosítani, miért kerüli egy idő óta kegyed és a többi szép fiatal nő állandóan a várkertet? Talán a kert pázsitján legelésző lovak riasztják el magát és szép társnőit onnan ? Szelíd, jóindulatu lovak azok, nem bántanak senkit. A kávéházakba, cukrászdába, korzóra és színházba sokkal rosszabb indulatu, vad lovak, sőt szamarak is betévednek néha-napján, mégis látogatják e helyeket? Vagy azért nem jönnek oda, mert az ottani társaság nem elég zártkörű ? Hisz a várkert be van kerítve, tehát elég zártkörű. Vagy azért, mert mióta mindenki bejöhet, senki sem jön, aki valaki-nek érzi magát. Ha jön is ritkán, kivételesen valaki, az elbújik, többnyire másodmagával. Hogy miért, azt ők tudják. Oh, szép Nagyságos Asszonyom! Könyörüljenek rajtunk, akik a szépet minden formában, szép könyvekben, szép szobrokban, szép képekben, de különösen szép nőkben szeretjük. Olyan sivár a szép Várkert is elegáns női toálettek és szép mosolygó női arcok nélkül. Fogadják tehát a várkertet ismét kegyeikbe. Kezeit csókolja Szépkedvelő E. — Kik kapnak hadisegélyt? A hadisegély véleményező bizottság a mult héten kerek száz hadisegély kérelmet tárgyalt le, melyek közül csak 52-őt talált teljesíthetőnek, mig 48-at kénytelen volt visszautasítani. Ennek oka főleg az, hogy újabban az a balhiedelem van a lakosság körében, hogy minden hadbavonult után jár hadisegély, tekintet nélkül az itthon maradottak vagyoni és jövödelmi viszonyaira. Mondanunk sem kell, hogy ez a felfogás merőben téves. Hadisegély csak oly hadbavonult után, aki bevonulása előtt tényleg eltartója, támogatója volt az itthon maradottaknak, és csak az olyan hátramaradottaknak jár, akiknek megélhetése a hadisegély nélkül nem volna biztosítva, ha tehát módos gazdák, jó forgalmú kereskedők, kitűnő keresettel biró iparosok, 20—30 korona napi bért kereső napszámosok, rendes fizetéssel és javadalmazással biró hivatalnokok, rendőrök, hivatalszolgák kérnek 18—20 éves, tehát nem kereső, de gyámolra szoruló bevonult családjaik után hadisegélyt, ezzel nem csupán hazafiatlan cselekedetet visznek véghez, de teljesen meddő próbálkozásokkal csak az amúgy is túlterhelt segítőiroda munkáját szaporítják, amely minden segélyt kérő jelentkezését elfogadja ugyan, de csak azokat részesíti tényleg segélyben, akikre nézve a törvény minden kelléke fennforog. — Panasz a Cinca miatt. A Cincát befödték, de nem elég jól, mert a rajta hagyott vasráccsal ellátott nyíláson meleg nyári napokon reggel és este dögleletes bűzt áraszt különösen a Salétrom-utcában. A 87 percentes pótadót fizető lakosok még annyi kényelmet sem tudnak biztosítani maguknak, hogy reggel ablakukat kinyithassák és friss levegőt bocsáthassanak lakásukba, mert hűs levegő helyett pestises bűz tölti be szobáikat. Egy jól, légmentesen elzárható vasajtó segítene a bajon. Az ottani háziurak szívesen elvállalnák azt a kötelezettséget, hogy eső alkalmával kinyissák a bűzt elszigetelő vasajtót. — A rendőrkapitány felhívása. Kemény Béla h. rendőrkapitány falragaszokon arra kéri a város lakosságát, hogy a katonai, csendőri őrségek, őrök, járőrök és rendőri közegekkel szemben tartózkodjék minden helytelen magatartástól és ellenszegüléstől; viszont, ha az említettek részéről túlkapást vagy bármiféle sérelmet szenvednének, azt jelentsék nála bizalommal.